Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

144 323. országos ülés deczember 15.1877. rezni akarnak, ott luxusadót behozni nem lehet, mert a luxusadó az, a mi az ipartól a munkát, a foglalkozást elvonja. A mi ezen luxusadót illeti, én nem mondom, hogy azokat, a kik az úgynevezett luxust űzik, hogy azt sújtja; hanem azt, hogy annak következtében bizonyos iparág, ezek között különösen a kocsigyártás annyira megszorittatik, hogy a ki eddig 150 munkásnak adott kenyeret: az most 50-nek ad. Es az egy oly adó, a melynek nem az a következménye, hogy némelyek azután kevesebb luxust űznek, hanem az, hogy azon szegény kovács úgyszólván gyermekének szájából veszi ki a kenyeret, és miután ennek oly káros a hatása, és az államra mindenesetre nem előnyös az, hogy bizonyos osztály más foglalkozást keres, mint a melyet ugy szólván örökölt, melyet megtanult, melyet mindig gyakorol: mindenesetre megérdemli, hogy ezen fontos ügyön, mely a hazai iparnak egyik ágáról szól, könnyedén hatoljunk át, hanem legalább az történjék meg, hogy utasittassék azon bizottsághoz, a mely az ország pénzügyeiben leginkább jártas, azzal leginkább foglalkozik. Én tehát pártolom Ráth képviselő ur azon indítványát, a mely nem praejudical a kérdésnek legkevésbbé sem, mert csak abban culminál, hogy ezen kérvény adassék át a pénzügyi bizottsághoz. (Helyeslés.) Széll Kálmán pénzügyminister : T. ház! Csak egy észrevételt akarok tenni arra, a mit a t. képviselő ur szives volt mondani. Azt mondja, hogy azon ország, mely ipart akar, ne sújtsa nagy adóval az ipart. Ez in thesi tökéletesen áll; de másfelől áll az is, hogy az iparnak csak ugy kötelessége az állam szükségletei iránt meghozni az áldozatot, mint bármely kereseti ágnak. Es más dolog egy adót megszüntetni, ós más dolog egy uj adót behozni. En talán más alakban hoznám be ezen adót ma, — talán, mondom, ha arról volna szó, hogy egy létesítendő, behozandó törvényről beszélnek. Egészen más dolog ?z azonban, ha oly pénzügyi viszonyok között, a minőben mi vagyunk: a létező jövedelmi forrásokat egymásután bedugjuk. Ma kezdjük az egyiken, azután — félek — következik utána a másik is. Azért voltam bátor figyelmeztetni a t. képviselő urakat, hogy ón nem tartom elérkezettnek az időt, hogy többre vállalkozzam, mint a mit megígértem, t. i., hogy figyelemmel kisérem az ügyet, a kérdést megfogom fontolni, s annak idejében e tekintetben előterjesztést teszek. A t. képviselő ur azt méltóztatik mondani, hogy azért csekély a jövedelem, mert megszűnt annak az objectuma, más szavakkal nincsenek már kocsik. Én sokat el tudok hinni valakinek, ha felteszem magamban, hogy hinni fogok neki: de azt már nem tudom elhinni, hogy az országban nagy mértékben megszűnt a kocsik létszáma e törvény következtében. (Felkiáltások balfelöl: De igenis megszűnt!) Az igaz, hogy csekély ez adóból a jövedelem. De miért ? Mert a törvény a kocsiknak egész seregót kiveszi az adó alól, másfelől olyan rendelkezéseket tesz. (Ellenmondás balfelöl.) ..... Aki ezt nem érti, az a törvényhez ne szóljon, mert a törvény egész világosan intézkedik, s olyan kivételeket tartalmaz, melyek mellett illieitus kivételek vannak napirenden. Száz és száz kocsi van az országban, melyeknek adó alá kellene kerülni; de a törvény szövegénél fogva lehetetlen azokat fölvenni, azok kibújnak. Azért kevés az adó jövedelme, mert kevés kocsi fizeti. Ebből ón azt merem következtetni, hogyha csekély az adó : ne mondják, hogy a miatt dolgozik most 50 emberrel egy iparos, a ki azelőtt 150-el dolgozott, mert az ily csekély megterheltetéstől nem állhatott elő ezen eredmény ; hanem hogy ma pl. Kölber nem dolgozik olyan sok emberrel, mint 1871 és 1872-ben, annak más oka van. Nem dolgozik ma más iparos sem olyan sok emberrel mint akkor, nem dolgozik a közgazdászati viszonyok azóta beállott általános megromlása következtében. A mai körülmények és az 1871—72-iki körülmények közti különbségben van ennek az oka. Ezen megjegyzést kénytelen voltam az igazság constatálása végett megtenni. Csatár Zsigmond: Nem szólottam volna a dologhoz, ha a t. pénzügyminister ur azt nem állítja, hogy a törvény ilyen és olyan ^ kedvezményeket tesz a kocsitulajdonosoknak. Én kijelentem, hogy kocsival nem birok, kilátásom sincs rá, (Derültség) hogy hintóval járjak; de tapasztalásból merítettem a tényeket, hozzám mint ügyvédhez sokan jöttek e tárgyban, s tudok rá esetet, hogy olyan birtokos, kinek egyetlen rugós kocsija van, szüksége levén azon egyetlen kocsira, daczára annak, hogy a törvény az ilyen kocsit adómentessé teszi, az adóösszeiró közegek kérlelheüen szigorral beírják, s az executiót rajta végre is hajtják, s nincs hely, hová a szegény ember orvoslásért fordulhatna, s a jogtalanul elvett pénzt visszaadatni ki lenne képes ? Sőt többet mondok. Ott van közel hozzám egy birtokos, a kinek egyik kocsija adó alá került, a másik a törvény szerint adómentes. Be is hajtották rajta a 10 frtot, s midőn folyamodására a felsőbb közegek leírtak, hogy a pénzt adják vissza, ott a pénzügyi közegek így szóltak : jaj már be van fizetve, többé vissza nem adjuk. A leglelketlenobb dolgok történnek vidéken a kocsiadóval, mert az adóösszeiró és adókezelő egyének — hiszen ismerem őket, •— oly valami borzasztó emberek, kik a törvényt egyátalán nem respektálják.