Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-336

336. országos Illés január 28 1878. 253 tein szóló t. képviselő társam utalt, midőn a tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatnak a napirendről való levétele érdekében pár szót kívánok mondani. Mindezeknek nézetemre befolyása nincsen, hanem befolyással van egyedül a törvény. Az 1867: XII. t.-cz. általam most nem idézhető — mert a szöveg most kezemben nincsen, egyik §-a — azt mondja: Mindakét fél kormánya javaslatokat készit, s azokat a parlament elé terjeszti tárgyalás végett. Tény az. ami a mélyen t. kormányelnök úrtól sem vonatik kétségbe, hogy a lajthántúli országoknak ez idő szerint nincs kormánya; az ügyeket vezető igen, de parlamenti kormány, a mennyiden annak lemondása elfogadtatott, nincs. Ezen felfogás szerint elesett azon álláspont, melyre törvény utal, midőn azt mondja, hogy mindakét fél kormánya javaslatokat készit: elesett a lajtántuli kormány részéről. Én t. ház, kizárólag a törvény ezen rendelkezéséből kifolyólag szükségesnek tartom, hogy ezen tárgy a napirendről levétessék s annak tárgyalása felfüggesztessék mindaddig, inig ezen általam jelzett akadály, — a lajthántúli kormányválság véget nem ért. Kizárólag ezen indok az, és nem azok. a melyek előadattak, a mely ezen indítvány pártolására vezet, s azért érdemileg Chorin Ferencz f. képviselőtársain indítványát fogadom el. (Helyeslés a balold alom.) Zsedényi Ede: Az előttem szóló előadása folytán természetesnek találom, hogy azok, kik az Ausztriával kötött egyezséget elfogadni nem akarják, a napirenden lévő törvényjavaslatok feletti tanácskozást minduntalan elhalasztani kívánják; de ép oly természetes, hogy mi, kik a két kormány közt kötött egyességet a jelen állapotnál kedvezőbbnek tartjuk, ez elhalasztáshoz járulni nem akarunk épen azért sem, mert az osztrák ministerium e kérdés meg nem oldása miatt mondott le! Mire várnak már most, nem egyébre, mint arra, hogy egy uj osztrák ministerium a birodalmi tanácsnál vigye keresztül a két kormány közt a korona befolyásával kötött egyezséget, (ellenmondás balról) mert hiszen azt csak nem képzelheti senki, hogy miután a volt osztrák ministerium lemondása azért fogadtatott el, mert az egyezség elfogadása a birodalmi tanácsról nem sikerült: már most oly ministerium hivassék meg a kormányzatra, mely ezen egyesség félretételével teljesen ujat kössön. A t. ház tagjai tudják, hogy a magyar ministerium az egyezkedések elején'több kivánatokkal állott elő, a melyekről a közös tárgyalások folytán — egy igen alkotmányos és döntő befolyás nyomás állott elő, csakhogy az osztrák kormánynyal sikerülhessen az egyesség, bizonyosan nem azért, hogy ez már most a forgószélnek bocsáttassák. (Zajos ellenmondás) Akár miként ellenezik ezen állításomat, én a tényéknél okosabb lenni nem tudok és a jövő tapasztalás igazolni fogja, hogy illusiókban éltek, kik az ellenkezőt hiszik. Az indítványozott elhalasztást nem fogadom el. (Helyeslés a középen — ellenmondás a baloldalon.) B. Simonyi Lajos: T. ház! Midőn két állam közt szerződéskötés forog fenn, azon esetben a szerződést előbb a kormányok kötik meg, azután terjesztik azokat az illető törvényhozások elé, és csak ha ezek beleegyeznek e szerződés megkötésébe, akkor válik e szerződés bevégzett ténynyé. Az első kellék tehát ily nemzetközi szerződések megkötésénél az, hogy mindenekelőtt a két kormány egyezzék meg a szerződések pontjai felett. Jelenleg a szerződésnek az első kelléke sem létezik, mert csak egyik kormány akarja a szerződést ; s a másik szerződő félnek nem létezik kormánya, mely e szerződést elfogadná. Ez oknáMogva az, amit Zsedényi Ede t. képviselő ur mondani méltóztatott, hogy azok óhajtják az elhalasztást, kik az egyezséget nem akarják : ez "esetben nem alkalmazható, mert egyezségről addig, mig a másik fél abba, amit az egyik akar, bele nem egyezik, s még nincs, akivel szóba lehessen állni, addig egyezségről szólni nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ha mi elhalasztanók a tárgyalásokat, ez által azt jeleznők, hogy mi alkalmazkodni akarunk az osztrák kivánatokhoz. Ha arról van szó, hogy két fél meg akar egyezni, mindenesetre mindakét félnek egymás kívánságaihoz kell alkalmazkodni, (Helyeslés a középen) megvan természetesen ennek bizonyos határa, a melyen tul menni nem szabad. (Helyeslés a középen.) A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy hiszen a tárgyalások több időt fognak igénybe venni s az alatt meg fog alakulni az osztrák kormány. De engedelmet kérek, tárgyalni csak olyat lehet, a minek alapja van. s ennek következetében olyat, a, minek alapja nincsen, tárgyalni nem lehet. A t. ministerelnök ur azt is mondja, hogy no húzzuk tovább a jelen bizonytalanságot. Ugyan kérem, azon esetre, ha a magyar parlament minden változtatás nélkül elfogadja azt, a mit a kormány kívánt: meg fog-e szűnni a jelen bizonytalanság '? A bizonytalanság nem fog megszűnni mindaddig, a mig a két fél, a két parlament megnem egyez; nem fogja tehát ez megszüntetni a bizonytalanságot, hanem azt még nevelni fogja. T. ház ! Miután kell, hogy mi az osztrák parlamenttel tegyük magunkat érintkezésbe, én Ausztria iránti tekintetből óhajtom, hogy addig ezen tárgyalások ne folytattassának, mig az osztrák parlamentnek legalább kormánya nincsen, mert akkor ugy állana a dolog, hogy mi azt, a mit itt megállapítunk, ugy tűzzük az osztrák parlament elé, a melytől többé tágítani nem lehet. En ennélfogva