Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

338. országos ülés január 30.1878. 817 lása főkép gazdasági ipar segélye nélkül a kimerüléssel fenyegeti'? Hiszen ennek nyomai sok helyütt már is érezhetők. Ezenfelül, ha valami csoda folytán a föld termő képessége önmagától fokozódnék — a mi lehetetlen, — nem fenyeget-e bennünket rendkívüli mérvben a román, orosz és amerikai gabona coneurrentiája ? Legyünk tisztában t. ház azzal, s ne ringassuk magunkat illusiókban, de kereskedelmi mérlegünk a mezőgazdasági terén nyerendő, több termelés által ezentúl már, ha csak közgazdasági politikánkat más módon nem rendezzük be, nem javítható. Más forrás szükséges tehát, s ez nem lehet egyéb, mint lehetővé tenni hazánkban a gyár ós kézműipar keletkezését és fejlődését azon ágakban, melyeknek előfeltételei feriforognak, s az industrialis termelés által kipótolni azon hézagot, mely agriculturalis termelésünk ereje és a eulturáilami igények kielégithetése között mutatkozik. Ám de t. ház, a termelési erőkben gazdagabb s megerősödött iparral biró Ausztriával egy közös vámterületet képezve, Magyarországon az ipar soha sem fog lábra kapni, azon egyszerű okból, mert a gyengébbet, ha vele egyenlő feltételek mellett versenyre kél, mindenkor lefogja győzni az erősebb. Szükséges tehát, hogy a keletkezőnek, a gyengébbnek egy bizonyos fokú védelem biztosíttassák, mely csak is a külön vámterület felállítása által nyujtathatik a hol még a politikai kapcsolatra való tekintetből Ausztriának is bizonyos kedvezményekei lehetne nyújtani. Tudom t. képviselőház, hogy sokan a külön vámterület folytán alkalmazandó, bár mérsékelt, behozatali vámokat az ország fogyasztóira rótt uj terhek gyanánt tekintik ; elismerem, ez állításban általánosságban van némi igazság; de Magyarország jelen helyzetére nem egészen alkalmazható. mert állami kiadásaink fedezése a mai viszonyok között teljesen és kizárólag a beltermelést sújtja, mig behozatali vámok mellett ugyanaz a külföldi czikkek fogyasztását is terhelné. De különben is a különbség csak az, hogy vámközösség mellett a vállalkazói nyerességek az ausztriai gyárosok és iparosok zsebébe jutnak, mig külön vámterület mellett ugyanazon összegek a hazában maradván, emelnék a közvagyonosodást s az ország adóképességét azonkívül, hogy a vámjövedelmek által az államkincstár bevételei is tetemes összeggel — azon igen szerény számítás szerint, mint ez a különvéleményben indokolva van, legalább is 20 millió forinttal szaporodnának. — (ügy van\ a baloldalon?) De, mondom t. ház, ha megengednők is azt. hogy a behozatali vám egy bizonyos ideig és mérsékelten alkalmazva terhet ró az országra: szabad legyen az ország politikusainak figyelmét felhívni azon momentumra is, mely a nemzeteknek önmaguk iránti kötelességében gyökerezik, s ez az, hogy minden nemzet életében fordulhat elő oly időszak, midőn el kell ismerni, hogy a jövő a jelentől némi áldozatot megérdemel s a nemzetnek felül kell emelkednie a pillanatnyi nyers realismuson, ha ama rövid ideig tartó áldozattal — bár e szó fogalma ez esetben nem alkalmazható — a nemzet jövőjét és államéletének folyamát biztos mederbe vezetheti. Avagy azt higyjük, várjuk-e, hogy mint mond ni, szokás az ipar u. n. „természetes" utón jöjjön létre ; azt várjuk, hogy egy ország tisztán agrikulturalis állapotból, „természetes" utón a i emzetgazdasági állapot magasabb fokára emelkedjék ? Akkor t. ház ! várhatunk igen soká, de alaposan nem remélhetünk ! Hiszen ha indrustrialis állapotok szabad verseny mellett az állami tevékenység és istápolás nélkül keletkezhetnének : itt már régen ugyancsak kifejlett erős iparnak kellene lennie, mert az u. n. laissez-faire politikát az állami semmitnemt-vésben, az iparnak önképződés utján leendő megteremtésére nagyon is régen alkalmazzuk; de lehet-e hinni, hogy ily viszonyok mellett fognak találkozni olyanok, a kik elég bátrak, hogy ne mondjam balgák lesznek megtakarított tőkéiket azon biztos tudattal fektetni az ipari tevékenységbe, hogy tőkéjüket az egész sulylyal reájuk nehezedő erősebb osztrák ipar fel emészsze ? Ellenben külön vámterület mellett nem csak hogy a belföldi itt-amott létező tőkék, melyek jelenleg az ipartermeléstől elvonulnak, az industrialis tevékenységnek megnyeretnének, de több, mint valószínű, hogy a biztonság érzetében külföldi tőke és munkaerő is bizonynyal elhelyezést keresne a hazában. Ne kívánjunk tehát lehetetlenséget, s mindenekelőtt szabaduljunk meg azon veszélyesen téves felfogástól, mintha a beözönlő ipar-termékeknek szabad versenye mellett hazai iparunk önmagától nagyobb ós adandóbb lendületet nyerhetne. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) A vámterületi közösség pedig kizárja a verseny korlátozását, s mert az osztrák ipar versenye lehetetlenné teszi Magyarországon az ipartermelést : előttem legalább minden kétségesen felül áll, hogy a közgazdasági téren Ausztria és Magyarország anyagi érdekei a vámközösség alapján mindkét fél megnyugvására ki nem egyenlíthetők. Ausztria saját ipartermékei számára minden körülmények között a szabad versenyt Magyarország irányában fen akarja tartani, mert erősebb helyzeténél fogva monopolisálja a piaczot; Magyarországnak életszükséglete volna az industrialis tevékenység megindítása, de ezt amaz nemcsak megbénítja, hanem lehetetlenné teszi. De azt is mondják t. ház, hogy azért kell ipar tekintetében Ausztria monopóliumát eltűr-