Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

74 298. országos ttlés noTember 2.1877. lábra; de viszont tagadhatatlan, hogy oly országban, melyben a köz- és magánhitel szilárd alapon még nem nyugszik, kész érczpénzkészleíek nem is léteznek, a köz- és magánjövedelmek nagyobb része kamatok fejében évenként a külföldre vándorol: a hite! hiányát a magyar bankjegyek nem pótolhatják: sőt e kéuyszerforgalommal ellátott papirjegvek szaporítása a létező papirhitelet is megszorítaná, mint ez a múlt században Franeziaországban, 1811-ben Ausztriában történt. E tekintetben ismételnem kell a mindennapi intést, hogy a köz- és magánhitelnek alapja a munka és a takarékosság; ezek fektették szilárd alapra a jegybankokat Franczia,- Angol,- Porosz- és Hollandországokban, melyekben munka és takarékosság által évenkint uj tőkék támadnak, az államkölcsönök kamatai az országban maradnak és a forgalomban lévő pénzek más államok által fizetett kamatok által évenként szaporodnak, a közigazgatás is saját példájával a józan gazdálkodásra, hat. Ott a létező hitelnek önkényles következése a jegybank, nem megfordítva. Az osztrák tartományokban, különösen Bécs városban 1703-ban I. Leopold alatt állíttatott fel egy bank azon czélból, hogy az államnak szükségesetén segélyén; legyen, ez nemsokára fizetéseit beszüntetvén, következett Ili. Károly alatt egy bécsvárosi bank. Mária-Terézia alatt más jegybank, melynek igazgatósága utoljára az udvari kamarába beosztatott. Meg kelletett szűnnie minden bankintézménynek, mert a 18. században szünetlen ingadozott a köz- és magánhitel. A jelen század első éveiben a monarchia elárasztatott mindennemű állami papi r-j egy ékkel, melyek mindannyiszor a hitel roppant megrendülésével értékükben leszállíthattak, 1811-ben a bankróthoz vezettek. Végtére a franczia háborúk győztes befejezése és a béke beállta után a közhitel is helyreállván, annak kifolyása lett a jelen bécsi bank, mely 30 éven át a valuta egységét fentartván, jobb pénzforgalmi rendszert is életbe léptetett; de 1848-ban az állami papirjegvek kibocsátásánál fogva árczpénz fizetéseit felfüggeszteni volt kénytelen. Tagadhatatlan, hogy ezen bank összes eljárása, különösen a kölcsönös leszámítolási üzlet kezelése, a magyar fiók intézetek elégtelensége, a fenállók mostoha dotatiója nyomasztólag hatottak hitel s pénzügyi viszonyainkra. Ezeken a hiányokon segit az uj bankszabályzat, a fióküzletek szaporítása és a budapesti igazgatóság felállítása által ; hogyha azonban ezen jövő közös bank, 10 évre kikötött kezelése által, el nem fogja velünk felejtetni az eddigi bécsi bank múlt eljárását: maga a napirenden levő törvényjavaslat 10 év múlva egy önálló magyar jegybank felállításához fog vezetni, de ahhoz — s ezt mindig a törvényhozás figyelmébe ajánlom — rohamosan, egyszerre soha, hanem csak fokozatosan, helyes és okos egymásutánnal juthatunk el. Megadtuk már annak az árát, hogy a két első niinisterium alatt felhalmozott drága kölcsönök utján hazánkba, közlekedési, oktatási, igazságügyi, kereskedelmi tekintetben a nómet-franczia culturát egyszerre bevarázsolni akartuk, és most a sok adósságok kamatainak fizetése mellett, mindennapi kenyerünket alig tudjuk megszerezni. így a jegybankra vonatkozólag is a valuta helyreállítása rögtön nem történhetik. Az államjegyeknek a forgalombeli rögtönzött kivonása, a forgalomban levő papirjegyeknek fedezetlen bankjegyekkeli rögtönzött szaporítása nagy zavarokba ejtené a kereskedést, iparunkat, adózóinkat és hitelezőinket, szóval a közforgalmi élet minden ágait. Más részről az arra szükséges készpénzszerzés az állam-pénztár roppant terheltetóseivel járna, mely későbben az államhitel megszilárdítása után, hoszszabb időre terjedő hitelmüvelettel könnyebben előállítható, sőt épen a bécsi bank közbevetésével, a pénzforgalom minden megzavarása nélkül helyreállítható lenne a valuta. Ilynemű közbeeső stádiumokat átugrani nem lehet világos kár nélkül. Az első lépés eltévesztene legnehezebb és meszeható következményekkel jár, a melyeket hidegen meg kell fontolni, nem egy pillanatnyi múlékony eredményre való tekintettel, hanem szem előtt tartva a létező körülmények összefüggését ós valószínű fejlesztését. Más oldalon ülő képviselő-társunk elismerve, hogy a bécsi bank jegyei jelenleg forgalmi eszközünknek igen jelentékeny részét képezik, azoknak magyar bankjegyekkeli felcserélését nehéznek nem tartja, de azt hallgatással mellőzte, hogy ezen bankjegyeknek értéke az állami pénzjegyeknek értékére mindkettőnek kényszerforgalma mellett; oly kiegyenlítő befolyást gyakorol, miszerint tulajdonkép a 40 millió órczpénzzel fedezett bankjegyek értéke emeló vagy inkább biztosba az ellenjegyek értékét. E két factor nyomán a bécsi bank regulázta eddig pénzforgalmunkat és miután ezen bank törvényhozásunk és kormányunk befolyásán és illetőségén kívül állott: hitelünk ós a valuta rendezésének főtényezői iránt tulajdonkép nem rendelkezhettünk. Ezen rendezés első stádiumába lépünk tehát, midőn a jelen bankszabályzat alapján a jegybank műveletére ós eljárására terjesztjük ki törvényhozási hatalmunkat. Következni fog a második stádium, ha majd az egész monarchia területén a két állam együttes fejedelmével, a bécsi bank tetemes érczalapjának és európai hitelének hozzájárulásával a valuta helyreállításához foghatunk. Azt monda Ohorin tagtársunk, hogy a valuta rendezését a felállítandó magyar jegybank segélyével is lehet eszközölni. Hisz lehetséges; hanem ez annyi nehézségekkel lenne összekötve, hazánknak annyi áldozatába kerülne, hogy azon utolsó lépésnek tartom csakis, midőn egy közös bank iránt