Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-325
158 325 országos iiíés áeeícmtier 17.1877 Még csak azt jegyzem meg, hogy különböző időkből vett hasonlatok nem lehetnek találók. Én e helyen sem fogom megtagadni hódolatomat sok iránt, a mi 1848-ban történt. Németh Albert (közbeszól): Minden iránt! (Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök : Nem minden iránt; de azt hozni fel egy alkotmányos, nyugodt élet előkészítése eszközéül, ami 1848. júliusában történt, az már csakugyan teljes ellentét. A mi czélunk az. f>s keli. hogy az legyen, hogy alkotmányos utón consoiidáijuk magunkat. és ennek egvik feltétele az is. hoev a törvényes és alkotmányos hatóságok, a kormány és a törvényhozás vezessék az ország ügyeit, nem pedig azok ellenében az utezai demonstransok. Ha nem tetszik az ország közvéleményének : a választások alkalmával módja lesz a többséget megváltoztatni, és akkor az uj kisebbségnek ép ugy kötelessége lesz. menten minden utezai demonstratiótól a törvényesen alakult többségnek jogát tiszteletben tartani. ('Helyedéi a középen. ügy van!) S most még csak azzal végzem, hogy elnyomásról, absolutismusról beszélni ott, ahol szabad sajtó, ahol képviselőház van, engedelmet kérek, épen megfoghatatlan. (Helyeslés a középen.) Befejezem észrevételeimet azon, az ellenzéki padokról is sokszor elmondott nézetemmel, hogy ma nem az veszélyeztetheti az alkotmányosságot. nem az idézheti fel az absoíuíisinus veszélyeit, aki az alkotmány keretén beiül a rendet biztosítani igyekszik : hanem az. ki oly módokhoz fordul, melyek csakis íeiforgatására vezethetnek. (Élénk helyeslés a középen.) Gróf Apponyi Albert: T. ház ' Azí hiszem, hogy a t. háznak ama szóba hozott esettel egyszer foglalkoznia elég, és hogy ez eléressék, bátor vagyok egy néhány perczig a t. ház idejét igénybe venni. (Halljuk!) Senki nálam határozottabban nem kárhoztatja, senki nálam inkább nem sajnálja a politikai szabadsággal történt azon visszaélést, amely magát tegnap Budavárában előadta: senki nálam teljesebb mértékben nem osztozik azon nézetben. hogy a kormány és különösen a belügyminister, csupán szoros kötelességéi teljesiti. midőn a törvény és alkotmány által kezébe adott minden eszközt erélyesen fölhasznált arra. hogy a t. miniszterelnök ur kifejezésével élve, utezai demonstratiók soha se szabjanak, vagy iparkodhassanak utat szabni, akár a kül-. akár a belügyi politikának. (Helyeslés a középen.) Ha tehát a t. belügyminister ur a tegnap történt kihágások kiderítésére és megtorlására a törvényes korlátokon belül, teljes szigorral jár el: e tekintetben, legalább az én támogatásomra teljes mértékben számithat. De t. ház. midőn ez a nézetem, és midőn e felfogásomban gondolom mindenki osztozkodik. óvakodnunk keli mégis attól, hogy ezen jogosult érzelmek által téves ós elhibázott lépésekre ne ragadtassunk. Szontagh Pál képviselő ur, midőn a fenforgó esetet szóba hozta, azon kérést intézte — ha jól emlékszem szavaira — a t. elnök úrhoz, hogy eszközöljön vizsgálatot: vajon a képviselői immunitásnak forog-e fenn valamely sérelme a Tisza Kálmán képviselő ur személyén elkövetett bántalom folytán, — és ha ilyen fennforog, tegye meg a kellő intézkedéseket az immunitási jognak megőrzésére. Nézetem szerint ily vizsgálatnak, egyedül akkor volna jogosultsága, ha akár csak távolról is fenforogna annak lehetősége, hogy az elkövetett jogtalanság épen a képviselői immunitásnak megsértéseként lenne jellemezhető ; e tekintetben pedig figyelmeztetem a t. házat arra. ami nem rég történt, midőn Helfy képviselő társunk magát egyéni szabadsagában oly egyének által érezte sértve, akikben ő rendőrségi közegeket vélt felismerni. Ezen eset e házban, épen az immunitás szempontjából, vitára adott alkalmat ; és akkor a t. többség részéről és pedig véleményem szerint is helyesen vitattatott, hogy immunitási eset csak akkor foroghat fenn, ha valamely képviselő képviselői jogainak gyakorlásában hatósági cselekmény által szándékoltatik meggátoltatni, (Helyeslés a szélső jobb és baloldalon.) az idézett esetben ez kérdéses lehetett. (Halljuk !) mert a kkor igenis constatálva volt. hogy azon egyének, kik egy képviselőtársunkat egyéni szabadságában, állítólag megakadályozni iparkodtak, habár nem is ezen kiküldetéssel, de mégis bizonyos hatósági megbízatással birtak. Ma. midőn gondolom, még a legtávolabbról sem foroghat fenn oly gyanú, mintha azon tömeg, mely a minisíereinöki palota előtt a kihágásokat elkövette, bármely í'oku hatósági küldetéssel járt volna el: annak lehetősége sem forog fenn, hogy itt valamely hatóság által szándékoltatott volna a képviselői szabadság megsértetni; és ennek folytán immunitási eset egyátaián nem létezhet. Én tehát a leghelytelenebb, a ház tekintélyével semmikép meg nem egyeztethető eljárásnak tartanám azt. ha a tegnapi botrányból immunitási kérdést akarnánk csinálni. Ilyen pedig nem lévén, a dolog a maga utján, a rendészet utján kikutatandó, elintézendő és a bűnösök a törvény utján megfenyitendők, de a képviselőház intézkedésének sem jogi sem czólszerüsági alapja nincs. Indítványozom tehát, hogy a ház annak kijelentése mellett, hogy elvárja az arra hivatott közegektől a bűnösök felderítésére, és a bűn megtorlására vezető törvény szerinti eljárás foganatosítását, — saját intézkedésének semmi szükségét sem látja és napirendre tér. (Helyeslés a szélső jobb és baloldalon.)
