Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

S2S országos ttlés deczember lS>. 1877. 139 férfiú kormánya alatt roszabbnáí roszabbra, ká­rosabbnál károsabbra fordult a dolog, (Élénk helyeslés a szélső balon.) és hogy a magyar nem­zetet anyagi és pénzügyi tekintetben majdnem tönkre tette, tönkre tette pedig 2—3 év alatt az ő gyors működési tehetsége által. {Derültség a szélső baloldalon.) Tehát jogos a nyilatkozat a ministerelnök ur ellenében, hogy ezt az izgatott­ságot nem mi okoztak. Bezárom észrevételeimet a ministerelnök ur egy nyilatkozatával, mivel a ministerelnök ur nem nervosus, ha hivatkozunk előbb mondott nézeteire nézve is, s mert azt hiszem, hogy most is vallja azt, bezárandom egy, a jellemre mon­dott nyilatkozatával, mely a Naplóban találtatik. Megjegyzem még előbb, hogy mit mondott még 1873-ban, mivel nem nervosus, természetesen meghallgatja. 1873-ban a bankügyre nézve azon kérvények tárgyalásánál, melyek majdnem az egész ország törvényhatóságából jővén ide. az önálló nemzeti banknak felállítását kívánták, ezen tárgyalásnál azt mondta a t. ministerelnök ur akkor: arról meg vagyok győződve, hogy azon kérvények, melyekről itt szó van, nemcsak az egész ország többségének kívánságát fejezik ki, hanem igen kevesek kivételével majdnem az egész országét. Ezt előre kellett bocsátanom azért, mert azután egy alkalommal a jellem és absolu­tismusra nézve 1874. juh 18-án a következőket mondta: „jellemes államférfiunak igen is azt kell mondania: nincs az a pressio fenn, és nincs az a pressio lenn. mely rábírna, hogy azt tegyem, a mit rosznak tartok; ez a jellemnek a köteles­sége; de azt moudani: nem bánom, ha rosznak tartja is az egész ország, ha én jónak tartom, ha bírom, keresztül viszem" — ez már nem a jellemnek a kifolyása, ez már az absolutismus­nak jellege. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Igaz ! Ügy van!) 1873-ban mondta a ministerelnök ur, hogy nemcsak az ország többsége, hanem kevés kivé­tellel az egész ország az önálló nemzeti bank létesítését óhajtja; tehát miként van az, hát az absolutismus elvét akarja most követni a t. mi­nist erelnök ur, midőn arra nézve, .a miről tudja, hogy azt az egész ország rosznak tartja azt mondja: „Nem bánom, én keresztül akarom vinni, tehát keresztül viszem." Remélem az egész országnak és a mi füg­getlenségi pártunk irányában tartoztam e felvi­lágosítással. (Élénk helyeslés, éljenzés a szélső balfelöl.) Kállay Béni: T. ház! paczára azon őszinte tiszteletnek, melylyel a ministerelnök urnák ugy személye mint tehetsége iránt viseltetem, e tárgy­ban mégis a legcompetensebbnek az igen t. ke­reskedelmi minister urat kell elismernem és azért minden esetre ahoz tartom magamat, a mit ő most .méltóztatott mondani. 0 azt mondta, hogy nincs szükség többre, mint három hónapra, mert hiszen már másfél év óta folynak a tárgyalások a kereskedelmi szerző­dés végett, tehát annyira elkészültek, hogy 24 vagy legfeljebb kétszer 24 óra alatt a dolog lét­rejöhet, ha ugyan mind a két fél beleegyezik. Az igaz, hogy másfél év óta vagy talán még régebben folynak a tárgyalások és létre nem jött a kiegyezés. Igaz az is, — legalább a tapaszta­lás azt bizonyította, — hogy a hol a két fél közöl ezen tárgyalásokban az egyik fél a magyar kormány, ott soha egyetértés még létre nem jött és épen azért nem is teljesített semmit abból még a kormány, a mit zászlójára irt és kivinni óhajtott: ennélfogva a tapasztalás legalább azt bizonyítja, hogy oly könnyen és hamar nem fog­nak ezen tárgyalások véget érni, bármennyire elő­rehaladtak is. De erre nézve épen azt mondják, hogy siet­tetni kell ós nem kell feltételezni az Austriával való kiegyezés létrejöttét az idegen államokkal kötendő szerződésektől, mert ez által a külföldnek oly nagy befolyást adunk a mi belügyeinkre, a mi a monarchiánk érdekeire nézve is hátrányos lehet. Már bocsánatot kérek t. ház, ón nem hi­szem ós nem is fogom soha hinni, hogy a mo­narchia két fele között létrejöhető bármely bonyo­dalmak az anyagi téren, a monarchia tekintélyét kifelé addig, mig mi egy nyolczszázezer főből álló hadsereggel bírunk, veszélyeztethetnék. (Helyes­lés jobb felöl.) Én nem tagadom azt, hogy belzavarok befo­lyással bírnak a külügyi helyzetre nézve is ; de hála istennek, mi békés viszonyok közt élünk, s szándékunk sincs rögtön háborút kezdeni. (Fel­kiáltások a szélső bal felől; Nekünk van!) ott talán van ; de én ugy hiszem, hogy szándéka a kormányoknak nincs háborút kezdeni. (Helyeslés a középen.) A hadsereg meg van, oly kitűnő álla­potban van, a minőben eddig még talán soha nem volt; ilyen körülmények között azt állítani, hogy a külföld a mi belbékénket tönkre teheti, azért mert a kereskedelmi szerződés végett vára­kozunk egy pár hónapig ; megvallom ezen argu­mentatiót ón legalább el nem fogadhatom. A dologra magára nézve csak egyet bátor­kodom még megemlíteni: azt, hogy az igen t. ministerelnök ur nem méltóztatott egészen meg­érteni azt, a mit Zichy Nándor t. képviselőtár­sam mondott. 0 nem azt mondta, hogy addig, a mig Né­metországgal egyáltalában létre nem jön a szer­ződés, ne kössünk mi Austriával semmi egyességet; hanem azt mondta: tegyük függővé az Ausz­triával való egyezségei addig, a mig eldöntetik, 18*

Next

/
Thumbnails
Contents