Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-337
337. országos Ülés jauuár 29. 1878. 293 Mudrony képviselő ur nemcsak a parlamentben vallja a íennebbiekhez hasonló nézeteket, de egy munkát is ir e ezimeu : „A vámügy és Magyarország közgazdaságának újjászervezése"; ezen munkát irja a magyarországos iparegyesület igazgatója és kiadta az országos magyar iparegyesület. Ezen munka V-ik fejezetében, pénzügyi következmények , javíthatatlan adórendszer czime alatt a képviselő ur ezeket irja: „A következőkben azon pénzügyi következményeket akarjuk sorolni, melyek azon végzetes tényekből erednek, hogy a vámjövedelem, mely rationalis pénzügyi rendszerrel biró államok átlaga szerint hazánkban 90—130 milliót hozhatna, úgyszólván semmitse hoz he." T. ház! midőn ezen sorokat olvastam, elámultam. (Derültség, mozgó* a baloldalon.) Igen is elámultam, mert nem gondoltam lehetőnek, hogy Magyarország possibilis vámjövedelmeit valaki 90 vagy 130 millióra tegye. Hát lehetséges, hogy valaki Magyarország lehelő vámjövedelmei kiszámításánál alapul a franczia vagy épen az angol vámjövedelmeket vegye fel ? én ilyen képzelgést feltételezni senkiről se tudtam volna. De a tisztelt képviselő ur már meg is volt akadva munkája folyamán ebbeli állításával, mert midőn apróra felvette, — bár 10 —15 — 20 száztóli adóemelési javaslatokat is proponál, — a képzelt vámjövedelmét még bruttó se birta 43 milliónál feljebb szorítani, s midőn a nettó jövedelmet felvette ; azt 30 miliora volt kénytelen leszállítani.—Ne is bíbelődjünk tehát a 90 és 130 millió képtelenségekkel, csak erre a 35 millóra tegyünk egy pár észrevételt, mert erre a képzelt 35 millió bevételre alapítja ő direct és indirect adóknál 20-száztóli adóelengedését és úgyszólván egész pénzügyi rendszerét. Hogy ez a 35 milliónyi képzelt vámbevétel csak a tisztelt képviselő ur képzelgő tehetségének szüleménye, arra tisztelt barátom maga szolgáltatja az adatokat. Midőn elősorolja egyik fejezetében az egyes államok vámjövedelmeit, akkor feltünteti, hogy Poroszországban fejenként a vámjövedelemből 1 írt ÍK) kr. esik. Ha ezt venné fel valaki számítása alapjaid, még akkor se jönne több 22 és fél milliónál, a 35 millió tehát hol van/"? (Fölkiáltás a baloldalon : „Olvassa el a könyvet ! u Mozgás.) Elolvastam bőven. Azt hiszem t. ház, hogy igen tévednénk, ha Magyarország kereskedését, iparát és összes forgalmát a nagy német nemzetével comparalnánk. Hogy még jobban kitűnjék a képviselő ur állításának helytelensége, felemlítem Ausztriának és Magyarországnak együtt vámjövedelmeit: 1867-ben 11 millió, 1868-ban 17 millió, 18f>9-beu 26 millió, 1870-ben 20 millió 1871-ben 24 millió, 1872-ben 27 millió. 1873~ban 26 millió, 1874-ben 21 millió, 1875-ben 21 millió, összesen tehát, 9 év alatt 193 millió, vagyis átlag évenkint 2l 4 / 3 millió bruttó. Ha már ezen kétségtelen adatokat felveszszük, hát akkor a deficitekkel kínlódó osztrák birodalom miért nem nyúl a kinálkozó alkalomhoz, miért nem vesz be többet? azért, mert a többi államok sem akarnak Ausztria és Magyarországnak adózni. És bámulatos, hogy a t. ház ellenzéki tagjai azt hiszik, hogy ha önálló vámterületünk lenne, Magyarország egyedül elérhetné azt, a mit Austria és Magyarország együtt el nem érhetett, t. i. bevehetnénk azon képzelt milliókat, melylyel az állam pénzügyeit rendezhetnénk. — Kik a népek nemzetgazdászati fejlődését tanulmányozták, megyőződhettek arról, hogy gyengébb nemzetek — különösen elforgácsolt vámterülettel biró nemzetek — szerencsésnek érezhetik magukat, ha a nagyobbak mellett megélhetnek; de hogy kissebb, gyengébb államok az erősebbeket kényök kedvök szerint adóztassák: ez uraim elérhetetlen vagyis valósulhatlan aspiratio s valótlan, bebizonyithatlan nllitás. Ezek szerint sem nemzetgazdászati, sem pénzügyi haszna az önálló vámterületnek most közel jövőben nem lenne olyan, minőnek sokan közülök képzelik, de lenne igenis azon politikai következése, hogy Ausztriával közgazdasági háborúba keverednénk és politikailag távolabb állanánk. Es most által térek az utolsó kérdésre, a politikai kérdés megítélésére. Azok. a kik Ausztriától, ha nem kívánnak is elszakadni, de personál-uniót kívánnak, szóval a kik az Austriával való kötelékeket tágítani akarják, azok az önálló vámterületet consequenter vették föl programmjukba, mert míg az egyfelől hatalmas izgató eszköz, más felől azon politikai czéli, melyet tisztelt barátim magok elé kitűztek, legsikeresebben érhetnék ezen czég alatt. Azonban tisztelt barátim a szélsőbalon, őszintén meg kell vallanom, hogy önök, kik egyedülconsequensek, akkor, midőn az önálló vámterületet életbe léptetni akarják, erre ma alkalmas időt nem találnak. Ma midőn szomszédunkban a keleti háború dühöng, ma midőn Dél-Szlávia is felütötte bozontos fejét: akkor legbiztosabb szövetségesünktől, Ausztriától tovább menni, vagy Ausztriával viszályt támasztani,vagy vele közgazdasági háborút initiálni: valóban nem hiszem hogy időszerűnek tekintsék. Azon párt, mely koronként Magyarország teljes függetlenségeért küzdött, midőn felemelte a különállóság zászlaját, mindig megvárta az alkalmas pillanatot, és midőn harezra kelt is, sok tekintetben a nagy török birodalomra támaszkodott.
