Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

S88. országos ülé* január 30, 1878. 297 így képződött tul a Lajthán egy öntudatos erős nemzeti közvélemény, mely a szövevényes egyezkedés minden vonalán határozott léptekkel haladt kitűzött czélja felé, inig bennünket egy ízben a keleti kérdés rémeivel ijesztgettek, másszor pedig a bankegyezmény vérmes kilátásaival vigasztaltak a vámügyben szenvedett veszteségeinkért. Ezen időre esik vissza t. ház, az országos szabadelvű kormánypárt reeompeusaüonális reményeinek boldogító arany korszaka. Nem különben érdekes világot vet az alkudozások folyamára ós különösen a magyar kormány nemzetgazdasági taktikájára az angol póteonventio antieipations és rohamos felmondása természetesen jól felfogott külpolitikai érdekből ; aztán a képviselőház tisztelt tagjainak még friss emlékezetében levő úgynevezett romániai vámszerződós a nyerstermelő Magyarország mezőgazdasági érdekeinek szempontjából. (Tetszés a baloldalon.) Midőn a jelenlegi ministerelnök ur által anynyiszor osti omolt és főleg státusgazdászati kérdésekben oly ritka szívóssággal támadott Deákpárt kereskedelmi ministerei, a czélbavett gabnavám megszüntetése miatt nem járultak hozzá egy Romániával kötendő vámszerződéshez, — közbevetőleg legyen mondva, az Isten áldja meg őket érte — mi történik rá néhány év múlva"? az történik, hogy, noha Franeziaország Angliával együtt több éven át eonsequenter ellenzik, hogy a portát mellőzve, Romániával direet vámszerződést kössünk : — mind hiába : jelenlegi kormányunk meghajlik az orosz birodalom syllogismusa előtt, és a reménybeli nagy Oláhországgal megköti az önálló kereskedelmi szerződést a gabnavám eltörlésének színe alatt. És hogy a földi boldogságból mi sem hiányozzék, ezen alkotást Ohlumetzky ur a maga hazájában egy már rég óhajtott és epedve várt gazdasági vívmánynak tekinti és akként mutatja be, gróf Andrássy külügyminister ur azonban hírneves szabadkézit politikájának lexikonjába veszi be azt. Részemről tiszteit, ház, csak irigyelhetem Ohlumetzky osztrák minister párthiveinek megnyugtató helyzetét, de annál komolyabb hangulat fog el, bár mint ezen díszes testület egyik legigénytelenebb tagját, midőn azon kínos és hazafiúi érzületemet mélyen lesújtó tapasztalathoz kellett eljutnom, hogy a magyar nemzet legbefolyásosabb férfíai akkor politizáltak, mikor gazdálkodniuk kellett volna, és most gazdálkodnának már tűzzel-vassal a kiürített kamrákban, midőn a haza egén vészfellegek tornyosodnak össze, midőn a monarchia legéletbevágóbb érdekeit kellene védelmezniük. Bocsánat e kitérésért, koránt sincs szándékomban a különben is napirenden sem levő külKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. politika magas regióiban kalandozni; hiszen ugy is majd elvégzÍK ezt a delegátió mélyen tisztolt tagjai! ós mondjuk azt, hogy talán kedvezőbb eredj ménynyel is, mint a múltkor ; — hanem visszatérek a tárgyra, a vámszövetségi törvényjavaslat bírálatára (Halljuk] Halljuk 1) Az első, tisztelt ház, a mi vörös fonalként húzódik a vámegyezmény terjedelmes munkálatán keresztül, az eddigi vámtételek jelentékeny emelése ós pedig az ország legfontosabb beviteli czikkeinól, a mi más szóval annyit jelent, hogy Magyarország 10 évre ismét lemond a vámtariífának oly nemű szabályozásáról, mely a mi speciális hazai érdekeinknek megfelel. A második, miután taktikai szempontból a bankkórdés megoldása a vámügygyei solidáris öszszeköttetésbe hozatott, hogy az első pontban jelzett nagy mérvű nemzetgazdasági hátrányért lemondott az ország hitelügyének önállóságáról, igaz, hogy csak 10 évre. És a harmadik, hogy a fogyasztási adóknál feliforgó anomáliák megszüntetésébe fektetett jogos reménye a nemzetnek kormányunk nagylelkű lemondása folytán meghiúsult, bár a ministeri indokolás értelmében czélba vett íinanczvámok behoz tála által némi részben recompensáltatott. így néz ki az érem egyik oldala. Most a másik lapra forditv a, a hol a recompensatiók statistikai táblázatát keresné szemünk, — mit találna ott ? Magyarország közgazdasági jövőjének gyászkeretét, az adó restitutiók miniatűr vívmányával a középen. Meglehet, hogy az én szemeim gyarlóak, de én ennél többet nem látok. És még az is nagy kérdés tisztelt ház, hogy ezen restitutiókat tekinthetjuk-e határozott vívmánynak. Nem kívánok ezen kérdés tüzetes részletezésébe ezúttal bocsátkozni s elismerem, hogy a szóban forgó három adónemnek a termelés után kivetett restitutiója. mely a legutóbbi adatok szerint ugy viszonylik egymáshoz, a két állam területét felvéve, mint 5 az l-hez, kevésbé fogja terhelni a magyar kincstárt, mint az eddigi gyakorlat, midőn a monarchia határain kivitt czukor, sör és szesz után restituált összes adómennyiség 31 -4°/, -tóliját fizettették vissza a közös vámbevételből Magyarországgal, de más részről kétségtelen az is, hogy Magyarországnak czukor és sörbői egyátalában nem lévén kivitele, sőt ezen czikbekből tetemest hoz -be Ausztriából, szeszkivitelünk pedig az utóbbi években annyira alászállott, hogy már ezen egykor hatalmas kiviteli czikkünknél is alig mutatkozik némi felesleg, Ausztria ellenben 20 — 22 millió frt értékű czukrot és sört exportál évenként a külföldre, mégis e roppant quantum után a restitutiónak '/„-át azon Magyarország fogja fizetni, mely ezen czikkekből épen 38