Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

297. országos ülés november 3. 1877. 85 mészetesen oly conditiókkal, a melyek politikai ós hiteligényeinket kielégítették volna, s a mely mel­lett garantia mutatkozott volna a bankügyben Ma­gyarország érdekeinek czélszerü kielégítésére. — De ha nem sikerült volna? Nem maradt volna más hátra, mint a különálló magyar bankot léte­síteni. Mert t. ház, azon közgazdasági kérdések közt, melyek megoldásra várnak, nincs fontosabb, mint a bankkérdés, vagy legalább alig van. Ez ugy következményeiben, mint más tekintetekben egyike a legfontosabb kiegyezési kérdéseknek, akár mezőgazdasági, akár kereskedelmi és ipari érde­keinket vesszük. Feltéve, hogy Magyarország hi­telügye, bankügyi politikája függetlenítve legyen minden idején befolyástól, amaz intézet, melynek kezelésére bízza az ország ezen ügyet, kell hogy a bankszerű kezelés kívánalmain kívül ne ismer­jen más érdeket, mint Magyarország jogos hitel­igényei kielégítését. Ama törvényjavaslat, mely íme előttünk fek­szik, a bankkérdés megoldását akként czélozza, hogy Ausztria és Magyarország közt a bankügy lövőre közös legyen, még pedig szerintem a kö­zösségnek oly módjával, mely nem felel meg Ma­gyarország sem financiális, sem politikai érde­keinek. Sőt a mely berendezés tulajdonkép nem is közös bankra van számítva, hanem addig ér­demére nézve egy egységes osztrák bankra szól. Maga a bizottság jelentésében elismeri, hogy a bankügy rendezése, rendszeritése és fejlesztése kizárólag Magyarország ügye és senki által két­ségbe nem vonható jogunk van a bankügyet ön­állóan elintézni. Én is fölteszem azon kérdést : vajon a tapasztaltak és az eddigi eredmények után ezen törvényjavaslat belbecse olyan-e, a mely­nek kedveért azt el lehetne fogadni, még azon esetben is, ha a bank, amint itt van tervezve, nem centralisticus, hanem valóban közösbank volna? Én azt gondolom, hogy erre legkevesebb szüksé­günk sincs. Igaz, hogy a részvényekre alapított magánbanknál a részvényesek alapszabályszerü jogos befolyását ignorálni nem lehet. Azonban t. ház, itt egy különös körülmény áll velünk szem­ben. A bank részvényeinek legnagyobb része köz­tudomás szerint külföldiek kezében van elhelyezve, s ezen statútum szerint a bank közgyűlésében, tehát a banktársulat főközegében külföldi részvényes nem vehetvén részt, a statútumok értelmében a bank­ügyeire egyedül azon osztrák körök folyhatnak be, melyeknek az ő részvényes érdekeik mellett meg­vannak a maguk politikai érdekei is. Ezt t. ház, más államokban nem látjuk. A német birodalmi banknál szó sincs arról, hogy a bank közgyűlésén, mely a banktársulatnak főforuma, külföldi részvényes részt ne vehessen ; csak az igazgatótanács tagjá­nak kell belföldinek lenni. Ugy emlékszem t. ház, hogy midőn az es­compte-bankról szóló törvényjavaslat létesült, eb­ben sem volt ama kikötés fentartva, hogy a kül­földiek részt ne vehessenek. Ha jól vagyok értesülve, a franezia banknál is lehet külföldi a közgyűlés tagja. A törvényjavaslat szerint, a mint szeren- , csém volt megjegyezni, a nemzeti bank megma­rad azon kezek vezetésében, a melyeknek eljárása a múltban szerintem nem nyújt nékünk megnyug­tatást, hogy ezentulra is a magyar bank kezelését nyugottan rábízhassuk. Ezen aggodalomtól, t. ház, a különálló ma­gyar bank kétség kívül megóvna. T. barátom Wahrmann előadó ur, és tegnap a ministerelnök ur kifejtették abbeli meggyőződésüket, hogy hi­szen tiz évre történt ezen egyezkedés s tíz év múlva Magyarország jogával élhet. Már én tartok tőle, hogy ha most oly nehéz a még korábban le nem kötött jogot érvényesíteni: tiz év múlva két­ségkívül még nehezebb leend Magyarországot a mostani bécsi befolyás alól emancipálni. Méltóz­tassék figyelembe venni, hogy már az 1870-iki bankenquéte alkalmával többen, különösen még oly tekintélyes képviselő is, mint Csengery képviselő ur, aggodalmukat fejezték ki erre nézve, hogy ha akkor — 1870-ben a nemzeti bankkal kiegyezke­kedés történik, ez nehézséget nyújthat a ké­sőbbi kibontakozásra, és ha ez történnék, nehéz volna a hazai hitel ügyét önálló, szilárd alapra fektetni a privilégium lejárta után. Mennyivel inkább fog ez kétségkívül bekövetkezni, ha most, a pri­vilegum lejártával is majdnem a status quon egyezkedünk, és ha törvényileg czikkelyezi be a képviselőház a nemzeti bankhoz való eddigi vi­szonyt. De t. ház, az egész bankstatumban, mely íme a t. ház ítélete előtt van, egy pont sincs, a mely tiz év múlva a kibontakozást lehetővé tenné, va.gy a kibontakozásra az előkészítő lépésekre nézve, biztosítékot nyújtana. Az alapszabályok 105. §-a szerint s az egyezmény 4. §-a értelmében a bank­tanács a szabadalom meghosszabbításánál a két államkonnánytól kéri az engedélyt. De azon eset­ben, ha például a nyolezadik év lejártával a ma­gyar törvényhozás elhatározná azt, hogy a tiz év elteltével önálló magyar bankot kivan felállí­tani : száz meg száz útja ós módja van a banknak, anélkül, hogy a névleges 50 milliónyi dotatiót megvonná, akár a hitel restringálása, akár ma­gyar papírok a Lombard üzletből való kizárása áítal Magyarországot oly prés coliéba kergetni, {Helyeslés balfelöl.) hogy a bekövetkező idők multával is kénytelenek leszünk, a mostani is, akkor is létező osztrák bankkörök kívánsága előtt kétségtelenül meghajolni. De tegyük fel, aminek lehetősége nincs kizárva, hogy a bankstatutumba csakugyan fölvétetik az, amitől sok okunk van félni, hogy egy bizonyos jöve­delem felüli osztalék a bankkövetelések fedezésére, amortisátiójára fordíttassák: akkor nem történik más,

Next

/
Thumbnails
Contents