Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-336

252 386. országos ttlés január 28.1878. vagyis a közös vámterület eszméje, melyről az átalános vitában szó lesz, minden osztrák kormány programmjában benne lesz. És bizonynyal vége lesz oda át a válságnak akkorra, mikor mi átalánosságban szavazni fogunk. Csak ezután jönnek még a részletek, melyekre nézve akkor :*s, ha az átalános vita a törvényjavaslat elfogadásával dől is el, minden egyes képviselőnek, és a t. háznak szabadságában áll nyilatkozni. Én mindezen okoknál fogva, és hivatkozva arra — mit ugyan már többször mondottam, de a mi most ép oly erős meggyőződésem, mint bármikor, sőt mondhatom, minden nap erősebb, — hogy az ország érdeke követeli, hogy a bizonytalanságnak ez irányban mennél előbb vége vetessék : igen kérem a t. házat, hogy maga részéről oly irányt kövessen, mely a bizonytalanságot nem föntartja, hanem igen is ezen ügyek eldöntését előmozdítani van hivatva, mert — ismétlem — bármi legyen is az eldöntés, még a legrosszabb is jobb a bizonytalanságnál. (Mélyedés a középen.) Német Albert: T. képviselőház! Valamint a magán életben ugy a parlamentális életben is az ember néha oly helyzetbe jön, hogy különböző nézpontokból, különböző indokokból és egymással gyakorta hanyatthomlok ellenkező érdekekből a végezélra nézve igen is egyetért. így vagyok én t. ház, a jelen pillanatban, amennyiben különböző nézpontokból, különböző érdekekből nem Chorin t. barátom indítványát pártolom, hanem az előttem szólott t. ministerelnök ur óhajtása felé érzem magamat vezéreltetni. Tökéletesen igaza van a t. ministerelnök urnák, midőn azt mondja, hogy az egyezkedő felek nem a két kormány: az egyezkedő felek a két parlament. Én is ugy vagyok meggyőződve. Ha lemondott az osztrák ministerium, ott áll az osztrák parlament. Én óhajtom e nagyfontosságú ügy tárgyalását már csak azon oknál fogva is, mert engem a remény biztat, hogy miként a deák közmondás tartja exempla trahunt. Magyarország képviselőháza is oly kedvező helyzetbe juthat, hogy tárgyalásai közepette a vita a t. ministerelnök urat lemondásra fogja birni. (Tetszés és derültség a baloldalon.) s ez esetben practicus correctségben teljesülve lesz a ministerelnök urnák imént felhozott azon indoka, hogy az egyezkedő felek nem a két kormány, hanem a két parlament, s akkor Magyarország parlamentje egyezkedni fog a lajthántúli népek parlamentjével. Ebben én nemcsak lehetetlenséget nem látok (Mozgás a középen. Halljuk ! a szélsöbaloldalon), hanem ugy vagyok meggyőződve, hogy a népeket képviselő két parlament könnyebben juthat a kérdés megoldására, hanem véglegesen is, de legalább elfogadására juthatnak egy oly ideiglenes kisegítő eszköznek, melyet már oda át is pengettek, itt is, — de ott ugy ellenzett a ministerium, mint itt a magyar kormány, — hogy t. i. a politikai súlyos helyzet megoldásáig egy provisorius törvény által segítsük ki mindkét nemzetet a bajból. Hiszen ez nem is uj dolog, és kétségkívül bizonyitgatást nem is kivan, hogy a népek egymással könnyebben megegyeznek, mint a kormányon álló férfiak, kiknek speciális érdekei, speciális keresztülviendő intentiói, leparolázott, lekötelezett ígéretek az útját állják, ami a népképviseletről egyátalában nem mondható, Egy classicus latin mondat jut eszembe, — még pedig azon korból, midőn ministerimnok nem is léteztek, — mely egy szerves, jól rendezett államot egy hajóhoz hasonlit, melynek minden működő ereje egy bizonyos szerves princípium szerint vétetik foganatba, és midőn leírja, hogy az a vészt a tenger közepette miként képes dominálni, úgy inferálja ezt a gyönyörű szép költeményt, „0 quoties ires fausto respublica cursu. Ni descors studiis túrba ministra foret." (Elénk derültség). Én az akadályt nemzetünk óhajtásának érvényre emelésében csakis ezen ministeriumban és az annak élén álló korinányelnökben látván, hiszem, hogy a tárgyalások közepette is szaporodni fog száma a már-már ellenszenvüket és ellenkező véleményüket nyilvánított képviselőtársainknak, s ez, mint mondám a ministerelnök buktatására s Magyarország összes népének legnagyobb örömére és megnyugtatására fog szolgálni. (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Mindezek tehát engem oda vezérelnek, hogy teljes logikai következetességgel, mint előbb mondám, habár ezúttal eltérve t. barátaimtól, a különböző érdekekből és különböző nézpontokból a t. minister úr óhajtását pártoljam és a tárgyalást megtartatni kívánjam. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem fogok válaszolni, csak szavaimat akarom helyreigazítani, nehogy később hallgatásom folytán ugy állítassák a dolog, mintha azt mondtam volna, a mi itt állíttatott. Én nem azt mondtam, hogy a két parlament az egyezkedő fél, hanem azt mondtam, hogy a két kormány csak előkészíti az egyezményt, a két egyezkedő fél pedig Magyarország és Ausztria, ezek pedig megvannak raindaketten. Ez volt az, * a mit mondtam, nem pedig, hogy két parlament az egyezkedő fél. (Helyeslés a középen.) Horánszky Nándor: T. ház! Én nem fejtegetem a dolog erkölcsi oldalát s egyátalán nincsennek nézetemre befolyással azon lehető tényleges következmények, melyekre a közvetlen élőt-