Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

308 ;i3t*. országos Ülés január 30. 1878. A fogyasztási adó-restitutió terén igenis van kilátásba helyezve egy igazságosabb elszámolási rendszer, a mely hivatva van minden közgazdasági engedményekért compensatiókép szerepelni, de még korántsem bizonyos : vajon nem fogunk-e meghátrálni ezen nagy vívmány előtt. És mindennek koronája, a kereskedelmi és vámszövetség oly kereskedelmi és vámpolitikával, a mely az eddigi szabad kereskedelmi vámpolitika helyett, egy vódvámos és fiscalis vámpolitikai irányt szentesit. Kérdem már most: hol itt a kilárásba helyezett milliókra menő előnyök ; hol itt az érzék az ország közgazdasági érdekei iránt; hol itt a eompensatió a hozott engedményekért ? Kereskedelmi és vámpolitika, a mely Magyarország közgazdasági érdekeinek feláldozásáért a fínanezvámokban keres compensatiót ! Kereskedelmi és vámpolitika, a mely az államkiestárnak kilátásba helyezett pillanatnyi bevételi emelkedésért feláldozza Magyarország adóerejének, adóképességének megerősödhetését. És ezen kiegyezéssel szemben állítják önök azt, hogy ennél jobbat, ennél Magyarországra czélszerübbet, hasznosabbat senki sem lett volna képes kieszközölni. Es ezen kiegyezést támogatják önök azzal, hogy az az 1867-ki kiegyezésnél minden tekintetben előnyösebb ! Én, t. ház, nem tagadom, hogy a kiegyezés nyújt bizonyos pillanatnyi fiscalis előnyt az államkincstárnak : de ezen pillanatnyi fiscalis előnyben compensatiót az ország feláldozott közgazdasági érdekeiért csak az lát, a kinek ezen érdekek iránt nincs meg a kellő érzéke, vagy a ki azon érdekeket oly másodrendüeknek tekinti, mint azt a kormány tekintette, a mely másodrendű érdekeket a kereskedelmi minister ur is szokott buzgalmával amúgy mellékesen képviselhet és elintézhet. Én egyátalábau nem képzelek nagyobb szerencsétlenséget egy, közgazdasági összes fejlődésében elmaradt országra nézve, mintha az országügyei vezetését, közgazdasági érdekei képviseletét oly kormány veszi át, melynek ezen érdekek iránt minden egyéb dicsérendő tulajdonai mellett sínes meg a kellő érzéke. Es ez történt Magyarországgal, a jelen kormánynyal, a jelen kiegyezésnél, melynél az alkudozásban résztvett kormány-tagok közül a kereskedelmi mii.isterium vezetésével megbízott közoktatási minister közoktatási kérdések megoldásával, másik a pénzügyminister a rentekölcsön müvelet feletti beható tanulmányozással, a harmadik a ministerelnök, mint e téren kiváló szakember, a felmerült közjogi kérdésekkel, és a kiegyezési eljárás stratégiai és taktikai vezetésével foglalkozott, miközben Magyarország anyagi érdekei vajmi csekély képviseletben részesittettek. Érdekeinknek ezen képviseltetése hozta aztán létre azon következetes hátrálást az öntudatos kereskedelmi politikai irányzatok előtt, melyeknek az utóbbi két évben annyiszor tanúi voltunk. De t. ház, én nem tartom feladatomnak a kiegyezési tárgyalások menetével, s a kormány által az ezen tárgyalások menete, alatt elkövetett hibákkal bővebben foglalkozni. A tárgyhoz tartozik e kérdés igenis, de én másokra bizom ezen hálás thema folytatását. És ha a kormány készületlenségét, tervszerütlenségét, rendszertelenségét a kiegyezési tárgyalások egész menete alatt mégis felemlitettem és felemlítem, teszem ezt nem azért, mintha nekem kiváló örömem telnék a reeriminatiókban, de teszem ezt azért, mert a kiegyezést pártolók részéről, többek közt most Tóth Vilmos képviselőtársam részéről is, uton-utfélen hangoztatik azon legerősebbnek látszó argumentum, hogy ezen kiegyezésnél jobbat. Magyarországra hasznosabbat senki sem lett volna képes kieszközölni. En 1. ház, ezen be nem bizonyítható igazolhatlan állítást el nem fogadhatom, én ennek ellena kell mondanom. Meggyőződésem szerint az alkudozások előttünk fekvő káros eredményei előidézésének oka nem annyira a viszonyok és körülmények súlyában, mint inkább a. kormány eljárásában keresendő. Én megvagyok győződve arról, hogy a, nem egy természetű kérdések összezavarása nélkül, a nem egy természetű tárgyak között felállított józanul amúgy sem lehető compensatiónális tan és rendszer felállítása nélkül, a kérdéseknek inkább szakszerű közgazdasági, mint polinkai és hatalmi szempontokból való tárgyalása nélkül bármely kormánynak és bárkinek sikerült volna az országra kedvezőbb kiegyezést létrehozni. T. ház! A vám- és kereskedelemügyi bizottság a ház előtt fekvő jelentéseiben, melyekben a kereskedelmi és vámszövetséget és az átalános vámtarifát a t. háznak elfogadásra ajánlja, csakúgy, mint az előttem szólott Tóth Vilmos képviselőtársam, terjedelmesen fejtegeti a vámterület közösségének a forgalmi terület nagyságában, és a közbenső forgalom szabadságában rejlő előnyeit. s utal azon haladásra, kereskedelmi és forgalmi viszonyaink azon emelkedésére, mely a legközelebbi múltban a vámterület közössége mellett észlelhető volt. Kifejti a monarchia két felének különböző, de nézetök szerint, és nézetem szerint is nem ellentétes közgazdászat! irányzatát és feladatait, melyek hivatva vannak egymást kölcsönösen támogatni és erősíteni és mindebből azon következtetésre jut, hogy a, vámterület közössége Magyarország földmivelési érc' Keire nézve előnyös, Magyarország ipari és kereskedelmi érdekeit pedig nem sérti. Teljes készséggel beismerem t. ház, hogy a vámterület közösségének tehetnek és vannak előnyei ; de ezen előnyök a vámterület közösségének