Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

14 816. országos ülés noyember 30. 1877. vizsgálás végett a jogügyi bizottságlioz visszautasítani méltóztassék. (Helyeslés.) Gulner Gyula jegyző (olvas)-, indítvány, beadja: Irányi Dániel. „A lázadásról szóló 4-ik fejezet az igazságügyi bizottsághoz átvizsgálás végett visszautasittatik." Pauler Tivadar előadó: T. ház! Csak röviden akarok némelyekre felelni, amiket a t. előttem szólott megemlített. Hogy ez a bűntett — tárgyát tekintve — egyike a légsúlyosabbakvak, azt senki kétségbe vonni nem fogja, a ki előtt az ujabb európai történet ismeretes. Mik követtettek el a nemzetgyűlések és országgyűlések ellen csoportosuló tömegek által? Kényszeríttetett a franczia convent — hogy csak egy példát idézzék — tagjai egy részének kiadására s így a törvényhozó testület szabadságának megsemmisítésével olyanok elkövetésére, a mik különben sohasem történtek volna. Ezt mindnyájan tudjuk. Az országgyűlést, a bizottságokat, a kormányt tehát az erőszak ellen törvényesen biztositni kell. Az volt mondva itt a minap egy igen t. képviselőtársam által : minek ez Magyarországban, a melynek népe oly csendes, a mely arra nem is gondol, hogy ilyenfélék történhetnének, a miket pl. Parisban elkövettek a convent ellenében. Nem emiitette ugyan e példát, de arra czélozott. Én azt hiszem, hogy azon nem kételkedik senki. De épen minél csendesebb, minél rendszeretőbb ezen nép, annál inkább meg kell óvni oly seductióktól, melyek az országra nézve oly veszélyesek ós oly ádáz következésüek lehetnek. A büntetés különbözik a tényekhez képest. Tessék a többi szakaszt is átnézni és azokból megméltóztatik győződni, hogy ahoz képest, a mint nagyobb vagy kisebb beszámítás alá eső bűncselekmények követiettek el, a büntetés is csekélyebb, vagy nagyobb. És a mi pedig a felszólításra való indítványt illeti, a 159. szakasz azt mondja, hogy: „ha a polgári vagy katonai hatóság felhívására az illetők szétmentek, akkor büntetlenek." így tehát azon felszólításnak meg kell történnie. Ha valamely tisztviselő ebbeli kötelességének nem tesz eleget, arra nézve is van a törvényjavaslat utolsó fejezetben sanctió. Itt ugyanis az van mondva: „A hivatali hatalommal való visszaélés büntettet követi el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő azon közhivatalnok, a ki a fegyveres erőt jogos indok nélkül alkalmazza vagy beavatkozásra felhívja." Ha tehát a hivatalnok e tekintetben jogtalanul járt el, nem ugy járt el, a mint neki el kell járni: akkor hivatali büntettet követ el és a szerint fog lakolni. A mi a büntetés súlyát illeti, szabad legyen még egyszer ismételnem, a mit már egyszer mondtam, hogy a 92. §. számos és nyomós enyhitő körülményeknél fogva, felhatalmazza a bírót a büntetés rendkívüli enyhítésére ; ez esetben tehát leszállíthatja a minimumra, tudjuk pedig, hogy az államfegyház minimuma egy nap ; itt tehát nem lehet tartani a tulszigoríól. Ezen törvén]^avaslat általános részében, — ha a t. ház tagjai azt kellő figyelemre méltatták — egyrészt ugyan a bűntett súlyának megfelelő büntetési minimum ki van mondva, de a bírónak az enyhitő körülményeket tekintetbe lehet vennie, és oly enyhítéssel letet élnie, mint bárhol a világon. En tehát ugy hiszem, hogv ezen fejezetnek átdolgozása nem szükséges és azért ajánlom az indítványnak visszautasítását. (Helyeslés a középen.) Ziiy Adolf: T. képviselőház! Az első indítványozó ur indítványához már azért sem járulhatok hozzá, mert nem helyeselhetem azon indokokat, melyek mellett azt előterjesztette. Ha ezen indokolás nélkül ugy, mint Irányi Dániel t. képviselő ur, javasolta volna a visszautasítást: hozzá járultam volna és azért kijelentem már itt is, hogy Irányi t. képviselőtársam indítványához részemről hozzá járulok. Az első indítványozó úrral azért sem érthetek egyet, mert két lényeges részben szerintem téves nézetben van. Az indítványozó ur ugyanis a lázadás fogalmát abban keresi, hogy az hatóság elleni ellenszegülés legyen. Én sokkal mélyebben akarom keresni ezen fogalom lényegét, nem a hatóság, hanem az állami közrend, fontos állami és társadalmi intézmények, erőszakos, talán fegyveres háborgatásában és annál fogva azt, mit a t. képviselő ur helytelenít, t. i. a 153. §. felvételét, helyesnek és indokoltnak találom, A második, a miben nem érthetek egyet a t. képviselő úrral az : hogy a toborzás önálló bűntény, crimen sui generis. Erre felelte az államtitkár ur, hogy lehet ezt egy külön névvel megjelölni, de mindenesetre ezen fejezet kei étébe tartozik. T. ház, a miért én Irányi Dániel t. képviselő ur indítványát elfogadom, és azon esetre, ha ő nem tette volna, részemről tenném azt, az indok az: mivel én ezen fejezetben nélkülözöm a teendő különböztetést két nagyon külömböző dolog közt: azon bűntény közt, melyet máshol Aufstand-nak neveznek s azon bűntény közt, melyeket Aufruhr-nak mondanak. A kettő közötti lényeges külömbség abban áll. hogy az csak csoportosulásból áll, mig a másikhoz már hozzájárul a fegyveres ellenszegülés,. Ezen külömbség lényeges és azért ugy az osztrák javaslat, mint a német birodalmi törvénykönyv nagy figyelemmel voltak ezen külömbsegre. Mi nem tesszük ezen külömbséget.