Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

fi 6 -96. országos illés noYember 2.1877. a közös érdekek kellő belátását nem érezhetjük. — képtelenségnek tartom. Annálfogva szükségesnek tartom azt, hogy lépjünk saját kétségbevonhatlan jogaink gyakorlatába, megszakítva minden alkudozásokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt méltóztatnak mondani, hogy el kell fogadni ezen kiegyezést már csak azért is, mert a monarchiának jelenlegi criticus helyzetében mindenek előtt egyetértésre van szükség. Ezt hangsúlyozta Wahrmann képviselő ur, ezt hangsúlyozta épen az imént tartott beszédében Márkus képviselő ur is. De ha szükséges az, hogy legyen egyetértés Magyarország és Ausztria között: akkor méltóztassanak minél előbb megszüntetni ezen egyezkedéseket, alkudozásokat, mert azok nem vezetnek egyébre, mint arra. hogy keserűséget szüljenek. Es ezen alkudozások folyamában már is oly nagyra hágott a keserűség, hogy nem tudom mennyi idő kell reá, hogy a keserűségek éle vétessék. (Helyeslés a haloldalon.) Kiegyezés még nem kibékülés. Önök ráerőszakolhatják, reá szavazhatják az országra ezen ugy nevezett kiegyezést, de nem fognak vele hasznos dolgot cselekedni e tekintetben: inert ezen erőszakolt egyetértés ellen meg lesz rövid idő múlva a rcactió, az ország érezni fogja súlyos következéseit, anyagi hátrányait, a szegénységet, a mely nemcsak hogy fennmarad, hanem valószínűleg még emelkedni fog és ezzel növekedni fog a keserűség, s azon hátrányokért, a melyek abból származnak, azokat fogja felelőssé tenni a közvélemény, a kik oda át a húrokat túlfeszítették, s itt megengedték, hogy a nemzettel paezkázzanak. Önök azzal akarják a. nemzetet ezen kiegyezés elfogadására terelni, hogy hát az Ausztriával való szövetség-viszony hozza azt magával, hogy hiába mint gyengébbeknek nekünk kell engedni, el kell ezt fogadni, habár hátrányos is az egyezkedés. Ha ez igy van, ha ez az Ausztriával való viszony szükségszerű kifolyása: akkor a nemzet előbb-utóbb gondolkodni fog a felett, hogy szükséges-e, kell-e fenntartani egy oly viszonyt, a mely ilyen gyümölcsöket terein. (Mozgás.) Hogy az anyagi jólét ezen szövetség mellett lehetetlen, azt látjuk; mi érdekünk van tehát még arra. hogy ezen viszony fenntartásához tovább is ragaszkodjunk! Nemzetiségünk biztosítása? Várhatjuk-e mi nemzetiségünk biztosítását, megerősödését azon oldalról; nem szomorú példát mutat-e a történelem, hogy épen az ellenkezőtől kell folytonosan félni? Hátra volna még a külügyi biztonság; ez volt azon nagy ok, mely miatt Magyarország hajdan Ausztriával szövetségre lépett. Hát miként van megfelelve a jelen körülmények között ebbeli igényeinknek ? Látjuk a jelen keleti háború alkalmával, hogy a helyett, hogy ezen tekintetbeu biztosak volnánk legveszélyesebb ellenségeink ellen, azon hatalom, a melynek védelmeznie kellene bennünket, halálos ellenségünkkel czimborál és odaviszi a dolgot, hogy maga a magyar kormány kénytelen ezen hatalomnak zsandárszolgálatokat tenni. Ha ezt látja a nemzet, ha azt látja, hogy sem az anyagi jólét, sem a nemzetiség, sem a, külbiztonság nincs biztosítva : akkor okvetlenül oly irányzatot fog venni a nemzeti közórzület, hogy más politikai cond :\íiüéb:in keressen magának menedéket. (Mozgás.) Én nem mondóin, hogy ezen, netalán bekövetkezendő irány nem lesz veszélytelen ; meg lehet, hogy csak a kétségbeesés politikája fogja a nemzetet ezen útra terelni; meglehet, hogy maga is meg fogja bánni, de hogy keservesen meg fogja adni az árát Ausztria: az nézetein szerint bizonyos, mint a

r halál. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán, ministerelnök: T. ház! Őszintén' megvallom, azon reménységgel voltain, hogy a vitában nem lesz szükséges, hogy én is igénybe vegyem a t. ház idejét, mert azokra nézve, mik a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot illetőleg a szakszerűség szempontjából elmondhatók, úgy az előadó úr, valamint Falk Miksa képviselő úr és mások is azt, a mi elmondandó volt. elmondották. Ami pedig ezen törvényjavaslat létrejövetelének politikai körülményeit és az abból némelyek által lehúzott politikai következtetéseket illeti, azokra nézve annyiszor elmondattak mindazok, a miket most isméi hallottunk és a mik részünkről annyiszor megezáfoltattak és visszautasittattak, hogy megvallom, nem hittem, hogy a túloldali képviselő urak szükségesnek tartsák, ezeket most ujolag fölmelegíteni. Azonban, miután megtörtént, — s elismerem teljes joggal a t. képviselő urak részéről, kénytelen vagyok magam is egy pár szót szólani. Azokra nézve, mik a szakszerűség szempontjából felhozattak, a választ most is szakavatottabb kezekre hagyom ; bár hogy a bank és hitelviszonyok iránt alapos, beható nyilatkozatokat tenni, vagy mint az előttem szóló képviselő ur mondotta, felnőtteknek oktatást tartani nem fölösleges: azt a t. képviselő ur beszédéből ismét megtanultam. (l)eriiliséa a közéjyen,) Mert aki azt mondja, hogy löszén, ha lesz disagio, lesz ilyen pénz, vagy olyan: mit tesz az ? míg lesz Magyarországnak eladni valója, megveszik azt; a disagio árthat egy-két kereskedőnek, de nem a nemzetnek; már pedig inkább veszszen néhány kereskedő, de éljen a nemzet. Ahol helyeslés közt lehet egy kitűnő képviselőnek ilyen tanokat hirdetni: ott bizony nagy szükség van arra, hogy a felnőttek közgazdasági abc-ében