Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

272 337. országos ülés január 29.1878. toltassék. Ezen uraknak megjegyzem azt, hogy nem igen figyelnek a törvényes helyzetre. Mi ugyan Ausztriával egy monarchiát képezünk, hanem két külön államot alkotunk, még pedig oly két külön államot, amely államok mindegyikének meg van külön háztartása ; és ha ezen urak a közösséget ugy értik, hogy az minden tekintetben mindenre kiterjed, még korán beszélnek, mert ezen urak csak akkor fognak igy beszélhetni, ha majd a közös reichsrathban fognak ülni: az igaz, hogy ez a politika oda vezet. {Helyeslés balfelöl. Igaz! Ugy van!) Mindezeknél fogva t. ház, nézetem szerint nem anyagi tekintetek azok, a melyek a kormányt arra birták volna, hogy ezen szerződést megkösse. Lehetnek politikai vagy jogi tekintetek. Eddig senki sem mondta azt, hogy ezen vámszerződés anyagilag helyes és jó, hacsak ezután nem fog akadni a vita alatt talán egy fehér veréb, aki ezen uj dolgot el fogja mondani. Nézzük tehát, jogi szempontból: mit mond a törvény? A törvény kimondja azt, hogy ámbár a monarchia másik felével a mi érdekeink nagy számban közösek, s ennek következtében mindenesetre kívánatos, hogy vámsz^rződések köttessenek, illetőleg a vámszövetség fentartassék: szabadságában áll azonban mindkét félnek, hogyha a vámszövetség nem sikerülne : vámok felállítása által szabályozni a kereskedelmet és vámügyet. Ebből tehát az következik, hogy azon esetben, ha nem sikerülne Ausztriával az egyezség : joga van Magyarországnak a kereskedelem és vámra nézve önállóan rendelkezni. Ez a: iránya a törvénynek. (Ugy van!) Ezt az irányt hagyta el a kormány az alkudozások folyamában és ez az oka minden bonyodalomnak; (Elénk helyedét balfelöl. Igazi Ugy van \) ez az oka azon ingerültségnek, amely — sajnos — ma tapasztalható Ausztria részéről még inkább, mint itt; ez az oka azon krízisnek, s azon miniszterválsrgnak, a mely előfordult itt és a melyet most Ausztriában látunk. Mindennek oka az, hogy nem tartatott meg a törvényes alap. (Helyeslés balfelöl?) Ha ez megtartatik, mindez nem következik be, mert azon esetben, hogyha mindkét félnek szabadságában áll bármikor, ha nem tud egymással megegyezni, önállóan rendelkezni, akkor sem krízisre, sem ingerültségre semmi ok nem Volna. Azt mondják, fogadjuk el ezen szerződést, mert ennél jobbat senki sem csinálhat. Én ezt puszta feltevésnek tartom. Hogy valaki ennél jobbat készíthetne vagy terjeszthetne elő, a felett vitatkozni nem akarok; hanem hogy roszabbat ennél nem fog előterjeszteni senki, azt hiszem, ez minden kétségen fölül áll. (Élénk helyeslés balfelöl?) Továbbá az mondatik, hogy igaz, hogy a törvény megadja az önrendelkezési jogot; de azért ezzel élni még sem lehetséges. Én ezt határozottan tagadom. Én kimondom, hogy ez nem alkotmányos fogalom, (Elénk helyeslés balfelöl. Igaz!) Ugy v ni) mert minden alkotmányos államban minden törvény végrehajtható. Mert hogyha nem végrehajtható, akkor okvetetlenül szükséges volna, hogy létező törvényeink két osztályba soroztassanak: egy oly osztályba, mely a végrehajtható törvényeket tartalmazza, és oly osztályba, amelybe a nem végrehajthatók foglaltatnak. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondják, hogy el kell fogadnunk ezen javaslatokat, bár nem jók, mert különben bekövetkezik a chaos. Erre én azt mondom, hogy a chaos nem következhetik be már azon oknál fogva sem, mert a chaos már úgyis megvan. (Derültség és helyeslés a baloldalon.) De ez, ismétlem, ismét nem alkotmányos fogalom, mert ha valamely alkotmányos országban az egyik kormány lelép: soha nem következik a chaos, hanem következik a másik kormány. De még, — elfogadva, bár meg nem engedve — hogy be is következnék ezen chaos, akkor sem volna szabad oly törvényt elfogadni, melyről még azok is, kik mérsékelten nyilatkoznak, azt mondják, hogy az nem jó. 1861-ben Deák Ferencz, ezen mérsékelt, higgadt férfiú inkább kitette nemzetét, melyet annyira szeretett, nem a chaosnak, hanem a biztos absolut uralomnak, mintsem, hogy a törvény teréről lelépett volna (Elénk helyeslés a balon.) Ezen teremben, Magyarország törvényhozásának ezen termében egy hely üres és soha sem éreztük ezen vesztességet jobban, mint ma, midőn ezen fontos ügyet tárgyaljuk. (Helyeslés a balon.) Ha ezen férfiú még élne, akkor nem volnánk igy. Ezen férfiúnak az, hogy ő a törvényes alapon állott ós erről le nem lépett : adta azon nagy erőt, azon nagy hatalmat, melylyel birt. Ennek bebizonyítására csak az szükséges, hogy nézzünk az 1867diki törvényre és látni fogjuk azon méltóságra, azon büszke hangra, a mely ezen átvonul és egy önálló nemzethez illik, és másfelől tekintsük azon alkudozásokat, a melyeknek tanúi voltunk a legutóbbi időben ós lehetetlen, hogy minden magyar embernek bánattal ne teljék el a szive. (Helyeslés a balon és a szélső jobbon.) Sokan azt mondják, hogy igaz, ezen egyesség nem jó, de nem lehetett többet elérni, mert az osztrákok nem akartak többe beleegyezni. Most ugyan még ebbe sem egyeznek bele. Ha ebből folyólag kell a javaslatokat elfogadni: ez involválja magában azt, hogy az egyik fél a mindenáron való megegyezés ezen pontjából kénytelen alárendelni magát a másik fél akaratának. A ki igy gondolkozik: az nem indul ki az 1867-ki törvényekből, mert a 1867-ki törvények nem mondják ki az alárendeltséget, hanem a paritást álla-