Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

337 országos Illés jauuár 29. Í878. 271 sebb elmebeli tehetség, művészet vagy mesterség szükséges : s épen ezért ez a legrosszabbul tizetettik, ez a legolcsóbb A favágás, ámbár nehezebb munka, kevesebb díjjal jár mint az asztalos munka. Azért, aki azt mondja, hogy Magyarország földmivelő állam, maradjon, — s mint igen jól tudjuk, a földmivelés legnehezebb munkák közzé tartozik — az egyszersmind azt mondja, hogy Magyarország végezze.a legolcsóbb s a legrosszabbul fizetett munkát. {Helyeslés balfelöl.) Az ipar változatosságánál fogva előidézheti a munka folytonosságát. Hazánkban általános a panasz, hogy kevés a munkás kéz. Nézetem szerint ez téves fogalom. Az évnek bizonyos szakában, egy hónapon, hogy sokat mondjak, hat héten át egy évben — t. i. az aratás ideje alatt — igenis kevés a munkás. De ezen időn kivül, az év többi szakában azon munkás alig kap foglalkozást és ez oka annak is, hogy munkásaink kerülik a dolgot, s hanyagsággal, restséggel vádoltatnak. Mert csak a folytonos munka és annak lehetősége, hogy az illető folytonos munkát kap, ad az illetőnek a munkára kedvet, fejleszti benne a munkaerőt és az erre való képességet. Csak az ipar fejlesztése mellett lehet t. ház az, hogy az államnak népesedése gyarapodjék. Azon államban, a mely csak földmivelésre van utalva, a munkások nem kapván folytonos munkát, készek inkább ki is vándorolni, rövidebb vagy hosszabb időre. Tanuja ennek a székelyföldi kivándorlás. Ha a székelyek kapnának hazájokban folytonos munkát, a mely nekik rendes dijat biztosit: semmi esetre sem vándorolnának ki oly nagy számmal a hazából, a mint jelenleg sajnálattal tapasztaljuk. (Tetszés a baloldalon) Azért t. h ki azt mondja, hogy Magyarország maradjon földmivelő ország: egyszersmind azt mondja a hazai iparosnak, hogy mellőzze mesterségét, felejtse el, a mit tanult, s ha fiatal, vegye kezébe a vándorbotot, s menjen el külföldre, hogy szaporítsa azon ügyes és szorgalmatos hazai iparosok számát, kik ott is Magyarország becsületére válnak; ha pedig az illető munkás öreg, s ha családja is van, akkor azt mondja neki: tedd ki kezedből a tűt és kalapácsot, s vedd kezedbe az ásót, s az eke szarvát, s folytasd e nehéz munkát addig, mig ehhez nem szokott tested összeroskad. {Tetszés a baloldalon. Mozgás a középen,') A ki azt mondja, hogy Magyarország maradjon földmivelő ország: az egyszersmind,azt mondja, hogy Magyarország maradjon szegény, Magyarország maradjon gyarmat. (Ugy van! balfelol. Mozgás a középen.) Midőn tehát a vámügyi bizottság azt tűzte ki czélul, hogy Magyarország maradjon földmivelő ország, igen helyesen és következetesen cselekedett, midőn e törvényjavaslatokat elfogadta: mert igy csakugyan elfogja érni a czélt, és Magyarország csakugyan nem fog más lenni, mint földmivelő ország. (Tetszés a baloldalon.) De bocsánatot kérek t. ház, ha a vámügyi bizottságot mégis egy kis következetlenséggel vagyok kénytelen vádolni Miután a vámügyi bizottság, a mint jelentéséből látom, azt tekintette feladatának, hogy Magyarország maradjon földmivelő ország: magával némi ellentétbe jött azáltal, hogy a ser-, szesz- ós ezukor-gyáraknak ügyét nem vette szivére és nem fogadott el ezeknek kedvező módozatát, például olyat, a minőt mi voltunk bátrak proponálni, t. i. a fogyasztási vonalat vagy ettől eltekintve egy más módozatot, mely által ezen igen fontos iparága, melyek szoros összeköttetésben vannak a földmiveléssel, védve lettek volna, mert azt hiszem, senki sem fogja azt állítani, hogy a földmivelés egyedül csak szántás és vetésből áll. T. ház, felhozatik még az, hogy nekünk kötelességünk az osztrák ipart tulnyomólag is pártolni, még pedig azért,, mert az osztrákok a mi legjobb fogyasztóink. En ezt nem tagadom, e tételt elfogadom, ezt elismerni kész vagyok; ámde azt hiszem, hogy akkor, mikor mi az eddigi vámtételeket fentartottuk, akkor különös figyelemmel voltunk az osztrák ipar érdekére; mert ha erre figyelemmel nem lettünk volna, akkor a vámtételeket azon czikkeknéL melyeket Magyarország nem termel, hanem veszi, tetemesen lejebb kellett volna szállítanunk. (Ugy van! a baloldalon.) E vámoknak tulajdonitható az, hogy az osztrák ipar némely czikkekben egészen, más czikkeknél pedig — még pedig a főczikkeknél — 80—85 °/o-kal uralja a magyar piaezot. Ha azt mondják, hogy figyelemmel kell lenni az osztrákokra, miután ők a mi fogyasztóink: azt hiszem, hogy kimondhatom, hogy miután mi is az ő fogyasztóik vagyunk, kell, hogy a vámszerződésnél a mi érdekeinkre is figyelemmel legyenek, hogy a figyelemnek kölcsönösnek kell lenni, de hogy ennek is meg van a maga határa. (Ugy vanl balfelöl.) Azt mondják többen, hogy az osztrák ipart pártolva, pártoljuk a magyar ipart is. Erre nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy mindenki tudja, sőt a vámügyi bizottság jelentésében sem tagadja azt, hogy az osztrák ipar oly erős, hogy a magyar ipart sok tekintetben egészen elnyomja; ennek következtében a közös vámterület alapján az osztrák ipart túlságosan pártolja, annak erejét túlságosan növelve, ezzel előidéztetik az, hogy túlságos erővel fokozatosan nyomja el a magyar ipart. De vannak, a kik erre nem tekintve azt mondják: a mi érdekeink közösök ós ennek következtében elteirintve minden más nézetektől, mi akarjuk és követeljük, hogy az osztrák ipar pár-