Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-297
297. országos Illés november 8.1877. 83 hát amint méltóztatnak látni, a ministerelnök ur még mindig fentartja, sőt kitűzi a következő 10 évre az önálló bank eszméjét. Hát nézzünk szemébe, t. ház! ezen argumentumnak. Sok mindent felhoztak ós sok mindennel indokolták az önálló magyar jegybank felállításának lehetetlenségét is inopportunus voltát. , Indokolták különösen azzal, hogy a valuta nincs helyreállítva, indokolták az eshetőleges disagióval, melyet a magyar jegybank szenvedne szemben az aranynyal, ezüsttel, az osztrák bankjegygyei és az államjegyekkel. Indokolták azzal, hogy kereskedelmi mérlegünk passiv, s hogy tetemes összegeket kell fizetnünk a külföldre nem magyar bankjegyekben. Indokolták azzal, hogy államadósságaink kamatai és vasutaink subventiója fejében szintén tetemes összegeket kell fizetnünk a külföldre, szintén nem magyar bankjegyekben. Sőt a bizottság többségének jelentése kiváló figyelmébe ajánlja a gondolkozó politikusoknak különösen azon nehézségeket, melyek Ausztriával való viszonyunkból származnak és felvet igen nevezetes kérdéseket. Nevezetesen, hogy minő valutában és minő pénzjegyben lesznek fizetendők a közösügyi kiadások? minő valutában és pénzjegyben lesz fizetendő a honvédség mozgósítási kiadása? minő valutában és pénzjegyben lesz teljesítendő a közös hadsereg tisztjeinek és legénységének fizetése, midőn megtörténhetik az, hogy két bankjegy értékkülönbsége esetében ugyanazon egy hadsereg tisztjei és legénysége különféle fizetésben fognak rószesittetni. Felveti a kérdést, hogy minő valutában és pénzjegyekben lesz fizetendő az osztrák államadóssághoz való hozzájárulási arány. Sőt mindezektől eltekintve, találunk a bankbizottság többségének jelentésében egy oly érvet is, melyet én a magam részéről megbotránkozással olvastam abban; (Halljuk !) egy oly érvet, melyről meg vagyok győződve, hogy ez ideig még maga az osztrák kormány sem merte Magyarország ellenében felhasználni, pedig sok mindent mert Magyarország ellen; oly érvet, melyet csak Magyarország legelfogultabb és legellenszenvesebb ellenségei hangsúlyozták és használtak fel. Én még csak a „Neue freie Presse"-ben olvastam azt, mit a bankbizottság többségének jelentése mond, hogy az 1867-ki XII. törvónyczikk 63. §-a határozottan kizárván azt, hogy a fogyasztási adóknál az egyik állami kincstár megkárosodást szenvedjen a másik kincstár előnyére, a törvény ezen intentiójának érvényesítése, úgymond a bizottág többségének jelentése, majdnem lehetetlenné válik, ha az önálló bank felállítása folytán a monarchia két felében, két különböző értékű bankjegy lenne. Nagyon furcsa az, hogy midón az 1867. XII. törvényczikk 63. §-ának azon világos intézkedésére, mely Magyarország megkárosítását a fogyasztási adóknál határozottan kizárja, hivatkozunk : ugyanakkor a t. kormány a törvénynek ezen világos rendeletét elejti, ós azt mondja a képviselőházban, hogy igyekeztünk azt érvényesiteni, de nem sikerült és a t. többség ezt, mint a szesz- és czukoradónál megtörtént, helybenhagyja és tudomásul veszi, és ugyanakkor, midőn ezen törvénynek idézett §-ában Magyarországra nézve egy hátrányt lehet körmönfont okoskodással kimagyarázni: akkor a bankügyi bizottság többségének jelentése az, a mely egy az országgyűlés elé terjesztett hivatalos okmányban idézi ez érvet és adja át fegyverül az osztrákok kezébe. Ha hivatkozunk az 1867 : XII. t.-cz. 63. §-ára, hogy az nekünk jogot ad, e jogot méltóztatnak elejteni; de ha ismétlem, körmönfont okoskodással abból egy hátrányt lehet Magyarország rovására kimagyarázni, ha következtetni lehet némileg belőle azt: hogy ez is akadálya a bank felállításának, akkor méltóztattak ezt egy országgyűlés elé terjesztett hivatalos okmányban documentálni. (Helyeslés halfelöl) Egyébiránt ezt az érvet a magam részéről'nagyon nevetségesnek tartom, — ámbár mint mondom, egyedül a Neue Freie Presse volt az, mely a bankügyi bizottság többségének jelentésén kivül Magyarország ellenében ezt az érvet alkalmazásba vette ós felhasználta, — nevetségesnek tartom, mert ha az agió-differentiát ki lehet egyenlíteni a mindennapi forgalomban, amint kiegyenlittetik az a vasutaknál, akkor igenis ki lehet egyenlíteni sokkal könnyebben, vagy hasonló könnyűséggel itt is. Mindezen nehézségek, t. ház azonban már eddig az ezen padokról felszólalt képviselő urak által, kellő értékükre redueáltattak; nem is akarok tehát ezen nehézségek latolgatásába bocsátkozni, feltéve, de meg nem engedve, hogy ezen nehézségek existálnak, léteznek és hogy ezek csakugyan ma az önálló magyar jegybank felállítását megnehezítik, vagy inopportunussá teszik: kérdés az, vajon ezen nehézségek kevésbbó fognak-e fennállani 10 év múlva és kevésbbó fogják-e a magyar bank felállítását lehetetlenné tenni vagy megakadályozni 10 év múlva? Vegyük egyenként az argumentumokat, mindenekelőtt a valutát. En nem hiszem, hogy a legközelebbi évtized alatt a valuta helyre legyen állítva és merítem ezen meggyőződésemet a bankügyi bizottság többségének jelentéséből, amely maga is azt mondja, hogy a valuta egészséges alapon csak ott állitható helyre, hol az az államkincstár fölöslegéből történik ; de ugyanakkor, midőn az állam deficitjének fedezésére szorul, ugyanakkor kölcsön utján a valutát is helyreállítani akarni — képtelenség. Magyarország és Ausztria ma még mindig 30 milliónyi deficittel küzködik. Nekem nincs reményem, hogy e deficit a legközelebbi évek alatt 11*