Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-296
296. országos ilfe notemlter 2. 1877. 73 2-szor. Gondoskodjék, hogy addig is, mig ez megtörténhetnék, a bankjegyforgalom oly központközeget nyerjen az országban, melynek igazgatósága annak idején törvényhozásilag jóváhagyandó alapszabályok értelmében a magyar kormány törvényszerű felügyelete és ellenőrzése mellett függetlenül járjon el és mely a magyar korona országai valódi hitelszükségletének fedezésérc megfelelő összegekkel rendelkezzék. Ennek folytán az akkori pénzügymin ister Kerkapoly ur 1872. év márczius 4-én kelt jegyzetével kezdette meg az érintkezést a bécsi bank kormányzójával és az osztrák pénzügyministerrel, kiknek kezemben levő levelezései november 28-ig. azaz 9 hónapon át folytak eredmény nélkül. Ugyanis a magyar pénzügyminister azt követelte, hogy mielőtt a jelen bankszabadalom Magyarország részéről érvényesnek elismertetnék: a magvai' dotatió a társulat részéről azon arányban szaporitiassék, melyben hazánk járuléka a közösügyi költségekhez áll, körülbelül hat millióra, azután a fiókpénztárak száma növeltessék, ós Pesten egy külön directió állittassék fel. mely kirekeszíoleg a részvényesek közgyűlésétől függvén, a fenálló bankoszlályok határai közt a magyar kormány felügyelete alatt működjék. Ezen feltételek elfogadása után a pénzügyminister késznek nyilatkozott, a bankszabadalomnak eddigi határidején túl terjesztése feletti értekezésre, A bankigazgatóság megköszönve ebbeli készséget, a feltételek egyikét sem fogadta el. Erre az osztrák pénzügyminister Depretis ur 1872. nov. 5-én a bankhoz intézett levelében arról tudósítja, hogy a közös külügyminister gr. Andrássy elnöklete alatt a két kormány közt a bankügyben tartott értekezletekben azon vezérelv fogadtatott el, miszerint a monarchiának a bécsi hankhozi viszonyai végleges elrendezése tárgyában, a két kormány és a bank részéről kiküldött bizottságnak okvetlen arra kell törekednie, hogy a valuta "egysége biztosíttatván, a közös monarchiában forgalomban lévő fizetés-jegyek különböző értéke minden esetre mellőztessék. Az osztrák minister tehát arra hívta fel a bankot, hogy miután a magyar ministerelnök, gróf Lónyay, addig, mig a dotatiót fel nem emeli, ezen bizottsághoz küldötteket nem nevez; az eddigi dotatiót azon mennyiségig szaporítsa, mely 1869. szeptember havában, a magyar fiókbankoknál létezett. Erre a bank 4 1 /, millióval 36 millió frtig szaporította a dotatiót, és a magyar pénzügyminister az önálló pesti directiótól^ ugyan elállott, de a dotatiónak további szaporítását 1872. nov. 27-én kelt jegyzetében követelvén, ezzel az értekezlet félbeszakittatott, és a beállott 1873-ik évi pénzválság folytán vélegesen abba maradt. Ebből láthatja a t. ház, hogy már öt év előtt hazánk kormányának követelései a bécsi banknál EEPV H. NAPLÓ 1875-78. KÖTET. XIII. nem nagy viszhangra találtak. Azóta államunk hitele meggyengyült; mert évenként uj meg uj kölcsönökkel fedezte kiadásait és ennek nyomán minden solid bankház kénytelen számba venni ama hiteligényeit, melyekkel pénzügyministerünk a felállítandó magyar bankhoz okvetetlen fordulni fog. Az ily solid bankházak által felállítandó magyar banknak szükségkép nagy pénzerő és tetemes hitel felett kell rendelkeznie, hogy eg3<részről a disconto és lombard-üzletnek azon kiterjedésben ós részenkénti felosztásban, mint ezt a kívánt sok fiókintézetek hálózata követeli, megfelelhessen, másrészről kényszerforgalom mellett kibocsátott magyar bankjegyeinek elfogadását a külföldön is biztosithassa, legalább az osztrák-bank jegyeivel szemben, a disagiót megakadályozhassa. E tekintetben azonban nem találkozik Európában hatalmas pénzerő, mely jelenleg egy magyar banktársulattal szövetkeznék az érintett hitelmüveletek és pénzösszegek eszközlésére, a nélkül pedig a valuta paritását a monarchia mindkét államában fentartani lehetetlen. Ily szomorú viszonyok közt küzdött, a jelen rninisterium az osztrák kormánynyal és a bécsi bankkal, mely ministeriumra (a keleti vasút idétlen megvételén kivül) csakis a volt ministeriumok által felhalmozott kölcsönök roppant súlya nehézkedett. Lehet-e csodálkozni, ha, bár a múlthoz képest tetemes előnyöket, de hazánk követeléseihez képest csak morzsányi engedélyeket vívott ki? lehet-e a ministeriumot hazánk érdekeinek elhanyagolásával rágalmazni ? Igaz, vannak bizonyos irányzatok, a pénzügyi viszonyokra vonatkozó eszmék rendében, melyek mint axiómák többek által felállítva, szorosabb vizsgálat nélkül elfogadtatva, magokat annyira befészkelték összes gondolkozásukba, hogy az igazság kiderítését végtelenül akadályozzák. Hazánkban divatozó ezen irányzatok egyike az, melynek Helfy ós Chorin képviselő urak adtak kifejezést, tudniillik, hogy pénz- és hitelügyünk szilárd megállapítása és függetlenítése mindenek előtt egy önálló magyar jegybankrendszer létezését feltételezi; holott ha ez állítást közelebbről vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy — megfordítva — épen a jegybank keletkezése tételezi fel a kifejlett kereskedelmi forgalmat és iparűzést: inert a bankjegy maga a hitelt sem meg nem állapítja, sem nem szilárdítja; hanem a már fennálló hitel és a pénzforgalmi eszközöknek növekedő szüksége folytán lehetővé teszi azt. hogy azon érezpénzkészletek, melyek az ország belsejében a folyó fizetések számára a különböző pénztárakban tartatnak, más müveletekre, különösen a külkereskedésre fordíthatók. A szolid alappal biró bankjegy tehát az ország belsejében az órezpénz helyét pótolja és igy tagadhatatlan a jegybank roppant befolyása a váltók árfolyamára, a portékák árára és az órezpénz." 10
