Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-320

m 320. országos ülés depzeinber 7. 1877. kellő betekintést kell abba szerezni, s szükséges, hogy a javaslatot mindenki teljesen ismerje. De bátor vagyok a t. képviselő urnák különösen azon kívánságára, hogy ne a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák ezen törvényjavaslat, megjegyezni, hogy ennek a kívánságának alaposságát nem ismerhetem el és nyomatékosnak egyátalában nem fogadhatom el. Ezen törvényjavaslat, miként látni méltóztatnak, speeificus tárgyakkal úgyszólván nem foglalkozik. Foglalkozik oly intézkedésekkel, melyek inkább az ország összes érdekeinek tekintetbe vételével lesznek eldöntendők a képviselőházban, s nem foglalván magában a részletekre kiterjedő intézkedéseket, ilynemű átvizsgálást és átdolgozást nem igényel. Azt hiszem, mindnyájan, kik a házban vagyunk, — merem állítani, igen kevés kivétellel, — belátjuk azt, hogy e pillanatban, — bármi történt is és bármi fogna történni, •— a képviselőháznak polgári és hazafiúi kötelessége az ezen törvényjavaslatban foglalt tárgyakban intézkedni. (Helyeslés a középen.) Bármely bizottság ad is tehát nekünk ezen javaslat iránt véleményt: azt nem lehet föltenni, miszerint a bizottság azon véleményt fogja a képviselőháznak adni, hogy e tárgyakról intézkedést tenni nem szükséges, s így ezt vitatás alá kerülő eszmének el sem fogadhatom. Nem látok nehézséget abban, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák ezen javaslat. Sőt a mellett, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák : szól az is, hogy nagy részben analógiát mutatnak azon alapelvek, melyek a törvényjavaslatra befolytak, azon kérdésekkel, melyekkel e bizottságrendesen foglalkozikDe a mi reám nézve döntő sulylyal bír, az azon óhajtásom, hogy ezen törvényjavaslat olykép tárgyaltassék az előkészítő bizottság által, hogy minél előbb létre jöhessen a törvény. Természetesen nemcsak a törvényjavaslat szövege és annak rövid indokolása fog szemünk előtt lenni, hanem az ország azon érdeke, hogy megérkezett a pillanat, midőn ezen tárgyakban intézkednünk kell. Akkor, ha a ház előtt fekszik majd a törvényjavaslat a bizottság jelentésével: teljes szabadságában fog állani minden képviselőnek és alkalma is lesz rá nézetét elmondani. Ennélfogva én a minister ur által tett azon indítványt, miszerint a javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák, elfogadom. (Helyeslés a középen.) Madarász József: T. képviselőház! En meg vagyok győződve, hogy az előttem szólott t. képviselő ur is alkotmányos szempontból nem fogja helyesnek találni azokat, a miket most elfogadás végett a képviselőháznak ajánlott. Polgári, nem egyedül polgári, törvényhozói kötelessége a képviselőháznak intézkedni, de intézkedni az országnak nem kárára, nem veszélyére, hanem intézkedni annak javára, és intézkedni nem az ország javát némileg biztosító törvényeknek ideiglenes felfüggesztésére, hanem a fenforgó kérdések végleges elintézésére. Kellett volna már a kormánynak rég intézkedni ezen tárgyban. Én sohasem kívántam, és nem is kívánom fentartani az 1867 —68-iki illetőt örvényeket. Nem titok ez a képviselőház előtt. De azoknak, kik az 1867-iki törvényeket elfogadták alapúi: kötelességük lett volna az azon törvényekben megirt módon a törvények fentartására, illetőleg módosítására szükséges intézkedéseket megtenni. Ha önök ennek nem tettek eleget, pl. az 1867. XIV. t. cz.-nek; ha önök az egyezséget nem létesítették azon évek elteltéig, melyeket a törvény rendel, akkor a törtörvénv szerint vissza áll az országnak szabad önrendelkezési joga azon törvényben foglaltak tekintetében. A képviselőnek kötelessége tehát megkövetelni a kormánytói, hogy tartsa meg azon törvényt, a mely az ország javára az önálló állami intézkedést megóvja. És mit követel e törvényjavaslat? El kívánja odázni a kérdést, hogy az állam jogait ne érvényesíthesse. Én tehát elismerem ugyan, hogy a ministereknek joguk van törvényjavaslatokat adni be a házba; jól tudom, hogy e javaslatokat az osztályokhoz vagy bizottságokhoz kell utasítani; de lehetetlen ki nem mondanom, hogy maga a ház, az alkotmány és a parlament iránti tisztelet is követelte volna, hogy oly tények, a melyek Magyarország államtörvényeit illetik, ne zavartassanak össze alárendeltebb kérdésekkel, más államokkal kötendő szerződésekkel. Jól tudom én és jól tudják önök, hogy a Magyarország és Ausztria között kötött közösügyes kiegyezésnek különálló részét képezi a vámszövetség. Ezt tehát a többi kérdésekkel összevegyiteni legalább is nem volt. a kormánynak alkotmányos kötelességével megegyeztethető és én e részben Paczolay képviselőtársain felszólalását tökéletesen helyeslem; ő a ministerhez kérést intézett, hogy vegye vissza a javaslatot és válassza el e kérdéseket. Lehetetlen, hogy én mint képviselő, mint polgár, ne csak polgári, hanem törvényhozói kötelességet is ne teljesítsek, midőn azt pártolom. Ismétlem, nagyon jól tudom, hogy ki kell adni a bizottságokhoz azokat, a mik előterjesztettek ; de kötelességünk azt is kimondani, hogy ne vegyítsék össze az ország létérdekét tárgyazó törvényjavaslatok elintézését kisebbszerü törvényjavaslatokkal. Azután engedje meg nekem Gorove t. képviselő ur, itt szó van a nemzeti bankkal létező tényleges viszonynak további ideiglenes fentartásáról. Hát még ez a megszégyenítés is kellett Magyarországnak? Hát hol van eddigelé törvény, a melyben ezen tényleges viszony elismertetett, törvényesíttetett? (Elénk helyeslés a baloldalon.) Igen uraim! ha eddig