Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-336
264 386. országos 81 és január 28. 1S7S, (Felolvasottaknak vesszük!) akkor az általános tárgyalást nyitom meg. Szalay Imre: A házszabályok értelmében a napirendre nézve indítványt vagyok bátor tenni. Elnök : Az átalános vitát már megnyitottam, és az átalános vitában az első szó az előadó urat illeti meg. Szalay Imre: A napirendhez, a tárgyaláshoz kívánok hozzászólani. (Felkiáltások, Nem leheti Nem leheti Halljuk \ Halijaid) Elnök : Most határozta cl a t. ház, hogy a törvényjavadatok felolvasottaknak vételnek, miután ón előbb a napirendet felolvastam, s az átalános tárgyalást meg is nyitottam. {Felkiáltások bal felöl : Halljuk legalább mit akar mondani!) Szalay Imre: Én t. ház, nem találom hirtelenében a szakaszt a §-t (Derültség. Eláll!) Megvan ! (Derültség.) A házszabályok 145. §-a igy szól: szót kérhetnek bármikor azok is, kik a napirendet indítványozni akarnak. A házszabályok ezen pontjánál fogva bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék, tekintve az idő előhaladását, '% kettőre, a tárgyalás folytatását holnapra halasztani, hiszen az előadó urnák physikailag sincsen annyi ideje, hogy a törvényjavaslatot indokolhassa. (Zaj.) Kérem a t. házat, hogy tekintve a kérdés nagy fontosságát, az átalános tárgyalás megkezdését a holnap délelőtti ülésre halasztani méltóztassék. (Eltetimondások a középen.) Elnök: A tárgyalás már megkezdetett és az óra, melyben a ház tanácskozásait bevégezni szokta, még nem következvén be, (Helyeslés) kérem a t. házat, méltóztassék a tárgyalást folytatni. (Helyeslés a középen.) Baross Gábor előadó: T ház! A ház elhatározni méltóztatott, hogy a vám- és kereskedelmi szöwtségről, valamint az osztrák-magyar átalános vámtarifáról szóló törvényjavaslatok átalános tárgyalása azok tárgyi összefüggésénél fogva egyesittessék. Midőn tehát a vám- és k< reskedelmi bizottság által rám ruházott feladatnak szerény tehetségem szerint megfelelni óhajtanék, alkalmat veszek magamnak igen röviden mindkét törvényjavaslatra kiterjeszkedni. A vám- és kereskedelmi bizottság a vámszövetségnek fentartását, illetőleg megújítását hozta a háznak javaslatba, mert meggyőződött arról, hogy a vámszövetsóg megújítása Magyarországra nézve nemzetgazdaságilag czélirányos, sőt szükséges. A bizottság eljárásában tehát a közös vámterület fentartását fogadta el kiindulási pontul. Sokszor történik hivatkozás még azok részé ről is, kik különben az ellenkező álláspontot fogLlják el az 18G7: XII. t.-ez. szellemére. A bizottság t. ház azt sem hagyta őgyelmenkivül. Az 1867: XII. t.-ez. 59. §-a, világosan és jellemzően mondja, hogy Magyarország és ő Felsége többi királyságai és országai közt az érdekek kölcsönös érintkezései fontosak ós számosak, és azért késznek nyilatkoztatja az országot az időnkiüti vám- és kereskedelmi szövetség megkötésére. E törvény megalkotása óta tiz év telt el és ki tudná állítani, hogy ma az érdekek kölcsönös érintkezései kevésbé fontosak vagy számosak'? Hiszen épen a lefolyt tiz év alatt az alkotmányos utón törvényszerűen igazgatott Magyarország sajátságos monarchicus kapcsolatában, ós államiságának majdnem minden pénzügyi ós nemzetgazdasági nyilvánulásaival csak növelte ezen érdekek kölcsönös érintkezéseinek fontosságát; sőt azok számát elvitázhatlan előhaladásának következményeként szaporította is. A bizottság tehát nem hagyhatta ügyeimen kívül az 1867-i kiegyezés kiindulási pontját és javaslata az e!ső kiegyezés törvénybe iktatott szellemének eonsequens követését, — Magyarország gazdászati érdikeinek nem kevésbé gondos méltatását jelenti. De t. képviselőtársam ez oldalon gróf Apponyi Albert különvéleményének bevezetésében szintén elismeri, hogy a monarchia nemzetközi egységének ezen szervezet felei meg legjobban, és hogy e mellett a monarchia két államfelének termelési főágai a másik területen találnak biztos és közelfekvő piaczot, melynek korlátlan használatában, valamint a nagy forgalmi terület európai súlyának helyes gondossági politika utján való érvényesítésé ben bő kárpótlást lelhetünk a különvámterület nélkülözött előnyéért. De még inkább, t. képviselőtársaim ez oldalon Mudrony Soma, és Simonyi Lajos báró, daczára azon előnyöknek, melyekkel szerintök a külön vámterület jár, nem zárkózhatnak egy bizonyos fényes kép elől, sőt hajlandók egy oly szerződés megkötésére, mely a két állam közt a szövetséget a kitűzött határidőben fentartaná. Tehát a képviselő urak határozati javaslataik alapjául és egyszersmind kereskedelmi poíitikájok kiindulási pontjául a vámszövetséget szintén elfogadták. Osak egy képviselőtársain, Simonyi Ernő az, aki határozottan visszautasítja a vámszövetség fentartását ; (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) mert szerinte az eddigi vám- és kereskedelmi szövetségnek az volt a következménye, hogy Magyarország kezdőleges és versenyezni nem képes ipara az osztrák ipar által elfojtatik, sőt azon iparágak, melyek ez előtt fejlődésnek indultak, évről évre hanyatlottak, míg más iparágak az elenyószés szélére jutottak. A t. ház minden tagjának kezei közt vannak az adatok, melyek igazolják, hogy a lefolyt tiz óv alatt Magyarország kereskedelme, földrnivelése, átalában ipara előrehaladt és fejlődött. Arra nézve tehát, hogy az osztrák ipar megsemisitőleg hatott volna a magyar ipar fejlődésére, vagy más kezdetleges vagy fejlődésnek indult iparnerneket a
