Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-316
316. országos ülés novemfter SO. 1877. 21 el, felelősségre vonathassók. Ez oly hiány, melyet mindenesetre pótolni kell. Én egyébiránt azon nézetben vagyok és voltam is, a melyre Simonfay barátom csak későn ébredt, t. i. hogy haszontalan a felszólalás. Ezért én igen csekély részt vettem eddig a vitában, és ezentúl még kevesebbet fogok venni, hogy azoké legyen a dicsőség, de a felelősség is, a kik ezen törvényjavaslatot megszavazzák. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Pauler Tivadar előadó : T. ház ! Az előttem mondottakra kívánok felvilágositásképen némelyeket válaszolni. Sok ellenvetés történt ezen fejezet ellen hivatkozással más törvénykönyvekre. Zay képviselő ur különösen az „Aufruhr" és az „Aufstand" közti különbséget hozta elő. Bátor vagyok a t. képviselőházat figyelmeztetni, hogy nem minden törvénykönyvnek nomenclaturája egyenlő, némely törvénykönyvek a bűntetteket az államhatalom elleni ellenállásnak: „Wiederstand gegen die Staatsgewalt" és azután a különböző fokozathoz képest máskép és máskép nevezik. Az ausztriai 1852-tki büntetőtörvénykönyv, amire a képviselő ur látszik leginkább czélozni: zendülésnek, súlyosabb fokozatát lázadásnak nevezi; azok mind más nomenclaturával élnek és ennek megfelelő kört szabtak ezen bűntettekre. Itt azok részint a lázadás, részint a hatóságok és a hatósági közegek elleni erőszakról szóló fejezetben fordulnak elő. Ennélfogva tehát, hogy ezen törvénykönyvnek nomendaturája mindenben nem vág össze más törvénykönyvével, hanem más és más néven fordulnak elő : a büntettek ellen kifogást tenni nem lehet. Ami a maximum és a minimum közti különbséget illeti, bátorkodom az előttem szólott t. képvis lő urat figyelmeztetni, hogy a minimum czélját elég valágosan kifejtettem. A minimum irányt szab a bírónak a tett tárgyi tényálladékának kellő megitélésére; de mivel épen az történhetik meg, a mit méltóztattak mondani és a mit Simonyi Ernő képviselő ur is feltozott, hogy t. i. lehetnek nagyon enyhítő körülmények, s ha azok számosak és nyomatékosak, akkora 92.§ alkalmazásának van helye, kiegyenlítettük mi az által a bíró pruclens judicis arbitrium határtalanságát és a merev ragaszkodást bizonyos tételekhez. A különbség csak az, hogy a bírónak ki kell mutatnia az itólet indokolásában a számos nyomatékos enyhítő körülményeket ós ha azokat kimutathatja : akkor ezen joggal élni fog ; ha nem képes kimutatni : akkor nem fog é lni vele; nem mondhatjuk tehát, hogy mereven megkötöttük a bíró kezét, de azt sem, hogy minden korlát alól felszabadtottuk. Interregnumot én alkotmányos törvényes fogalmaink szerint nem ismerek, interregnum nem lehetséges s nincs is, az alkotmányt védi az előbbi fejezet az 1848-i III. t. ez. A minister felelősségre fog vonatni. Ha azon eset áll be, a mit Simonyi Ernő képviselő ur mondott, hogy nincs országgyűlés, vagy, hogy az illető minister időközben tán meghalt, mert például csak 50 év múlva nyittatik meg az országgyűlés : miután ugy hiszem nem akarja elvonni az országgyűléstől a vád alá helyezési jogot, hanem annak akarja meghagyni, akkor bármit tennénk is itt a törvénybe, ugy sem lehetne azt foganatosítani, mert a holt emberre nem lehet büntetést alkalmazni, hol pedig nincs országgyűlés, mely a vád alá helyezést elrendelné, ugy sem lehet felelősségre vonni a ministert. De én átalában tagadom ezen esetek erkölcsi és jogi lehetőségét, ón tagadom azt, nem ismerem el, nem szabad feltennünk oly viszonyokat, melyek a törvénynyel ellenkeznek, ily rendkívüli, ily törvényellenes viszonyokra a törvény nem refieetálhat. Ott vannak a felségsértésre vonatkozó szakaszok, melyek épen ugy védik a fejedelem személyének szentségét, mint védik az alkotmányt. Ennél többet a törvényhozás nem tehet és én ennélfogva nem látom ebből a szempontból szükségesnek a törvényjavaslat módosítását. (Helyedéi?) Elnök: Fel fognak olvastatni a módositványok. Gulner Gyula jegyző (olvassa Metzner Gyula és Zay Adolf módositvanyait.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 152. §-t a beadott módositványok ellenében az igazságagyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a 152. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadja. Tombor István jegyző (olvassa, a 153. %-t.) Kemény Mihály : A 153. §-ra nézve nekem egy módositványom van, a mely inkább csak irályi. Ezen szakaszban előfordul e szó „felbujtó", ón ezt nem tartom megegyeztethetőnek a magyar nyelv szellemével és természetével. Felbujtó ép- • pen az ellenkezőjét jelenti annak, a mit itt mondani akar. Bujt, bujtat annyi, mint elrejt. — Igaz, hogy verba valent, sicut nummi. Ha ezen elvet elfogadnók : lehetne neki oly értelmet tulajdonítani, amilyet akarunk ; de ha ki lehet fejezni helyesebb szóval, nem látom át, miért ragaszkodnék a törvény a rósz szóhoz, még ha ez szók"--., ban volna is. Ha a rósz szó helyébe ^ gz< ^ t ~^ e _ szünk, mindenki meg fogja ^ nl ^ \ kaYom hosszasan indokolni, ae a hol a §. második kikezdésében az mondatik, hogy a felbujtók és a vezetők 5 évtől 10 évig terjedhető államfogházzal büntettetnek, ott azt kívánom tétetni: „a lázadást szitok ós vezetők" stb. Van szerencsém ez iránti módositványoinat benyújtani.
