Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

J4Q 32$, országos ülés deezember 15.1877. vajon mi egyátalában szerződéses politikát követünk-e a vám- és kereskedelmi téren vagy nem? De én nem bánom, ugy az ő, mint a magam nevében elfogadom a ministerelnök urnák azon magyarázatát, mert mi legalább annyira ragaszkodunk a szerződéses vám- és kereskedelmi politikához, melynek mindenesetre egyik alapfeltétele, sőt kelléke az, hogy előbb a külállamokkal állapittassék meg a szerződések lehetősége, hogy az autonóm-tarifa veszélyeinek semmi esetre sem óhajtanok kitenni a monarchia két fele közti viszonyokat, ezen alapon nem is tudván egyezséget képzelni; miután azt őszintén óhajtjuk, és szerződési alapon keresztül is akarnók vinni: meg akarjuk adni azon időtartamot ezen, vagy bármely más kormánynak, hogy létesíthesse ezen állapotot, melyet mi egyedül helyesnek tartunk ; de ne hozzon közbe oly állapotot, — t. i. az autonóm-tarifa állapotát, — melynek létrejötte ha nem is lehetetlenné, — de nehézkes államszervezetünk mellett, mint a tapasztalás, s a tárgyalások hosszadalmassága bizonyítja, — mindenesetre annyira késleltetné az egyezséget, hogy talán végtére el is esnénk annak jótéteményétől. Ezért pártolom Zichy Nándor gróf módositványát. {Helyeslések.') Elnök: Szavazás előtt fel fognak olvastatni a beadott módositványok. Gulner Gyula' jegyző (újra felolvassa Zichy Nándor gr. módositványát^) Simonyi Ernő: Miután lényegileg az én indítványom csak az, a mi a Zichy grófé, én módositványomat visszavonom. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 2. %-t Zichy Nándor gr. módositványa ellenében a pénzügyi bizottság szövege szerint elfogadni ? Azok, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a 2. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadta, Zichy Nándor gr. módositványa mellőztetik. Horváth Gyula jegyző (olvassa a 3. %-t.) Elnök: Azok, akik a 3. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A 3. §. elfogadtatik. Horváth Gyula jegyző {olvassa a 4. §-t.) Lukács Béla: T. ház ! Nem akarom ismételni mindazokat, mik a törvényjavaslat e §-ára vonatkozólag már az átalános tárgyalásnál felhozattak. A törvényjavaslat e §-a, — t. ház azt tartalmazza, hegy Magyarország, — habár egyelőre csak három hónapra is, — de elismeri, és törvénykönyvébe igtatja az osztrák-nemzeti bank kizárólagos jegy-kibocsátási jogára vonatkozó szabadalmát. Ha ez a törvényjavaslat ezen szakába elfogadtatik. a magyar törvényhozás kényszerforgalmat biztosit, és ád oly bankjegynek, mely banknak | kezelésére, ellenőrzésére éppen semmi befolyással nem bir, s a magyar törvényhozás rendeli el, hogy kész fizető eszköz gyanánt fogadtassanak el oly banknak jegyei, melynek kezelésére és ellenőrzésére — ismétlem — semmi befolyással nem bir. Nem egyéb az t. ház, mint teljesítése mindazoknak a kívánságoknak, melyeket az osztrák nemzeti bank Magyarország irányában éveken át támasztott, de melyeket Magyarország határozottan visszautasított mindaddig, míg az osztrák nemzeti bank viszont nem teljesiti azokat a feltételeket, melyeket Magyarország joggal megkövetelhet egy oly intézettől, a melynek érdekében, és a melynek kedveért jegy-kibocsátási jogáról lemond. A törvényjavaslat ezen §-ának elfogadása által törvényesítjük, szentesitjük azt a helyzetet, a mely ma ugyan tényleg létezik, de a mely mégis csak tűrt helyzet, oly helyzet, melyen a törvényhozás és az országgyűlés akármikor segíthet, melyet akármikor megváltoztathat. Azt hiszem t. ház, szükségtelen bővebben részleteznem és kifejtenem azokat a veszélyeket, melyek a törvényjavaslat ezen §-ának elfogadásából származhatnak és szükségtelen részleteznem tovább is azokat az aggályokat, a melyek a törvényjavaslat ezen §-a ellenében teljes alapossággal felhozhatók. Ennélfogva van szerencsém egy rövid indítványt előterjeszteni, a mely arra vonatkozik, hogy a törvényjavaslatnak ezen §-a egyszerűen hagyassák ki. (Helyeslés.) Gulner Gyula jegyző (olvassa a Lukács Béla módositványát) : „A 4. §. hagyassák ki." Somssich Pál: T. ház ! Én elfogadtam e törvényjavaslatot átalánosságban, és e pontig részleteiben azért, mert szükségesnek tartottam, hogy a szerződések lejártával a jövő évre egy modus vivendi találtassák, és egy határozott állapot alkottassák, mely nélkül a chaosnak, vagy önkénynek nyitnánk tárt kaput; elfogadtam azért, mert nem találok benne semmi praejudiciumot arra, hogy a kiküldött bizottságok az egyezkedést tovább folytassák, és az vagy eredményre vezessen, vagy ha megszakasztatik, a törvény értelmében intézkedjünk. E pontra nézve azonban nekem aggodalmaim vannak. (Halljuk.) Először nem tartom szükségesnek; mert ha a bankkal 1867-től fogva mostanig megéltünk a nélkül, hogy erről a törvény említést tett volna: megélhetünk vele a következő három, — vagy hat hónapig, esetleg egy évig is. (Elénk helyeslés.) Aggodalmam van továbbá, mert --- mig a többi provisorius intézkedések nem praejudicálnak a további actióra: ez, nem mondom, hogy praeI judicál, de praejudicálhat; és gyanúm azóta, mi-