Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

fii 296. országos ülés november 2 1877. a loyalitás és az osztrák szövetség iránt vaJó odaadó hűség és ragaszkodás tekintetében bárki által is fölülmulatni; és miután látjuk, hogy Bécsben ahhoz a bankhoz oly nagyon ragaszkodnak, elfogadjuk a javaslatot, habár főszaknak tartjuk s mi jobbat tudtunk volna csinálni. Azonban mondott Prileszky képviselő ur egy dolgot, melyből miután nagyon gyéren fordulnak elő a t. oldali beszédekben politikai momentumok. mint ex ungve leonem ez alkalommal valódi okát vélem kiokoskodhatni egy kormánypárti tag maga elhatározásának. Ez ott van. a hol Prileszky képviselő ur monda, hogy mi szükséges először, másodszor ós harmadszor egy önálló bank felállítására. 0 előszói- is mint első feltételt a pénzt emlitó, a mi a legkisebb, mert van ; mint másodikat a solid hitelt emiitette, a mi hiányzik: mert nem vagyunk takarékosak ; ez argumentumra, azt hiszem nem kell nagy súlyt fektetni; mint harmadikat, végre a törvényhozási faktoroknak összműködését emiitette, és ugy látszik, hogy ez legtöbbet nyom nála a latban. En azt hiszem, hogy ebből következtethetem, hogy a t. képviselő úrra nézve nagy nyomatékkai birt azon ismeretes királyi nyilatkozat. Ez ellen tiltakozik Falk képviselő ur, ki azt monda, hogy ő rá nézve nem volt ennek semmi hatása, mivel ő nem annak, hanem más oknak következtében szavazta meg a törvényjavaslatot. Tökéletesen elhiszem, mert láttuk, hogy őt voltaképen mi birja az egyezmény elfogadására, de azt hiszem, hogy másokra ós Prileszky képviselő úrra nézve is ezen nyilatkozat nem maradt hatás nélkül. Méltóztassék a tiszt, ház tehát megengedni, hogy ezen momentuosus dologról, mely kétségtelenül nagy szerepet játszik e bankkérdésben, t. i. a ministerelnök ur által felemiitett királyi nyilatkozatról mondhassak egy pár szót. Midőn azt teszem, tökéletesen tudom, hogy mit követel tőlem az alkotmányosság, bármennyire érezzem is- azon keserűséget, melyet azon nyilatkozat okozott, és bármennyire érezzem is magamat ezáltal provocálva. azon korlátok alól. melyeket az alkotmányosság szab, magamat, midőn róla szólok, nem érzem felmentettnek. Elnök: Bátor vagyok épen utóbb szavai következtében képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy az alkotmányosság korlátai épen azt kívánják hasonló esetekben, hogy a korona nézetei a parlamentális vitatkozás tárgyát ne képezzék. (Helyeslés.) Mindazokhoz, a mikért alkotmányos országban a ministeriuin felelős, méltóztassék hozzászólni, de azon korlátok között, melyeket magának a képviselő ur is helyesen szabni méltóztatott, t. i. hogy a korona nézetei taglalása és tárgyalása, a parlamentális tanácskozás keretébe nem tartozik. (Helyeslés ) Mocsáry Lajos: Teljes tisztelettel fogadom kötelességemhez képest a mélyen t. elnök urnák figyelmeztetését, és kijelentem, hogy én arra reflexiókat tenni egyátalában nem akarok, hanem örvendek, hogy azon szerenesés helyzetben vagyok, hogy az igen t. elnök urnák most a dolog érdemére nézve-is tett nyilatkozatával tökéletesen egyetértek. En azt akarom nyilvánítani, hogy én ezen fejedelmi nyilatkozatért a ministerelnök urat teszem felelőssé, őt teszem felelőssé annyiban, mivel csakis az ő magatartása s a mód, mely szerint Ő Felsége előtt az ország állapotát, a honpolgárok hangulatát tolmácsolta, adhatott okot ós alkalmat arra. hogy a fejedelem ily nyilatkozatot megtehetőnek tartott. (Elénk helyeslés balfelöl.) De bármiként álljon is a dolog: mi lett volna a ministerelnök ur kötelessége ez alkalommal? Semmi esetre sem ez, hogy ezen nyilatkozattal takaródzék az ország előtt azért, hogy nem sikerült önálló bankot létesíteni; hanem az, hogy persistáljon a lemondásban. (Élénk helyeslés balfelül,) S ha neki nem sikerült, bízta volna másra, hogy igyekezzék más véleményre bírni a fejedelmet; de semmi esetre sem lett volna szabad a ministerelnök urnák saját, korábban nyilvánított meggyőződése ellenére, részt vennie a további acíióban oly irányban, a melybe a fejedelem nyilatkozata által az ügy tereltetett. (Élénk helyeslés halfelöl.) Hanem hát a t. kormányelnök magatartása nemcsak ez alkalommal, hanem különben is végzetes befolyást gyakorolt Magyarország jogai és érdekei érvényesítésére nézve az alkudozások folyamán. Ezen magatartás következtében kaptak vérszemet az osztrákok, ezen magatartás következtében lett lehetségessé azon eljárás, melyet — fájdalom — azon oldalról tapasztalnunk kellett. Ismeretes t. ház e tekintetben nemcsak az osztrák tényezők összes magatartása az egész alkudozási idő alatt, hanem különösen az is. a mi most legújabban az ottani kiegyezési bizottságban történt. Annyira ment ott a dolog, hogy most már egyszerűen tagadták Magyarország jogát az önálló bankhoz, a mi pedig a "80 millió tartozási kérdést illeti, ugy tekintik, mintha magától értetnék, hogy Magyarországnak részt kell abban vennie, most nem is akarnak tudni sem arbitriómról, sem specificus intézkedésről, szerintök Magyarország azzal egyszerűen tartozik. Én t. ház nem osztozhatom azok nézetében, akik hajlandók az osztrák részéről irányunkba követett magaviseletet menteni, és akik azt mondják, jól teszik az osztrákok, ugy kell nekünk, miért vagyunk oly gyávák. — én mondom e nézetben nem osztozhatom. ez csakis azon generositás fúltengésének ismétlődött jele, mely nem először