Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-336
336. országos Illés január 28. 1878. 265 „tönkretétel szélére" sodort volna, ez adatokban semmit sem találunk. Nem állította, mert nem állíthatta senki, hogy Magyarország e tekintetben ott áll ma, ahol állania kívánatos volna, sőt, hogy megfelelt volna mindazon reményeknek és várakozásoknak, melyek fejlődéséhez kötve valának. De hogy nem ott áll, ahol tettleg kivánnók, annak nem a vámközösség az oka, hanem egyfelől Magyarország politikai mozgalmas múltja, melynek a közgazdasági életre kiható következményei ez évtized alatt kezdettek leginkább feltünedezni, és másfelől nem oka a forgalmi terület egysége, nem a közbenső forgalom szabadsága, de igen is a pénzügyi viszonyok, az ipar nagyszabású előmozdításához szükséges előfeltételek hiányos volta, vagy gyarlósága, az ipari túltermelés, az olcsó tőke hiánya, egyszóval oly okok, melyek nemcsak itt, nemcsak Lajthántul, hanem más országokban is hasonló körülmények közt ugyanazon eredményt tüntették fel De -mikép is lehetett volna a századok óta agricol Magyarországnak e rövid 10 év alatt ily pénzügyi és gazdaszati viszonyok között versenyképes nagy ipart teremtenie? Hiszen természetes hivatásának és feladatának sem volt képes ezen benső összefüggő indokoknál fogva oly mérvben megfelelni, mint általában óhajtottuk és reméltük. Egy nagyszabású ipar fejlesztése oly czél, melyhez még rendes körülmények között is évtizedeknek fáradhatlan szorgalma és iparkodása szükséges, még ott is, hol az előfeltételek egy irányban sem hiányoznak. De a t. képviselő ur kezdőleges fejlődésnek indult iparról is beszél; hanem hát melyik korszakra esik ezen kezdőieges ipar, és annak fejlődése? hiszen az 1867-iki kiegyezést megelőzőleg hazánk már 16 esztendeig0 felsége többi országai és királyságaival egy közös vámterületet képezett anélkül, hogy különben sorsunk intézésébe elérithetlen jogunk szerint függetlenül befolyhattunk volna. A t. képviselő ur azonban siet megjegyezni, hogy pénzügyi tekintetben a külön vámterület az egyedüli ut, mely ez irányú bajainkon segíthet annyival is inkább, mert másnemű kiadásaink fedezhetése végett kénytelenek vagyunk hazánk bármely polgárát, ki bármily terményt vagy iparczikket hoz városaink piaczaira, nehéz illetékkel, adóval terhelni, holott a szomszéd állam polgárai milliókra terjedő árukat hoznak be, ós őket az illetékek nem sújtják. Ez szerinte sem nem méltányos, sem nem igazságos. Eltekintve t. képviselőház, azon illetékek természetétől, melyek a városok piaczain szedetnek, igaz, hogy a vámszövetség egy egységes forgalmi területet, ez viszont a közbenső forgalom szabadságát vonja maga után ; de a szövetség első szakasza világosan kimondja, hogy azon mérvben, mely szerint az ily iparczikkek s termények ide bent terheltetnek, terhelhetők egyszersmind a másik fél által behoKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 XIV. KÖTET. zott hason czikkek és termények; és igy a méltányosságnak és igazságnak ez irányban is elég van téve. De a t. képviselő ur a külön vámterületet az ipar szempontjából is kívánja, bár hajlandó ő Felsége többi országaival és királyságaival oly szerződést kötni, mely azoknak oly előnyt biztosítaná, melylyel más állam nem dicsekedhetnék. Es ha a t. képviselő ur e külön vámterület fölállítása által kívánja az ipar- és pénzügyi viszonyok javulását elérni: ugy én a concessiókra vonatkozó hajlamait épenséggel nem értem; mert az osztrák iparnak engedett előnyök szerinte, nagy hátrányára vannak a magyar iparnak, valamint a concessiók fejében leszállítandó vámtételek mellett ugyan mennyi maradna. Nem tagadom, hogy az országnak az 1867. évi XII. t.-cz. 68. §-a fenntartja jogát a külön vámterület felállítására, ha s a mennyiben az egyezkedés sikerre nem vezet. A bizottság azonban nem találta indokoltnak a gazdasági különválást hozni javaslatba, mert egyfelől az egyezkedés tettleg sikerre vezetett, s mert a gazdasági elkülönzés hazánkat gazdasági s pénzügyi érdekeiben határozottan sértené. Mennyi maradna pénzügyi helyzetünk javítására, a nagy ipari czólok valósítására, vagy épen a közösséggel járó előnyök elvesztésének kárpótlására ? Megtörténhetnék még az is, hogy nem kedvezményezett áru Ausztriában naturalisáltatván, az ennek concedalt előnyös vámtételek alatt jutna be hozzánk, mi a fennen remélt pénzügyi előnyt bizony nem növelné. Magyarországnak szerény nézetem szerint hivatása: intentióit fejleszteni, földmivelésót pártolni, támogatni s megerősiteni egy oly ipart, melyhez itt megvannak az előfeltételek, biztosítani Ausztria szövetségében harmonicus egésszé fejlődött érdekeit, s reá fordítani törekvését beléletónek okszerű intézésére, mert mindezekben Ausztria által,^annak jól felfogott érdeke miatt, nem gátoltathatik. Nem lehet eléggé gondosan megválasztani a kitűzött czél felé vezető eszközöket s ismétlem, a bizottság kötelességének ismerte, ily első rendű eszköz gyanánt a vám- s kereskedelmi szövetség megújítását ajánlani. De t. ház! A bizottság nem mulasztotta el gondosan mérlegelni azon kereskedelmi politikát sem, melyet az osztrák-magyar vámtarifatörvényjavaslatban s a kormány egyéb javaslataiban talált kifejezést. Ki akarná tagadni, hogy a kereskedelmi politikának teljesen önálló intézése bármely államnak nagy előnye, de azt sem vitatja el senki, hogy még ily esetben is igen nehéz s sokszor alig megoldható feladatot képez az. A kereskedelmi szerződések kötésének meghonosulása e 34
