Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-337
3S7 orsuágos ütés január 29.1878. 277 lásnak alig nevezhető, mert hiszen a körül forgott csak a vita, Várady képviselő ur tette meg az indítványt az elhalasztásra, ez indítvány körül forgott a vita, a nélkül, hogy érdemlegesen a tárgyhoz hozzászólottak volna. Talán egyetlen, a ki valamivel tüzetesebben hozzá szólott, volt Perczel Mór képviselő ur. 0 emlékezett azon időre, midőn Magyarországon még nem volt közös vámterület, és emlékezett arra, mennyit szenvedtek Magyarország érdekei a vámrendszer visszaélései által, és azokat adta elő; de nem fogom a t. házat hosszas felolvasásokkal fárasztani. {Halljak ! bal felől) Én ezeket csak az adatok előterjesztésére nézve kívántam megjegyezni. A mi az általam benyújtott különvéleményt illeti, a mint már tegnap a vámügyi bizottság t. előadója is megemlítette, én a közös vámterület alapján minden alkudozást visszautasítok. {Élénk helyeslés a szélső balon.) s határozottan kívánom a külön vámterület felállítását. {Élénk helyeslés a szélső balon.) S miért? Nem azért, mintha én nem szeretném Ausztriát; nem mintha ellensége volnék Ausztriának, hisz engem az a nép nem bántott. Ha korínányférfiai bántották hazámat, az csak azon időben történhetett, midőn absolut hatalommal uralkodtak hazánk felett és akkor jogom van ellenök panaszkodni; de amióta Magyarország alkotmányos ország: nem azokra van jogunk panaszkodni, hanem saját magunkra, {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) kik önmagunkra megszavaztuk azon törvényeket, melyek bennünket megkárosítanak, (ügy van ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ne az osztrák ministerekre haragudjunk, kik elfogadnak oly törvényt, mely az osztrák érdekeknek kedvez; hanem haragudjunk a magyar ministerekr<\ {Helyeslés a szélső baloldalon.) kik a magyar országgyűlésen előterjesztenek oly törvényeket, melyek Magyarország érdekeit károsítják. Én tehát nem Ausztria iránti ellenszenvből, hanem azért kívánok külön vámterületet megállapítani, mert mély meggyőződésem az, hogy Magyarországnak közgazdasági bajait alkudozások utján és közös vámterület alapján orvosolni, mert Magyarországnak zilált pénzügyeit ez alapon rendezni nem lehet. {Ugy van ! a szélső baloldalon.) Lehet alkudozások alapján orvosolni azon kárt, melyet mi szenvedünk, p. o. a fogyasztási adóknál, utoljára itt lehet a fogyasztási adókat a vámszövetség alól elvonni is, vagy utoljára lehet kiszámítani és meghatározni a compensatió összegét; lehet alkudozások utján javítani a vámtariffát, mert hiszen annak egyes tételei épen az alkudozások tárgyai; de amit alkudozások utján elérni nem lehet a közös vámterület alapján, az azon vámjövedelem, melyet nekünk az Ausztriából hozzánk szállított gyártmányok árából kapnunk kellene és melyekre okvetlenül szükségünk van, ha önerőnkbőr akarjuk fedezni azon hiányt, mely pénzügyeinkben állandósittatott, mely chronicus deficitté vált és évről-évre folytonosan előfordul és melynek fedezésére nekünk más kutforrásunk nincs, mint évről-évre uj kölcsönt felvenni mindaddig, mig kölcsönt adnak. Hanem azt meg fogja nekem engedni bárki, akár sokat, akár keveset foglalkozott pénzügyekkel, hogy bármennyi hitele legyen is valamely államnak és bármily olcsón kapjon is az kölcsönt, ha ezen operatiót igen gyakran ismétli, hitele hanyatlani fog, mig lassankint egészen elenyészik. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én t. ház — mondom — azon oknál fogva, mert én közgazdasági bajainkat orvosolni, mert én pénzügyi viszonyainknak rendezését, másuton még lehetőnek sem képzelhetem: azért kívánom a külön vámterületet. Mi iparunkat akarjuk fejleszteni. A vámügyi bizottságnak t. előadója, igaz, azt mondja, hogy mi agricultnr nemzet vagyunk, s agricultur érdekeinket kell védenünk, azokat kell fejlesztenünk. Hát ezeket is kell; de nem csupán ezeket, hanem iparunkat is kell fejleszteni, mert ipar nélkül, mint egyedül ^földmivelő nemzet, mindig szegények leszünk. 0 ugyan az ő véleményében lát oly iparokat, melyek fejlgszthetők Magyarországon a jelenlegi viszonyok közt is. Azt mondja : „még mindig léteznek iparnemek, melyeket hazánkban nagy sikerrel lehet fejleszteni és meghonosítani." Kár, hogy el nem mondta, mik azok az iparnemek, igen szívesen vettük volna, mert én megvallom, én gondolkodtam róla, de nem láttam olyant. (Helyeslés a balfelöl.) Azzal vigasztalja azután magát, hogy azt mondja: „Azon iparágakban pedig, melyekben ma Ausztria annyira versenyképes, és velünk szemben annyira hatalmas, akkor is kellene küzdenünk, mikor a vámkülönzés bekövetkeznék, csakhogy nagy mértékben azon előnyök nélkül, melyekkel ma más irányban a magunk számára biztosítani képesek vagyunk." Ugyan kérem, mért nem sorolta elő azon előnyöket? hol vannak hát azok az előnyök, melyeket számunkra ezen vám- és kereskedelmi szerződés biztosit ? Hiszen csak lenne, én örömmel szeretném elfogadni, csak látnám, hogy mindenben nem hazám károsodik, csak látnám, hogy van, ha nem is teljes, csak némileg elfogadható recompensatió. De hol van az az előny, melyet nekünk biztosit ezen szerződés, holott ellenben, hogy kárunk, hátrányunk van, — azt mindenki tudja, ós annak részletezésébe bocsátkozni már annálfogva sem akarok, mert hisz ezekről a tárgyakról már annyi mondatott és íratott, hogy az egy egész könyvtárat képezne, és épen az előttem szólott t. képviselő ur is emiitett fel néhány pontot erre