Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-316
22 'dia. országo* ülés november SO. 1877. Gulner Gyula jegyző {olvassa a modositványt.) A 2. bekezdés ekként szövegezendő: „Ezen bűntett miatt a lázadást szitok és vezetők" stb. A felbujtó szó egyéb helyeken is más alkalmasabbakkal és jobbal cseréltessék fel. Pauler Tivadar előadó : Nem akarok a fölött vitatkozni, hogy e szó: „felbujtó", melyet már az 1843-iki javaslat is használ, grammatice mennyiben jó és mennyiben nem : de el van fogadva, és különösen el van fogadva ezen törvényjavaslatnak egyik definitiójában. A 69. §. azt mondja : „A véghezvitt vagy megkísértett bűntett vagy vétség részese az, a ki mást a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reá bir, („felbujtó"), máskép értelmi szerző, tehát a ki mást reá bir, azaz, a ki oka annak, hogy más a büntettet elkövette. Ezt mindenütt következetesen alkalmazta az 1843-iki javaslat, és mi is. A „szitó" szót először nem lehet mindenütt alkalmazni, de mást is jelent. Valaki szíthatja a lázadást, de azért nem felbujtó, mert nem ő bírta rá az embereket, hogy elkövessék e büntettet. Tehát ezen szó el lévén fogadva a tudományban ós törvényhozásban : kérem, méltóztassék a t. ház azt megtartani. Elnök: Szavazás előtt fel fog olvastatni a módositvány. Gulner Gyula jegyző (olvassa Kemény Mihály módositvány át.) Elnök : Elfogadja-e a 1 ház a 153. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint? {Elfogadjuk !) Elfogadtatott. Tombor István jegyző (olvassa a 154— 157. §§-«í, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 158. %-t.) Mocsáry Lajos: T. ház! Legyen szabad ismét a sajtószabadság érdekében röviden felszólalnom, azon sajtószabadság érdekében, a mely ellen ezen szakasz nézetem szerint minden mértéket meghaladó túlságosan szigorú intézkedést tartalmaz. S hasonlíthatatlanul szigorúbb ezen intézkedés, mint az 1848-iki. Később bátor leszek erre röviden reámutatni; de méltóztassanak megengedni, hogy refleetáljak ez alkalommal arra, a mit a t. előadó ur a 134. §-nál tett felszólalásomra, illetőleg ezen §-nak az 1848-iki törvényekkel való összehasonlításomra megjegyezni méltóztatott. Á.zt monda a t. előadó ur : ő azt hiszi, tévedésbenvag7:' kho gy az , 1848 ; ?™-*•-?• az itt emiitett büntetted ^ enyhe buntetetes lenne, mert itt egyenesen felhívásról váíí ? z 0- A felségsértést az 1848 : XVÍII. t.-cz. nem számítja a sajtó vétségek közé, mert tessék a 3. §-t elolvasni, a mely igy szól : „Ki valamely bűn avagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást tesz sajtó utján, és *a bűn, avagy vétség valósággal el is követtetik : a felhívó, mint bűnrészes tekintetvén, a köztörvények súlya szerint büntettetik." Tehát felségsértésről lóvén szó, a felségsértésnek büntetése halál. Méltóztassék a t. előadó ur megbocsátani, ha azt hiszem, hogy nem én, hanem ő tévedett. Tévedett először is abban, midőn azt mondja, hogy a felségsértést az 1848-iki törvény nem számítja a sajtóvétségek közé. Hiszen kérem egyébről mint sajtóvétségekről a törvények ezen §§-aibau nincs szó. Méltóztassék azon §. fölött, a melyet idézni méltóztatott, a felírást elolvasni, ott ez áll : „Első fejezet: a sajtó vétségekről." A mi azonban a dolog lényegét illeti, hogy t. i. nem enyhébb az 1848-iki törvény ezen törvényjavaslatnál, bátor vagyok megjegyezni azt, hogy igaz: lehet ugy magyarázni az 1848-iki törvényt, hogy a felségsértés büntetése a 3. §-ba tartozik; de ha mindjárt a köztörvény szerint büntettetik is, az eddigelé érvényben volt törvény szerint nincs meg az 5 évi minimum, hanem eddig volt, ha mindjárt felségsértés is lett volna kísérletben, eddig nem lévén meg az 5 évi minimum, módjában volt a bírónak tekintetbe véve az enyhítő körülményeket, a melyek különösen a kísérletnél és szövetkezésnél előfordulhatnak: enyhébben eljárni. Ebben a tekintetben tehát épen az öt évi minimum által sokkal szigorúbb a törvény, mint az 1848-iki, a mely ide vonatkozik. A mi már most illeti a jelenlegi §-t, ez azt mondja : „A ki a jelen fejezet előbbi §§-iban meghatározott bűntett elkövetésére a 134. §-ban kijelölt módon felhívást intéz vagy terjeszt, ha a bűntett annak folytán követtetett el vagy kiséreltetett meg : mint felbujtó büntetendő. Miután pedig ezen törvényjavaslat 71. §-a határozottan kimondja, hogy a felbujtó mint tet, tes büntetendő, tehát a tettessel egyenlő büntetésben részesül, ebből az következik, hogy azon esetre, ha valaki a sajtó utján felhívást intéz az országgyűlés vagy annak valamely bizottsága ellen való erőszakoskodásra: 10—15 évig zárandó el. Én azt hiszem, hogy ez nincs arányban azzal sem, a mit ezen törvény a nagyobb bűntényekre, t. i. felségsértés és hűtlenségre határoz. És igy azt hiszem. — nem tudom, nem tévedek-e ismét, hogy nem méltóztatnak erre is felvilágosítást adni; — de ugy, a mint a dolog áll, a mint ezen §§. egymással viszonylatban állanak, ebből azon képtelenség következik, hogy ezen törvény súlyosabban fogja büntetni a lazítást, mind a félsertést és hűtlenséget. Midőn erre a t. ház figyelmét felhívni bátor vagyok, a magam részéről kérem, hogy ezen §-ra I nézve a következő modositványt elfogadni méltóz-
