Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

381. országos ülés január Í5.1878. 207 t. ház ! a szakadatlan politikai harezoknak alphája és csirája, több mint 300 éven át édes hazánkban. B harcz egy periodious folytatása történt meg a lezajlott tiz óv alatt, midőn az 1867-iki kiegyezés alkalmával mint az olaj és víz elvált egymástól a két párt: azon párt, mely kiegyezett, és az, mely a kegyezést tiz éven keresztül szakadatlanul oppugnálta. Én e szakaszt közjogi tekintetben szabadságérzetem legnagyobb veszélyének tartom, s a parlamentális intézmény meghiúsítására kovácsolt bókénak tekintem. Ennek alkalmazása legelőször is most a legközelebbi választások alkalmával fog előtérbe lépni. Mondja meg nekem a t. államtitkár ur, határozottan és egyenest hozzá intézem a kérdést, hogy azok, amik a hazában történnek, és egyenesen a ministeri felelősség alá vonhatok a parlament előtt: a minister factumainak kifolyasai-e

V A ministert azért jogilag lehet-e felelősségre ugyan vonni, ha nem maga a minister intézője a sérelmeknek ? Nem. Kik tehát? Az apróbb hivatalnokok, kik ezzel tulhuzgóságból kedveskedni kivannak s kiknek e túlbuzgósága a minister által nem is Ítéltetik büntetésre méltónak. Nem akarok recriminálni, csak két speciális esetet idézek. Egyik a székelyföldi mozgalom, melyből oly iszonyatos tűzi játékot méltóztattak rendezni. Mi lett az eredménye? Az, hogy a septemvirátus ugy intézte el, hogy a tényálladéknak még alanyát sem találta, holott odalenn már vizsgálati fogságban voltak az illetők ós ugyancsak zaklattattak a kellemetlenségek és méltatlanságok minden nemeivel. Itt van a másik eset. Azon bizonyos kassai esemény. Mint végződött az is ? Egyszerűen felmentette az esküdtszék a vádlottat. T. képviselőház! Ha a választások előestéjón egy ily szakasz meghozatalával állok szemben, igen röviden fogok a t. államtitkár úrhoz egy kérdést intézni. Vajon mi történik akkor, ha én választóimhoz intézett programomban .amint azt híven és becsületesen megtartottam, nem ugy mint a mai divat hirdeti (Helyeslés a szélső baloldalon), amint a t. ministerelnök ur azon doctrinát a képviselőházban felállította, hogy a választó nem mindig tudja: mi szükséges, mi jó ós üdvös a hazának és neki, hanem a képviselő jobban tudja, tehát ugy igazítsa el, a mint neki tetszik a körülményekhez képest, (Derültség a szélső baloldalon) nem pedig a mint a választóknak megígérte, — mondom, ez államdoctrinában nem osztozom, hanem kérdem a t. államtitkár úrtól: vajon mi történik, ha a magam módja szerint, tisztességesen illustrálva {Derültség) választóim előtt egyik pontban azt mondom, hogy ,,a közösügyes törvények által a , magyar hadsereg kiegészítő részóvó cleelaráltátott és annak nemcsak szervezete, vezénylete, de még alkalmazása is a magyar ministeri felelősség alól elvonatott és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése alá vettetett?" Mi történik, ha azt mondom, hogy „a hadi költségvetés megvizsgálásának módja ós megszavazásának joga a magyar országgyűléstől, mely azt eddig kizárólagosan gyakorolta, elvonatott ós a birodalommal közös delegátiókra ruháztatott át ós igy idegen beavatkozásnak, szavazásnak és határozásnak vettetett alá. Én tehát, hogy azon siralmas helyzetből kibontakozzunk, melybe ezen egyezmény következtében 10 év elfolyása alatt mind mélyebben és mélyebben sodortatunk, ezen intézményeket megdönteni óhajtom"' , és hogy azután a dolgot mindezeknek corollariuma gyanánt helyesen fejezzem be, azt mondom : „Óhajtom tehát t. választóim, hogy mindenekelőtt a nemzet bizalmát nem bíró, de meg sem érdemlő ezen elnémetesedett erélytelen fényűző, önhatalmaskodó kormánytól bennünket megszabadítva (Helyeslés a szélső baloldalon), édes hazánk sorsát a nemzeti becsülő;, az önállás, igazság és szabadságszeretet alapján létre kelő és érdemes férfiakból megalakítandó kormány kezébe letehessük." (Tetszés a szélső halon ! mozgás a középen.) Ne méltóztassanak félreérteni, ez nem az utolsó programmom, mert az utolsó programmom alkalmával azt mondám, hogy én a fusió létrejöttét e pillanatban még elkárhoztatni sem merem, ugy tekinteni az ellenzék volt vezérét, ki a ministeriumnak csak egyik tagja, mint egy harczost, kinek kezein lábain bilincsek vannak, ki nem törhet be az ellenség soraiba : várjuk be, midőn ő ministerelnök lesz: akkor azután hozzunk ítéletet felette. (Derültség a szélső baloldalon) Ez a Lónyai-ministerium elleni programmom. Most már azon kérdést intézem a t. államtitkár úrhoz, hogy mi sors vár rám, ha ón ennél sokkal élesebb programmal lépek választóim elé, a mint azt a jelen kormány megérdemli? (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a középen): mondja meg a t. államtitkár ur : vajon mi sors vár rám, ha akkor, midőn ezen programm nyomtatásban megjelent, egy ott a vidéken véletlenül lábatlankodó volt collegám, a képviselőház tagja, pedig jónak látta azt irni egy lapban, hogy ez meg ez, N. N. megtartá programm-beszédét, nyomtatványokban szétbocsátá, és a programm roppant, nagy lelkesedéssel fogadtatott ugyan, mi azonban ugy vagyunk meggyőződve, hogy a törvényszók elnöke nagyot hibázott, hogy őt azonnal a város börtönében el nem záratta. Ezek nézet dolgai, avagy diligentiá. igaz, hogy én ezen programmot hiven, becsületesen megőriztem, megőrzöm mais: az ént. képviselőtársam pedig azóta háromszor változtatta meg