Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

84 297. országos ülés november S. 1877. elenyészszék; nem csalódom tehát, ha a valuta helyreállítására a legközelebbi 10 óv alatt valami nagy súlyt nem fektetek. Azon nehézségek tehát, amelyek a valuta helyreállításának lehetetlenségéből vagy nehézségeiből származnak: létezni fognak meggyőződésem szeriut 10 év múlva is. Vagy talán eddig már létező és az eddigi gazdálkodás mellett még ezután felhalmozódó államadósságaink kamatai kisebb-ek lesznek-e 10 év múlva ? vagy talán kereskedelmi mérlegünk kevósbbé lesz-e passiv 10 év múlva, különösen oly nemzetgazdasági politika mellett, midőn a jelen törvényjavaslatban van lefektetve'? vagy az Ausztriához való viszonyainkból származó nehézségek kisebb akadályokat fognak-e képezni 10 év múlva? piano ilyen oompensationalis és recompensationalis egyezmény után, melyben a különféle kérdések, melyek együvé nem is tartoznak, mint például a bankügy és a többi kérdések, össze vannak egymással fűzve, bonyolítva és egymásnak compensátióját képezik? Nem t. Láz, ezek a nehézségek, ha csakugyan nehézségek ma, ha ezek miatt az önálló magyar jegybankot ma felállítani nem lehet, miután ezen nehézségek nagy része létezni fog 10 év múlva is: nehézséget fognak képezni akkor is, és a migyar bank felállítása 10 év múlva is csak pium desiderium fog maradni. Nagyon kívánatos tehát, és arra kérem a t. kormányt és a kormánypárt t. szónokait, hogy ne ámítsák a nemzetet, ne állítsanak előtérbe olyasmit, a miről 10 év múlva ismét azt kelljen elmondani, hogy az illusió ; ne keltsenek ma már fel hiu vágyakat, hogy majd 10 év múlva a tört remények felett keseregjünk. Elfogadom Ohorin és Liehtenstein képviselő társaim különvéleményét. (Elénk helyeslés halfelöl.) Lichtenstein József: T. ház! Megvallom, miután a bankügyi vita ilyen hosszú időre elnyúlt gondolkodtam, vajon a bankügy jelen tárgyalásánál szólaljak-e fel, vagy pedig majd egy későbbi alkalommal. Mert, mint köztudomású dolog, ugy a két bankbizottság véleménye között, mint a bankbizottság és a bank között, valamint a kormány ós a bank között oly lényeges eltérések vannak, miszerint kétségtelen, hogy a bankügy a t. ház fóruma előtt még egyszer, vagy talán még többször is meg fog jelenni. Miután azonban az általam és Ohorin t. képviselőtársam által beadott különvéleményre több oldalról történtek megjegyzések; miután véleményem szerint maga az előttünk fekvő törvényjavaslat belszervezetérej nézve kellőképen megvitatva még nincs; élek a t. ház engedelmével, hogy némelyeket e tekintetben elmondhassák. (Halljuk l) Megfogja nekem a t. ház azt is engedni, hogy legfőbbkép az igen t. előadó Wahrmann Mór képviselő ur érvelésével foglalkozom, minthogy a t. képviselő ur legerélyesebben támadta meg a különvéleményt. És én ígérem a t. képviselő urnák azon szemrehányása ellenében,hogy a különvélemény nem maradt elegendőleg tárgyilagos, hogy én a magam részéről teljesen objectiv ós e törvényjavaslat keretén: belül maradok; Ígérem, hogy a theóriák magas mezejére nem fogok kitérni, hanem magát a dolog praeticumát fogom megbeszélni. {Halljuk! Halljuk!) Visszatérve Wahrmann Mór t. képviselő urnák múlt szombaton tartott nagyon szép és kitűnő beszédére, megvallom ezen beszéddel igen nehéz helyzetben érzem magamat. Igen nehéz helyzetben érzem magamat egyrészt azért, mert távol van tőlem feltenni, hogy azon gazdag eszmekörrel, melylyel a t. képviselő ur oly otthonosan rendelkezik, én sikerrel harczolhassak; de másrészt igen nehéz helyzetben érzem magam azért, mert bár végig hallottam a képviselő ur előadását, s azt el is olvastam, azonban, bocsánatot kérek őszinteségemért, rám azon benyomást tette ezen beszéd, hogy én nem vagyok tisztában az iránt, vajon azon beszéd tulajdonképen véd- vagy vádbeszéd volt-e? (Igaz! a baloldalon?) A t. képviselő ur sorra vette a beterjesztett banktörvényjavaslat hiányait, s kimutatta, hogy most ugyan már a bankkérdós a vámszerződéstől el nem különíthető, de jobb lett volna a bankügyet előbb külön megoldani, hogy akkor a bankkérdés megoldása is jobb lett volna, a mi javította volna a vámegyezségi alkudozásokat. A t. elóadó ur egyenesen a követett eljárást mondja okául annak, hogy a banktörvényjavasiat nem jó, a t. előadó ur kárhoztatja, hogy a banktörvényjavaslat jobban nem deeentrálisált, a mi megtörténthetnék a bankügy ártalma nélkül. A t. előadó ur a dotatiót kevesli s a jegy-kibocsátás módjával nincs megelégedve. Tehát a legfőbb kérdésekkel nincs megelégedve. De mindezen hiányokat máskép gruppirozza, s azt mondja, hogy az adott viszonyok közt a törvényjavaslat mégis elfogadandó. Én azt hiszem, hogy a t. előadó ur tévedése abban van, hogy az egyes hiányokat külön-külön igen tetszetős alakban kidomborítja, azután az egyes hiányokra nézve külön-külön magát egyenkint ismét megnyugtatja. De méltóztassék a hiányokat a maguk egészében összegezni, méltóztassék összegezni azon horderőt, mely ezen hiányok egészében fekszik: akkor ki fog jönni azon summa, mely elegendő annak bebizonyítására, hogy ezen törvényjavaslat nem felel meg Magyarország érdekeinek. Es hogy ha nem sikerül az osztrák nemzeti bankkal az egyezkedés? Minek sikerültót őszintén 1 bevallom — magam is óhajtottam volna, — ter-