Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-296
ti 2 296. országos ülés november 2. 1877. Az mondatik a törvényjavaslatban, hogy Magyarország csak 10 évre mond le a bank felállitási jogáról és különösen ki is van mondva mindkét részről, hogy Magyarországnak ebbeli joga sértetlenül fennáll, sőt ez kölcsönösen garantiroztatik. Már reneetáltam röviden e dologra, de azt kell még megjegyeznem, hogy én különös módjának tartom a jogmegerősitésnek azt, mikor az lemondási formába öntetik. (Derültség a szélsőbalon.) A megerősítésnek ezen formája constatálja. hogy Magyarországnak volt joga; de azt, hogy Magyarországnak van és lesz joga, hogy az sértetlenül fennmarad: már arra nézve helyes formnlázásnak megvallom nem tartom. (Tetszés a szélső bakm.) És méltóztassék megfigyelni, hogy oda át Ausztriában milyen benyomás tett az egész jogfenntartás. Midőn ezen 10 évi lemondás ellen némelyek részéről skrupulusok hozattak fel, akkor a bizottságnak egyik tagja — nem akarom megnevezni — azt mondta, hagyjuk benne, jelentéktelen dolog az egész, és erre belenyugodtak a többiek és bennhagyták ezen jogelismerést. Valósággal ugy veszi ki magát a dolog, mint ha valaki azt mondaná, hogy én 10 évre lemondok háztartási jogaimról. (Elénk derültség a szélső baloldalról.) Már aki ezt tenné: ugyan lehetne-e annak részéről feltenni azt, hogy szándékozik 10 év múlva ismét visszalépni elhagyott jogainak élvezetébe. (Derültség.) Ennélfogva megvallom, hogy nem csodálkozom, ha túloldalról Magyarország részéről ezen jogfentartást ugy értelmezik. Ezen 10 évre való lemondás kétségtelenül megszakítása a jogfolytonosságnak. Már pedig, hogy a jogfolytonosság csonkitatlan fenntartása mily nagyfontosságú ránk nézve : erre nézve utalok az 1861-ki feliratra, és azon doctrinákra. melyek hogy nálunk egy uralkodó párt kebelében ily hamar megingadtassanak, vagy elenyészszenek, azt soha nem vártam, (Helyeslés a szélső bal/elől.) Most méltóztassék megengedni a t. ház, hogy én is reflektáljak röviden azon akadályokra, melyeknél fogva némelyek lehetetlennek vagy károsnak tartják Magyarországon az önálló bank felállítását. Ez okokat akként formidázza a többségi vélemény, hogy nagy zavar állna elő a forgalomban s veszélyes bizonytalanság állana elő a kereskedésben és iparban. Hogy mi által idéztetnék elő e nagy zavar, erre nézve azt mondja a t. előadó ur, hogy különösen az által, hogy az osztrák banknak várható ellenségeskedése fofytán disagio támadna a magyar és osztrák bankjegyek, sőt az államjegyek közt is. Ebből jönne létre a nagy zavar, mely — nézete szerint — elég ok arra, hogy az ország az önálló bank felállításától tartózkodjék. Hogy állandó volna-e a zavar ? erre nézve maga Wahrmann képviselő ur is azt mondja, hogy csak rövid időre lehetne tőle tartani; mert azt méltóztatott mondani, hogy nem képzeli, hogy a magyar bank szilárd hitelre rövid idő alatt tudna szert tenni. Tehát szerinte is csak rövid időről lehet szó. És én elismerem, hogy Wahrmann képviselő ur sok concessiót tett s igen szűk körre szorította azon ellenvetéseket, melyek szerinte elégségesek arra, hogy a bank felállítását ne tanácsolja. Ugy látom ezekből t. ház, hogy itt valami nagy mérvű országos zavarról, arról, hogy Magyarország kereskedelme tönkre menne, mit inegsinlene aztán az ország minden producens osztálya, itten szó sincs, és azt hiszem, hogy ettől tartani egyátalában nincs is ok. Mert én a magam egyszerű felfogása szerint azt gondolom, hogy mindaddig, inig Magyarországnak lesz eladó portékája, míg ezen portékára másoknak szüksége lesz : addig vevőre az fog találni, s a disagióből származó zavarok nem fogják a forgalmat valami nagy mérvben megakadályozni, mert sehol nem áll inkább, mint a forgalomnál: „mundus se expediet." Ha tehát ily nagyobb mérvű országos calamitásról szó nem lehet: miben ál! voltaképen a bekövetkezendő zavarnak mértéke ? Én megvallom, miután ez nem mondatott, nem magyaráztatott meg, kénytelen vagyok a magam combinatiójának adni helyt, és azt gondolni, hogy ezen nagy zavar abból állana, hogy némi kellemetlenség és kényelmetlenség állana be azon kereskedők üzletében, kik az osztrák nemzeti bankkal viszonyban •állanak. Ez volna az egész. De ha ez így van, akkor méltóztassék megengedni a többségi vélemény t. előadója, én erre oly nagy súlyt nem fektethetek, hogy inkább, mintsem ez összeköttetése néhány magyar kereskedőnek megzavartassék, maradjon minden az eddiginél és Magyarország egész közönsége szenvedje tovább is azon hátrányokat, melyeket az önálló bank nélkülözése ránk nézve hoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A dolog rendes folyása mellett még e kényelmetlen helyzet sem lenne valami állandó és veszélyes; mert tudvalevő dolog, hogy mihelyt felfog állíttatni a magyar bank : az azonnal átveszi azon hiteleket, melylyel eddig az osztrák nemzeti banknál a kereskedők bírtak, s igy nem nagy baj származhatok az egészből ; ha azonban az osztrák nemzeti bank hajlandó volna velünk ez alkalommal fullánkját éreztetni, azt hiszem ha Magyarország ott lesz, hogy képes leend az önálló bankot felállítani: akkor csak lesz neki annyi hatalma, hogy polgárait védelmezze, ha máskép nem lehet, moratórium által, (Helyeslés a szélső baloldalon.) sőt még azt hiszem, hogy az államcassában is csak akad majd egy néhány forint, melylyel az illetőkön segíteni lehet. De mondom, habár ugy látom, hogy Wahrmann hépviselő ur erre nem nagy súlyt fektet, —. de
