Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

270 387. országos ttlés január 29. 1878. ugyan, miután a szabad-kereskedés hive vagyok, az esetben, ha a vámközösség fentartatik, erre nem nagy súlyt fektetek, de mindamellett kimondom, hogy ha ezután a gabona ez irányban védve nem lesz: Magyarországnak concurrálnia kell gabonájával a belföldön hasonló feltételek mellett a külfölddel. Mindazon czikkekre pedig, melyeket Magyarország vesz, milyenek az iparczikkek, kötött, szövött áruk, gyapot- és gyapjukelmék, nagy vámemeléseket tervez a javaslat. Ennek következése az lesz, hogy amit Magyarország elad, kénytelen lesz olcsóbban eladni, a mit pedig vesz, miután az védve van a külföld irányában, és pedig nagy vámmal van védve, azt drágábban veszi. Ez tehát roszabbá teszi a jelen szerződóst. 1867-ben még nem volt ismerve azon nagy károsodás, melyet Magyarország a fogyasztási adóknál szenved. Most azonban a legutolsó 10 év alatt felismertetett, hogy Magyarországnak itt kára van. Ha valaki fen akar tartani oly intézményt, a melyre nézve nem bizonyos, hogy általa károsittatik: az még menthető; hanem ha valaki oly intézményt továbbra is fen akar tartani, melynek káros voltát mindenki elismeri és senki nem tagadja: ez csakugyan nem menthető. Növeli a tervezett vámszerződés káros hatását még az is, hogy a vámok nem ugy, mint eddig ezüstben, hanem aranyban fognak szedetni. Ez mindazon áruk vámtételénél, melyeknél az eddigi vámok megtartatnak, 15%-nyi vámemelést foglal magában; azon áruknál pedig, melyek magasabb megvámolás alá esnek, az emelkedés még fokozódik. De mindez nem elég t. ház. hanem a javasolt vámtarifa következtében nem sikerült a kormánynak a külállamokkal vámszerződéseket kötni, s azt hiszem, ezentúl sem fog sikerülni, aminek az lesz következménye, hogy nem lévén a külállamokkal vámszerződésünk, kivitelünk nem lesz biztosítva. Hogy ez különösen Magyarországra nézve, mely úgyszólván exportjából él, mennyire káros, nem akarom bővebben fejtegetni (Halljr>k\ balfelöl); hanem csak átalánosságban említem fel, hogy mindezen okoknál fogva az előterjesztett javaslat, különösen pedig a mellékelt vámtariffa az eddiginél rosszabb, hátrányosabb, károsabb. (Ugy van! bal/elöl) Nem puszta állítás, a mit én itt mondok, mert ugyanezt bizonyítják azon százak ós ezrek által aláirt kérvények, melyek a képviselőházhoz beadattak ; ezt bizonyítják a budapesti, az aradi, a temesvári és a debreczeni kereskedelmi és iparkamara nyilatkozatai, melyek mind azt mondják, hogy ezen szerződés káros lévén, annak elvetését kérik. De ha ennyire kézzel fogható a megkárososodás, mely a kormány által beterjesztett javaslatból az országra hárul, azt kérdezhetnék : miként lehetséges, hogy az ezen törvényjavaslatok átvizsgálására és jelentéstétel végett kiküldött bizottság többsége azokat elfogadta ? (Halljuk ! balfelöl.) En t. ház, ezt igen természetesnek találom. A vámügyi bizottság ugyanis ezeket mondja jelentésében : „A bizottság nem habozik kijelenteni, hogy ezen nagyon is távoli és szerfelett nehéz czél eléréseért a meglevő előnyös és hatalmas, fejlesztésében mi által sem akadályozott agricultur hivatást feláldozni, vagy koczkáztatni, sem merni...". A vámügyi bizottság tehát kimondja, hogy Magyarországnak nincs egyéb hivatása, mint az, hogy agricol-állam maradjon. (Ugy van! balfelöl.) A democraticus eszmék kiegyenlítő hatalmukkal félrelökve a kasztokat létesítették a jog egyenlőséget ; (Tetszés balfelöl) a tudomány és tapasztalat felvilágosította azon sötét eszméket, melyek azon tévtanokat vallották, melyek szerint a földmi veiés, az ipar és a kereskedelem egymással ellentétben állanak, sőt bebizonyították ennek ellenkezőjét, t. i. azt, hogy ezen hatalmas tényezők egymást kiegészítik, azok egyikének emelkedésével emelkedik a másik, egyikének hanyatlásával visszaesésre jut a másik. (Elénh tetszés balfelöl.) A t. vámügyi bizottság még ezeket is mondja : „Azon czél elérése, hogy Magyarország kiváló nagy iparos állammá fejlődjék, nagyon a messze jövőben fekszik, s inkább a képzeletben leend realisálható, mint a valóságban. Sőt a bizottság azon nézetben van, hogy Magyarországnak ama rendeltetésétől, melynek teljesítéséhez meg vannak a természetes factorok, eltérnie nem szabad, s oly kizárólagos törekvés, mely hazánkat hatalmas és existentiáját kizárólag biztosítani alkalmas iparos állammá kívánná fejleszteni: ártalmára válnék az országnak nemcsak azért, mert agricol fejlődésének^ elhanyagolásával, sőt miután az átalakulás tagadhatlanul mélyre ható elkülönzést igényel, agriculturalis fejlődésünk érdekeinek nagymérvű veszélyeztetésével is járna." A t. vámügyi bizottság tehát veszélyeztetve látná Magyarországnak agricultur helyzetét, ha az ország arra törekednék, hogy iparát fejlessze. Ez, megvallom, egészen uj ían, melyet eddig sehol sem hallottam. (Derültség a baloldalon.) Az ipar fejlődése egyenlíti ki azon távolságot, mely a termesztő és fogyasztó közt létezik. Azon gabonának, azon zsírnak, azon gyapjúnak, melyet mi posztóvá átváltoztatva Austriától veszünk vissza: mindezeknek fuvarozási árát Austriába és Austriából vissza hozzánk, mi fizetjük, mert mi vagyunk a fogyasztók. És e mellett elvesztjük azon intellectuális erőt, mely ezen posztó előállításánál okvetlenül szükséges volt. A primitív munka mely a legnagyobb fizikai erőmegfeszitéssel jár, de melyhez legkeve-