Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

202 331. országos illés január 15. 1878. ez intézményt; én azt hiszem, hogy mindaz, ami az állami és társadalmi biztonságra szükséges, az a f. barátom által beadott módositványban benfoglaltatik. s ennélfogva én azt pártolom. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Madarász József: I. képviselőház! Engem is a t. előadó urnák magyarázata kötelez arra, hogy csekély észrevételt, tegyek epén a t. előadó ur figyelmeztetésére. Azt monda ugyanis, hogy hisz a nyugodt, bírálat nem értetik itt, hanem a szenvedélyes izgatás és mintegy biztositni látszott a szokás és nyugott bírálat szabadságát az által, hogy e szerint fogja azután magyarázni a bíró. Én, t. előadó ur 1 nem fogadhatom el alkotmányos tekintetből azt, hogy a bíró magyarázza, — ő alkalmazza a törvényt. (Helyeslés balfelöl) A törvényhozónak kötelessége oly törvényt nem alkotni, mely azután szánszándéklatunk ellenére is lekötelezze a birót annak' meaienvitésére a törvény alkalmazása által, mire magunk azt mondjuk, hogy a nyugodt bírálat mindenesetre csak szükséges, és nem büntetendő cselekmény. Én a birót nem akarom kitenni annak, hogy ő — a hatalom kezében — magyarázhassa a törvényt. Valjuk meg, az a biró is époly emberi gyarlóságokkal van felruházva, mint mi. Ne tagadjuk uraim! miként a választott biró a választók iránt, a kinevezett biró pedig a kinevező kormány iránt mindig az emberi gyengeségnek van kisebb nagyobb mértékben alávetve; én tehát ép azért, mert óhajtom azt, hogy a szó és a nyugodt bírálat szabadsága ne büntettessék : ép azért pártolom Mocsáry Lajos t. barátom indítványát. Én részemről önmagam is azt vélem, a mai kor felvilágosodottságában a tulajdon még egyike azon alapoknak, melyeket] a társadalom mozog. Magam is azt vélem, hogy a házassági intézmény a mi erkölcseink és szokásaink szerint fentartója a családi boldogságnak és az erkölcsiségnek. De ha bírálat alá vesszük, nyugodtan és észszerüleg : nem mondhatjuk ki előre más kárhoztatását azon elveknek, melyekre nézve bizonyos netalán bekövetkezendő kor felvilágosodottságánál fogva, nyugodt bírálat talán képes volna az emberiséget meggyőzni, hogy ezen most általam is elfogadott alapjai helyébe a társadalomnak más alapokat kellene állítani. Én tehát, miként önmagámra nézve óhajtom azt, hogy távol minden szenvedélyes lazítástól, a nyugodt bírálat és a szó szabadsága polgári és politikai véleményemnek megadassák: ép ugy óhajtom, hogy mindaz, ami sajtó és szó utján történik, ami tisztán valamely tárgynak nyugodt bírálatát képezi, ne fenyíttessék, ós azért pártolom Mocsáry képviselő társam módositványát. Csemegi Károly: T. ház! A discussio szabadsága és a sajtószabadság nevében támadtatott meg a törvényjavaslat ezen §-a. A támadás azzal indokoltatott, hogy e szakasz által veszélyeztetik az alkotmányos életnek két lényeges föltétele t. i. a véleménynek szabadsága, a véleménynek a szó ós sajtó utján való szabad közlése. Bocsánatot kérek : a tét' nem helyes, melyre a discussio így vezettetik. Egy más térre méltóztassék átmenni, midőn ezen szakasz horderejót megbírálják. Nem a discussio szabadsága az, a mi itt korlátoztatni szándékoltatik, hanem az izgatás és lázítás szabadsága, a mely ellen a társadalom ótalmat keres a törvényekben, még pedig — e szakaszban nem is politikai intézményeire nézve mert politikai jellege az ezen szakaszban felsorolt objeetumoknak nincsen, hanem oltalmat keres társadalmi viszonyaira és intézményeire nézve mert azon objeetumok, a melyek itt felsorolvák, főleg társadalmi jellegűek. A társadalom legfőbb alapjaira nézve állapittatik meg a szükséges oltalom az azok elleni lázitások ellenében, mielőtt a lazításokból lázadások keletkeznének. A nyilvános fölhívást ós izgatást fajok, osztályok, vallásfelekezetek elleni gyűlöletre, az ellenségeskedésnek szitását, a szenvedélyek felingerlését mielőtt ezekből még tettek származnának, mielőtt a revolt még az utczára menne: ezt akarja megakadályozni a bölcs törvényhozás. Nemcsak a mi törvényjavaslatunk, hanem valamennyi törvényhozás ilykép oltalmazza társadalmi intézményeit, nehogy azokat kénytelen legyen fegyverrel megvédeni az anarchicus tömegek ellen. Nagyon téved Simonyi Ernő t. képviselő ur, midőn az 1850-es évi imperialisticus törvényekre akarja visszavezetni a törvényjavaslat ezen szakaszának eredetét: sokkal régibbek az ebben foglalt intézkedések. Megtalálja azokat Angliában régibb dátummal; megtalálja a féniek elleni ítéletekben. Ha példát méltóztatik kérdezni, annak sem vagyok híjával. Azt mondja Starkie . . . (Közbeszólások a szélső b ílóldalon.) Azt hiszem, az angol szabadságot a magyar szabadsággal purhuzamba tenni alig lesz a mi ártalmunkra; és e párhuzam nem fog a magyar szabadság kicsinyítésének tekintethetni. Ha azt, a mit Anglia tilt . a mit Anglia a maga cousolidált erős világhatalmi viszonyaiban, az ő politikai és társadalmi lételére veszélyesnek tart és ezen okból büntet, a magyar törvényhozás is bünteti: ez, azt hiszem, a magyar szabadelvűséig ertekét egyátalán nem csökkenti, és szabadéi vüségi reputatiónkat sem kellend ez esetben a rosz-hirbejutás veszélyétől féltenünk. Anglia legszabadelvübb Íróinak egyike Starkie ide vonatkozólag ezeket írja, — a mikre visszatérőleg adatokkal is szolgálok, ugyanazon író munkájában