Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-336
266 886 országot ülés január 28. 1878. feladatot még inkább megnehezité, mert az önrendelkezési jog bizonyos irányú megszorítása a kölcsönös előnyök biztosítása felé való lörekvés legtöbb esetben a nemzetgazdászati érdekek kívánatos kielégítését is gátolja. Nehéz tehát a kereskedelmi politika intézése egy oly monarchiában is, melynek két állam fele nemcsak politikai, de közgazdászati tekintetben sem áll minden irányban egyenlő fokon, s a hol nem hiányzik a • lehetőség egy oly érdekharez felidézésére, melynek csillapítása s az érdekek kiegyenlítése csak előzetes egyezkedés utján érhető el. A vám- s kereskedelmi bizottság a vámszövetség fenntartásának indokolt elfogadása után, nem zárkózhatott el a consequentiák elől, de nem az elől sem, hogy mindkét államfél érdekeit kölcsönös kiegyenlítésre való törekvésében szemügyre vegye, és ugy találta, hogy Ausztria ipari érdekeinek méltányos védelme még nem jelenti azt, hogy hazánk érdekeivel nagyban és egészben ellentétes kereskedelmi politika követtetik. Nem tagadhatom, hogy kizárólag Magyarországnak mint túlnyomóan agricol államnak, szemben Ausztriát domináló ipari helyzetével, szükségleteinek olcsó megszerezhetóse végett a versenyt biztosító szabad kereskedelmi irányt kívánnia czélirányos. De t. képviselőház! a vám- s kereskedelmi szövetség természetes feltétele, hogy a monarchia kereskedelmi politikájának intézésébe a másik állam is befolyjon, és pedig oly irányban, amint azt az ő jogosult érdekeinek figyelembe vétele igényli. Ausztria kereskedelmi politikáját a lefolyt évek alatt nem egyedül nemzetgazdászati érdekek irányozák, hanem igen is oly politikai törekvés, melynek sikertelensége átalában ismeretes. Felhagyva politikai törekvéseivel, a monarchia átalános tarifájának javítása, s ipara némely ágainak védelme lett a czél, mely felé törekszik. Ausztria ipari productioja nem rendelkezik oly előnyös előfeltételekkel, mint p. o Anglia, e különbséget tehát, mely a képesebb s iparilag fejlettebb országok versenyét könnyíti, kiegyenlitni kívánja oly vámtételek által, melyek iparának fejlődését azon különbség arányában védik. A bizottság nézete szerint a monarchia kereskedelmi politikáját, mindkét államfél kölcsönösen kiegyenlített érdekeinek figyelembe vétele mellett, a tettleg létező viszonyok határozzák meg. A bevitel olcsósága tehát, csak addig állhat meg, mig általa az egyik vagy a másik fél érdekei nem sértetnek ; de mérséklése semmi esetre sem terjedhet odáig, hogy az által a szövetségben álló egyik félnek előnye a másik félnek megkárosításával biztosittasék. {Helyeslés.) De továbbá a kivitel biztosítása sem kerülte el a bizottság figyelmét. T. ház! A vámügyi bizottság jelentésében határozottan kiemeli, mily súlyt fektet a kereskedelmi szerződések megkötésére, sőt határozati javaslatot is ajánl a t. háznak, melylyel nyilatkozatát kívánja provocálni. Kétséget nem szenved, hogy a monarchia mindkét államának érdekében áll a kereskedelmi szerződések megkötése és a bizottság ugy vélekedett, hogy a kormány nem mulaszthatja el a kellő alkalmat felhasználni, hogy hazánk ós a monarchia szerződéses politika terére vezettessék, s ha eltekintünk ama nehézségektől, melyeket a szomszéd államok védelmi törekvései okoznak : a szerződéses állapot létesítése elmaradhatlan leend ; de másrészről a bizottság nagyon hibásan cselekedett volna, ha a szerződések megkötésének nehézségeit csakis ide benn kereste volna, vagy ha a két államfél közt létesített kiegyezés törvenyesitését ezen szerződések előleges kiforcirozása által idegen államok tetszésétől tett volna függővé. Egyébiránt a szerződéses viszony sem gátolt több államot abban, hogy kivitelünk biztosított előnyeit ne korlátozza; emlékezhetünk az olasz kormány által szeszkivitelünk ellen 1870-ben alkalmazott eljárásra, vagy a franczia kormány 1872-ki kísérleteire. A mi már most magát a tariffát illeti, bátor vagyok mindenek előtt megjegyezni, hogy mint minden nemzet-gazdászati intézkedésnél, ugy itt is első a mi előtérbe lép, az a monarchiának és különösen Magyarországnak fináncziális helyzete. Midőn tehát a tariffa tóteleinek megállapításáról volt szó, a bizottság nem hibáztatta a kormány azon eljárását, hogy oly forrásokat kivánt felhasználni az állam jövedelmének fokozására, a mely források eddigi érintetlen voltuk miatt czélirányosan vehetők figyelembe. És e tekintetben t. ház hivatkozhatik a vám- és kereskedelmi bizottság még arra is, hogy a monarchiában a vámjövedelem sem a bevételi értékhez, sem a két államfél kiadásai fedezésére szolgáló más bevételeihez kedvező arányban nem áll. Más államokban határozottan kedvezőbb a viszony, így mig nálunk a vámjövedelem a bevételi értéknek csak 3-62%-át képezi, addig Olaszországban az arány 8-23 ö / 0 , Francziaországban 686°/ 0 , Angliában 5'43°/ 0 ; s mig nálunk a vámjövedelem a monarchia öszkiadásaink fedezetéhez csak 3'42°/ 0-ban áll, addig Olaszországban 7'17%-ot, Francziaországban 9-42%, Angliában 26-38°/ 0--ot tesz az ki. Nálunk egy főre a vámjövedelemből 06 frt jön, mig más államokban 8l, 5, 4, 2 forint esik egy-egy főre. A bizottság tehát helyeselte a kormány ama törekvését, mely az állam jövedelmeinek a vámok segélyével- szaporítására irányult.
