Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-320

320. országos ülés deczemlier 7.1877. 93 Magyarország tényleg azon alárendelt helyzetet kénytelen volt tűrni. — e szót használom, — a nemzeti bank irányában: az tényleg türött, de nem törvényesített állapot volt. Önök bizonyára jobban tudják, hogy ha netalán az osztrák nemzeti bankkal, vagy az osztrák kormánynyal e részben február végéig tartó egyezményt köt a nemzet, benne van azon hínárban, a melyet ugy odavetve akar a t. kormány, meglehet a legjobb indulattal, de higyjék meg alkotmányos kötelességük ellenére elfogadtatni; vagyis akkor azután benne van az ország azon meggondolatlan, a kormány hanyagsága által okozott veszélyben, hogy a mit sohasem törvényesített: azt tényleg most már törvény által elfogadottan kénytelen legyen tovább szenvedni és ez által elveszik önök a netalán létezhető államférfiakból alakuló, más kormány alól a lehetőséget, hogy az Magyarország jogát bekövetkezhető időben törvény által biztosíthassa és érvényesíthesse. Én nem kívántam e tárgyhoz szólani; de tudják önök, hogy szivem egész melegével hazám javának felszentelt életein azt követeli, hogy mikor e törvényekről van szó, az illő meggyőződés hangján azt mondjam, hogy a törvényhozás minden tényezői által azoknak mielőbbi megszüntetését óhajtom. De mivel már szóba jött. mivel önöknek kötelessége, addig mig e törvények léteznek, azok alapján működni és mert nem tagadhatják meg önök soha sem Magyarországnak jogát az önálló nemzeti bankhoz: én helyeslem Paczolay képviselő társam aggodalmait Nem tehetek róla, hogy a, kormány vissza nem veszi a javaslatot; de ha vissza nem venné: nem a pénzügyi bizottsághoz, — tökéletesen igaza van Paczolay képviselőtársamnak, — hanem az osztályokhoz kívánom azt utasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: t. ház! Azon előterjesztésre, melyet a t. képviselő úrtól most' hallottunk, kötelcségemnek tartom megjegyezni, hogy a törvényjavaslat felett érdemleges tárgyalást ez alkalommal nem folytatunk. Kérném azért a t. ház tagjait, méltóztassanak arra szorítkozni, a mi most itt a kérdés : hová utasíttassák előzetes tárgyalás végett ezen törvényjavaslat, melyet visszautasítani semmi esetre nem lehet. Maga az érdemleges tárgyalás annak idején el fog jönni és akkor a t. háznak minden tagja tartózkodás nélkül hozzászólhat. (Helyeslés.) Trefort Ágoston kereskedelmi minister: T. ház! Nagyon fölösleges volna főkép a mélyen t. elnök ur nyilatkozata után reflectálni ezen törvényjavaslat érdemére. Hiszen ha az napirendre fog kitüzetni, a képviselő uraknak joguk lesz határozni, hogy az tárgyalás végett hová utasittassék. vagy joguk lesz a törvényjavaslatot el is utasítani. Szabad legyen mégis kimondanom, hogy én még Madarász képviselő úrról sem teszem fel, hogy azt kívánná, hogy jövő január elsején e kérdésekben egy tökéletes confusió legyen. Még fölöslegesebb volna, hogy Paczolay képviselő urnák vádjaira akarjak felelni; azoknak valósággal semmi alapjak nincs Nincs másról szó, mint arról, hogy ezen törvényjavaslat, melyet beadni nemcsak joga, de kötelessége volt a kormánynak, előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz iitasitassék. Indokolva van ez azzal, mert azon tárgyaknak, melyeket a törvényjavaslat magában foglal, legalább három negyedrésze pénzügyi természetű. Egyébiránt a pénzügyi bizottság be fogja adni jelentését az érdemleges tárgyalás előtt és ismét joga lesz a háznak nyilatkozni, hogy az mikép tárgyaltassék? Azon tény, hogy a törvényjavaslat előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik: nem zárja ki a ház azon jogát, hogy a jövő alkalommal a ház elhatározhassa, hogy a pénzügyi bizottság ezen jelentése az osztályok által tárgyaltassék. Én valóban nem tudom felfogni, hogy ezen egyszerű kérés, melyet a kormány és különösen én előterjesztettem, miért talál ellenzésre? Én tehát kérem még egyszer a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a közepén.) Kállay Béni: T. ház! Szorosan a kérdéshez kívánok szólani, de épen ezen szempontból nem tehetem, hogy ne tiltakozzam egyik előttem szólott t. képviselő urnák azon állítása ellen —legalább a saját szempontból, — hogy talán ezen törvényjavaslat vagy egyátalában bármely törvényjavaslat polgári vagy hazafiúi kötelességből ítéltessék meg a képviselőház által, mert az ilyen felfogás talán már előre is némileg bizonyos praeoccupatiot idézne elő. Itt egyedül az ország érdeke és szüksége az elhatározó, (Helyeslés.) És e szerint dönt minden képviselő belátása, meggyőződése ós lelkiismerete szerint. És épen azért, mert ez ezen esetben is oly nagyon szükséges, és mert ezen törvényjavaslat, mely itten előterjesztetett , oly nagy fontosságú — melyre nézve én ugyan nem utasítom vissza a provisorium eszméjét, nem. mintha minden áron és már előre azt mondanám, hogy ugy a mint e törvény beterjesztve van, már helyes és elfogadható; hanem csak azért: mert én az utolsó kísérletet is hajlandó vagyok megtenni, hogy bizonyos egyetértés a monarchia két fele közt létre jöhessen, s ezért én a magam részéről a provisoriumot, ha már — fájdalom! — ide kellett jutnunk, nem utasitorn vissza, — mondom, mert ezen kérdés oly nagy fontosságú, — óhajtom, hogy a képvi-