Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

29ö. országos illés november 2.1877. 65 nyilvánul Magyarország részéről, mely szerint tulengedókeny mások iránt, tulszigoru maga iránt. Én megengedem, hogy a hazafiság esclusiv természetű, hogy a haza érdekében önzőknek lennünk szabad, sőt kötelesség; de ennek meg van a maga határa s vannak a morálnak oly átalános szabályai, a melyeknek népek közt lévő viszonyokban épen ugy érvényesülniök kell. mint egyes emberek közt. En tagadom, hogy az igazságtalanság, a méltánytalanság, a hatalommal való visszaélés ne lenne bün, ha népek közt fordul elő. És, hogy mi ezt Ausztria részérői nemcsak századok óta tapasztaltuk, de tapasztaljuk jelenben is : az kétségtelen. Nem volna ez megengedhető még akkor sem, ha egymás irányában idegen népek volnánk. De bármilyenek legyenek is függetlenségi aspiratióink, az, hogy századok óta közös dynastia alatt állunk, hogy a külföld irányában egységes államot képeztünk, hogy együtt vívtunk harczokat, fizettünk költségeket: azt hiszem, hogy oly kapcsokat fűzött közöttünk, melyek következtében nem vagyunk oly idegenek, mint más országok népei egymás közt. S ha azok közt sem szabad az igazságtalanság s a hatalommal való visszaélés, köztünk még kevésbé engedhető meg. Mi magyarok soha sem vétettünk e tekintetben. Nem akarok Maria Theresia idejére hivatkozni, sem a franczia háborúkra, melyekben Magyarország a dynastia és az osztrák népek érdekében roppant áldozatokat hozott; legyen szabad megemlítenem, az 1866-iki időt, valamint azt, hogy 1867-ben is az akkori kiegyezés alkalmával Magyarország azt irta zászlójára: „méltányosság-' és törvénybe is igtatta, hogy Magyarország bár jogilag reá kötelezve nincs — magára vállalja az Ausztria által csinált adósságok egy részét, nehogy az osztrák népek jóléte, a mi jólétünkkel együtt összeroskadjon. Ezen magatartásra mi a viszonzás? Az, hogy a mostani kiegyezés alkalmával az osztrákok azt írták zászlójukra: „keine Mehrbelastung". Mit jelent ez? Jelenti azt előre, hogy semmit sem fognak engedni ott, a hol érdekkérdések fordulnak elő, ki van fejezve a legridegebb önzés, s ennek aegise alatt tettek is oly dolgokat, melyek valósággal egy nemzethez nem illő aprólékos zsugoriság, piszkos önhaszonlesés jellegét viselik. Különösen kimutatták ezt t. ház. ezen 80 millió adósságban részeltetósünk felvetése által. Nekem az a, nézetem t. ház, ezen 80 millió adósságról, hogy nekünk erről mint kormánynak, mint országnak még csak hallani sem szabad. Azt hiszem, nekünk vissza kell utasítanunk ezen követelést ép ugy, mint egy tisztességes személy vissza szokott utasítani egy becstelen ajánlatot, melynek meghallgatása is becstelenitő. {Tetszés a szélsőbalon.) S én azt hiszem, hogy csak a közérzületre hivatkozom, midőn állítom, hogy arczába szökött a vér az ország fiainak akkor, midőn előKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KOTCT szőr hallotta, hogy a magyar kormány alku tárgyává tette ezen kérdést, és soha az összes alkudozások alatt szegényebb alakot nem mutatott a kormány, mint ezen ügy tárgyalása alatt. Most mi történik? okokat keresnek ezen eljárás palástolására, indokolására. Azí hallottuk egy alkalommal a í. niinisterelnök úrtól, hogy ha a két alkudozó fél különböző véleményben van egy kérdésről és mindegyik ragaszkodik a maga véleményéhez : nincs más mód a dolog elintézésére, mint hogy harmadik ítéljen mint bíróság. T. ház! Ez nézetem szerint ép olyan, mintha engem az utczán megtámad valaki és megfogja kabátomat, s azt mondja: ez az enyém, add ide. Itt tehát meg van a különböző vélemény. A támadóé, hogy az övé; az enyém: hogy a kabát az enyém. Minthogy meg van a két ellekező vélemény: nincs más mód, minthogy én egyezzem bele, hogy döntsön egy harmadik. De egyebet is hallottunk már erre nézve, mert hallottuk azt, hogy a tiszt, ministerelnök ur azt hiszi, hogy e kérdést is a méltányosság szempontjából kell megoldani. Tehát még sem volt elég e méltányosságból? Hát nem kétségtelen az, hogy ha mi itt nagylelküeskedni akarunk is, midőn méltányosság szempontjából akarunk eljárni: valósággal nevetségesekké teszszük magunkat? Kik azok, a kik irányában méltányosságot kell gyakorolnunk? talán szegényebbek mint mi?, nekünk annyi dobálni, valónk van? vagy, eddigi maguk tartásával kiérdemelték azt? Én azt hiszem, hogy ha mi ily szempontból indulunk ki, akkor az nem volna a mi részünkről méltányosság; hanem méltóztassék megbocsátani a kifejezésért — ez Magyarország részéről egyszerűen bárgyúság volna. Azoknak a t. uraknak oda át nézetem szerint nincs érzékük még csak a közös monarchia jólléte iránt sem; mert, ha volna, akkor kénytelenek volnának belátni azt, hogy nem Magyarország szép szemeiért, hanem a közös monarchia, szerintük a közös birodalom, jóléteért nem szabad felhasználni az alkalmat arra, hogy Magyarországot súlyos anyagi helyzetbe döntsék. Ha ma foglalnák e! Magyarországot, ha újra behoznák a Bachrendszert, az absolufismust: még akkor is kötelességök volna oda törekedni, hogy az ország prosperálhasson, hogy az ország anyagi jóléte emeltessék, mert Ausztria egyáltalában nem elég nagy arra, hogy a birodalomnak csaknem hasonló felét coloniának tokintse. Hanem hát nekünk odaát nem államférfiakkal van dolgunk, hanem — mint említem — dolgunk van egy érdek consortiummal, a melynek egyedüli törekvése csak %z, hogy Magyarországot saját érdekében minél jobban, minél tovább, és minél biztosabban kizsákmányolhassa. Ily emberekkel t. ház, nekünk egyezkedni, alkudozni nem lehet. Ezt akkor, midőn a túlsó oldalról sem igazságot, sem méltányosságot, sem 9