Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-336

254 336. orssságos ülés január 28. 1878. nem óhajtom ezen eljárást, minthogy az egyrészben sértő, és más tekintetben eredményre nem vezet: azért, mert bármit méltóztatnak mondani, az ultimátumból is nem egyszer történtek engedmények. (Helyeslés a baloldalon.) Én mindezeknél fogva Ohorin Ferencz képviselő urnák az elhalasztásra vonatkozó indítványát pártolom, és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a haloldalon.) Gorove István: T. ház ! Az előttem szólott képviselő ur és mások is. kik az ő véleményének adtak kifejezést, egy dolgot elfelejtettek; elfelejtették azt, a mi a meginduló tárgyalásnak alapja, elfelejtették azon előzményeket, a melyek történtek. Igaza van az előttem szólott képviselő urnák ki a törvényre hivatkozik, hogy ugy ezen egyezkedéseknél, valamint minden más ily természetű egyezkedéseknél a kormányok készítik elő a szerződési javaslatokat. Ezzel azonban a dolog kimerítve nincsen. Ezen szerződési javaslatoknak és tervezeteknek azután az országgyűlés elé kell terjesztetniük. Már most kérdem a t. képviselő urat: vajon nem történtek-e meg ezen előterjesztések, sőt az előterjesztések nyomán nem folytak-e már ez ügyben tárgyalások is? Azt méltóztatik mondani, hogy e perczben nincsen kivel szóba állani. Ugyan hogyan képzelik maguknak a t. képviselő urak a szóba állást. A szóba állás mostan miként alakul. A törvény követelményének az előterjesztések által, melyeket a két kormány tett, elég van téve, s ha mi már most hozzá szólunk, és ha ezen rendet megtartjuk, van-e az egyik vagy másik parlament jogainak praejudicálva ? van-e a mi parlamentünk, van-e az osztrák parlament jogainak praejudicálva ? Mindkét parlament ezen előterjesztésekhez teljes joggal hozzászólhat. És talán épen azért, mert az osztrák parlament ezen jogával élni kívánt : történt ott a válság. Szintúgy ha itt az előterjesztések többséget nem nyernek, ha a kormány kisebbségben fog maradni : itt is élne a parlament azon jogával, a melyet neki a törvények megadnak, és a mely a dolgok természetében fekszik. Már kérdem, hol kezdődik ekkor a megoldás? Egy felől állani fog a magyar parlamentnek határozata, a mely — tegyük fel és a mint én reménylem és óhajtom, — a kiegyezés elfogadása mellett szól, másrészt hogy ha nem találkozik az osztrák félnél oly ministerium, a mely ezen határozatunkat respectálja, akkor igen természetes, hogy az ottani viszonyok rendezésében, tisztázásában kell az orvosló szernek találtatnia. (Mozgás és ellenmondás bal felöl.) Miként fognak ott ezen viszonyok tisztáztatni, azt körülbelül mi mindnyájan, tudjuk, (Felkiáltások a bal felöl: Hogyant) a t. képviselő urak magok is tudják. Van azonban ezen argumentumokon kívül még egy, a mely engem a nyomban való tárgyalásra indít és ez az, hogy mi saját parlamentünk jogait, saját tekintélyünket, saját önállásunk érzetét (Mozgás a baloldalon.) sokkal jobban megóvjuk, ha mi a tőlünk nem függő viszonyoktól nem teszszük függővé azt, hogy mi a törvény által kivívott jogainkkal éljünk. Mindezeknél fogva én a tárgyalásnak azonnali megindítását kérem. (Helyeslés a középen.) Kállay Béni: T. ház! Minthogy véletlenül én is azok sorába tartozom, a kik az elhalasztás mellett vannak, reám is áll az előttem szólt tiszt, képviselő ur azon mondása, hogy mi elfelejtjük ezt és azt, és igen sok mást. Én ezt megengedem; hiszen nagy gyakorlattal, különösen a kormányzati dolgokban nem is bírunk. Hanem nekem ugy látszik, hogy a t. képviselő ur is elfelejtett egy dolgot, a melyet a 1. ministerelnök ur többször emiitett, a melyre sokszor figyelmeztetett és szerintem igen helyesen : arra, hogy ez a kiegyezés bilaterális nemzetközi szerződés. (Helyeslés?) A t. ministerelnök ur többször említette, hogy ez az egyezség ilyen természetű, a hol tehát nemcsak az szükséges, hogy a két fél, t. i. azok, a kik a kivitelre hivatva vannak, egymással megegyeztek legyen; hanem a hol előáll az az eset is, hogy ha a felek egyike oly helyzetbe jő, hogy a kiegyezést nem érvényesítheti, akkor igenis a másik félre nézve is megszűnt a kötelezettség és ujabb alapon kell kezdeni az egyezkedést. Én annyival inkább csodálkozom, hogy a képviselő ur ezt elfeledte, holott neki sokszor módjában volt ily nemzetközi szerződéseket kötni és meggyőződhetett azoknak minőségéről és természetéről. Midőn az elhalasztás mellett vagyok, Zsedényi képviselő urnák azon mondása ellen, hogy azok. kik a kiegyezést egyátalában nem akarják elfogadni, tárgyalását egyszersmind mindig halasztani akarják : protestálni vagyok kénytelen, mert e két kérdés között összefüggést absolute nem látok. ha csak meg nem fordítjuk a dolgot, mit nem akarok tenni, és azt nem mondjuk, hogy a kik pedig helyeslik a kiegyezést, azok azt mindenképen elakarják fogadni. (Dervltség és helyeslés a szélső jobb-, a bal- és a szélső baloldalait.) En ezt nem mondom, de ez volna annak ellentéte. (Derültség a baloldalon') A mi azt illeti, és ez szerintem az egyetlen komolynak látszó argumentum, melyet az elhalasztás ellen a többek közt a ministerelnök ur is felhozott, hogy meneküljünk egyszer a bizonytalanságból és szüntessük meg azt: ezt nemcsak a kormány és a kormánypárt, hanem mi is mindnyájan óhajtjuk.