Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

331 országos Illés január 15. 18?8. 201 létre indítani igyekezik, mert az ily gyűlölködés ritkán szokott csupán az érzületnél maradni, kitör az cselekményekben, és ha nem is törne ki, ugyan­azon egy állam polgárai közt a gyűlölet magvát nyilvánosan, sajtóban elhinteni, veszélyes és an­nál fogva bizonyosan büntetendő cselekmény. Méltóztassanak elhinni, ha van ország Euró­pában, melyben ily törvényes intézkedés szüksé­ges: ugy az Magyarország. Nem kell itt adatokat idézni ; ismerjük azokat mindnyájan. Ha lappan­gani, ha tovább harapózni hagyjuk, nemcsak ben­sőleg, hanem felhívások, izgatások által az egy­más iránti gyűlöletet: data occasione ki fog az törni, és nagy vétket követne el azon törvény­hozás, mely az ily cselekvónyeket ugy szólván ignorálna, meg nem büntetné. Más államok is in­tézkedtek e tekintetben, melyek egészen más hely­zetben vannak, mint mi vagyunk; s ha a t. kép­viselő ur nem emlékezik hitfelekezetek iránti gyű­löletnek felgerjesztésére ós terjesztésére, ugy sza­badjon csak néhány eseményekre figyelmeztetnem, melyek például 1848-ban itt-ott előfordultak, a hol csakugyan egyes hitfelekezeteknél, melyeket köze­ebbről megérinteni nem akarok, gyűlöletre szitás ós izgatás példáit láttuk. Arni végre az osztályok elleni izgatást illeti, arra Zay képviselő ur már megfelelt, hogy most talán az nem annyira instant veszedelem, mint ha majd a gyári viszonyok inkább kifejlődnek; de hogy most is a földbirtokos és más osztályok közt lehet a gyűlöletet szitogatni, hogy ily esetek most is előfordulhatnak, nem lehet kétségbe vonni. A mi végre a második bekezdés végszavait il­leti, igen szépen tetszett a házasság és tulajdon­jog fontosságát kiemelni. A tulajdonjog sérthetet­lenségét megvédeni szükséges, de annak sérthe­tetlenségét a mennyibon külsőleg megtámadtatik, a rablás, lopás és más büntettek elleni sanctio eléggé biztositják. Itt egészen más czéloztatik: az intézmény megtámadása nyilvánosan, sajtó utján mondatik ki megfenyitendőnek ós helyesen. Mert ha meggyőződünk arról, hogy az összes civilisatió ezen két intézményen alapszik és gyökeredzik: azok­nak megtámadását szenvedélyes izgatások által egykedvűen nézni nem lehet. Az indokolásban az van mondva: ..Ez nem egyértelmű a discussióval. Bírálat ós vita tárgyává a társadalmi intézmények is tehetők, s a nyugodt — habár téves bírálat, a fennálló intézmények­kel ellentétes eredményekre is juthat, a nélkül, hogy e miatt büntetés alá essék." A megtámadás, szenvedélyes, lázongó, elferdített tótelekből kiin­duló, valótlan vagy túlzott állításokat tartalmazó kifakadásokat jelent. Harczot, ostromot a társa­dalmi intézmények; a tulajdon s a házasság el­len, nem tűrhet el állam." Ezekből kitűnik a törvény intentiója, a sze­rint fogja azt magyarázni a bíró ós ily órtelem­KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. I1V. KÖTET. ben e szakasz fentartását én részemről legalább igen szükségesnek tartom. Kérem ennélfogva a szövegnek elfogadását (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Osak néhány észrevételt akarok tenni az igen í. előadó ur által mondot­takra, melyeket nem hallgathatok el. 0 azt mondja, hogyha valahol, hát bizonyo­san Magyarországban van szükség oly törvényre, amilyen itt meghozatni czéloztatik. Méltóztassék megengedni, hogy erre épen Magyarországon nincs szükség, mutatja az, hogy ezen ország ezer évig fenállott ezen törvény nélkül, és hogy soha fen nem állott gyengébben, mint áll épen most, midőn állítólag annak szilárdítását épen ily törvé­nyes intézkedések által igyeznek elérni. (Tetszés a szélső baloldalon). Ezen törvényt kezdeményez­ték az ötvenes években Francziaországban, mikor a személyes császári uralmat akarták ott egész korlátlanságában megállapítani ; akkor alakult elő­ször Európában az „excitation de haine contre le gouvernement". Ennek előtte a törvénykönyvek e kitételt nem ismerték, azóta átvették a németek, és persze mit a németek átvesznek, azt nekünk is át kell vennünk. Erre pedig, ha valahol, úgy Magyarországon nincs szükség ; ón tehát ezen ar­gumentumot, hivatkozva az ezredéves tapasztalatra, egyáltalán el nem fogadhatom. Ami pedig az egyes tételeket illeti, hisz ha biztositva volnánk arról, hogy a törvénynyel soha senki visszaélni nem fog: nem ártana az, ha a törvényekbe véletlenül bele csúsznék is valami olyan, ami annak, a ki a hatalmat kezeli, vissza­élésre is nyújt alkalmat; de mikor a mindennapi példa azt mutatja, hogy őrizkednünk kell minden legkisebb árnyékától is annak, hogy a hatalomnak módot nyújtsunk, mintegy törvényesitni erőszakos eljárását: akkor nagyon óvatosaknak kell lennünk, ha oly törvényhozási intézkedéseket teszünk, me­lyek a hatalomnak erejét szaporítják. Nem akarok egyes argumentumokba bele­menni, mert elegendőkóp és világosan kifejtette azokat Mocsáry Lajos t. képviselőtársam, Én nem vagyok sociálista ; nem látom helyesnek e tanok­nak akárminémü alkalmazását Magyarország vi­szonyaira, hanem hogy ez, mint tan discutiálhato ne legyen, azt mi törvényhozás utján kivinni nem fogjuk, sőt inkább akkor nyitjuk meg előtte az ajtót, midőn vértanukat teremtünk, midőn oly emberek lesznek, a kikre hivatkozva, a többiek dicsőségnek fogják tartani, hogy őket kövessék. (Helyeslés a széh'óhaloldalon.) Ép az által fogjuk Magyarországon a socialismust meogyökeresitení, ha törvény által akarjuk elfojtani annak dicussió­ját; míg, ha ez szabadon megengedtetik: az a maga absurditása által el fog enyészni. Hanem a t. ház bölcsességétől függ : elfogadni vagy nem 26

Next

/
Thumbnails
Contents