Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-296

296. országos ülés november 2.1877 59 Azoknak, kikre e megoldás súlya bármi csekély részben ránehezül: ell kell készülve lenniök a legkeserűbb szemrehányókra, válasszák akár az erőszakos küzdelem, akár a békés kiegyenlítés útját. El kell készülniük még az olyan inkább keserű, mini igazságos aposztrófokra is, a minőt minap Ohorin képviselő ur intézett hozzánk, mint oly parlamenthez, mely meghiusítja a uemzetnek óhajtását és vágyait. Megnyugvásunk e váddal szemben nem lehet egyéb : mint hogy ha tán nem tettük is meg azt, a mi hatalmunkban nem ál't, nem teljesíthettük a nemzetnek, tehát önmagunknak is — minden vágyát, — megtettük azt, a mi kötelességünk volt: legkevésbé koczkáztattuk s az adott súlyos viszonyok közt lehető legjobban megóvtuk a nemzet valódi érdekeit. {Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Mocsáry Lajos: T. ház! A kiegyezési kérdéseknek immár harmadikánál vagyunk, ós én ez alkalommal kénytelen vagyok ismételni azt, a. mit már a szeszadó-törvényjavaslat tárgyalásánál említeni, illetőleg kérni bátorkodtam, t. i. kérni a t. kormányt, méltóztassék előadni azon politikát, mely ezen kiegyezésnél vezérelte; méltóztassék megmagyarázni az országnak, hogy tulajdonképen mi késztet bennünket arra, hogy elfogadjuk ezen kiegyezést, mely hogy az ország szükségleteinek meg nem felel, azt hiszem, kétségbe nem vonható. Legyen szives megmagyarázni azt, hogy miután nem ismerhetjük el kedvezőnek ezen kiegyezés eredményét : miért nem lehet kétségbevonhatlanul létező jogunk alapján oly lépést tennünk, hogy Magyarország önálló rendelkezési jogával élhessen. Ez az egyik, t. ház, a mit ez alkalommal constatálni, mire vonatkozólag kérelmemet ismételni kívántam. A másik pedig az, hogy — ámbár holnap egy hete lesz annak, hogy a bankügy kérdése vitattalak, s igen szép. tanulságos, szakértői fejtegetésekben előadatott az, hogy zavart idézhetne elő az önálló magyar nemzeti bank felállítása — azt, hogy ezen zavarnak voltaképen milyen lenne a hordereje, mennyiben lenne káros vagy épen veszélyes az országra nézve a magyar bank felállítása, a mi pedig a fenforgo bankkérdés lényegét képezi: a t. túlsó oldalról szólók egyike sem fejtette ki. Az én felszólalásom egyedüli indoka az. hogy a t. ház becses figyelmét ezen momentumokra irányozzam, illetőleg alkalmat adjak arra a t. kormánynak, hogy ezen kérdésekre felvilágosítást méltóztassék adni. Kétségtelen t. ház, hogy Magyarország e pillanatban nagyfontosságú forduló ponton áll. Attól, miként fognak megfejtetni a fennforgó kiegyezési kérdések, függ az, vajon megtartható-e Magyarország önállósága, állami függetlensége, legalább 'azon fokban, mely 1867-ben fentartatott, vagy pedig sülyedjen egy fokkal alább azon irányban, mely nem vezethet máshová, mint állami önállóságunk teljes megsemmisítésére. {Helyeslés a balon.) Nemcsak anyagi, hanem közjogi kérdésekről, jogfeladásról is van itten szó ; azon jogok fenntartásáról vagy megcsonkításáról, melyeket az ország az 1867-iki kiegyezés alkalmával fenntartott. {ügy van ! a baloldalon.) Azok, kik 1867-ben a kiegyezésnek alkotói voltak, ugy contemplálták Magyarország közjogi állását, hogy megtartva őseredeti állami jogait, csak annyit adjon fel közös ügyek czime alatt, jogaink kizárólagos gyakorlatából, a mennyit a közös dynastia alatt való együttlét s a külföld irányában való hatalmi állás az azon törvényt megalkotók nézete szerint követel. Kétségtelen, hogy az akkori tényezők tulmentek , a kellő határon. Feladták az ország önállóságát hadügyi, külügyi, sőt pénzügyi tekintetben is, a menyiben ez utóbbi összeköttetésben áll a hadügygyei. Ennek daczára is kétségtelen, hogy az országnak a nemzetgazdasági kérdésekre vonatkozó jogai akkor épségben és csonkitatlanul fenni ártották. Igaz, hogy a korábban fennállott vámterületi közösséget fenntartotta az 1867-iki országgyűlés ; de anélkül hogy kizárta volna annak lehetőségét, hogy ha ezen intézmény czélszerütlennek bizonyul: jövőre másnemű vám- és kereskedelmi szerződés köttessék. Az akkori országgyűlés egy speciális törvényben akként intézkedett, hogy a fogyasztási adók közös törvények ós közös szabályok szerint kezeltessenek, azonban világosan kikötötte ezekre nézve, hogy miképen kell intézkedni ezekről, ha esetleg megujittatik a szerződés. Kimondatott, hogy oly törvények és szabályok léptessenek életbe, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy egyik állam a másiknak jövedelmét megcsonkítsa. Ami pedig a bankot illeti, ennek közössé tételéről 1867-ben szó sem volt, és sem akkor, sem később nem jutott senkinek eszébe, kételkedni abban, hogy az ország e tekintetben tökéletes állami függetlenségi joggal bír. Minket nem elégítettek ki az 1867-iki megállapodások. De kétségtelen, hogy azon állapot közt, mely akkor fenntartatott, és a közt, amely be fog következni, ha ezen kiegyezési javaslatok keresztül mennek, lényeges különbség van. Ezért, habár mi repudiáltuk és repudiáljuk ma is az 1867-iki rendszert: azon jogokat, melyek akkor törvénybe igtattattak, önök ellenében is kötelességünknek tartjuk védelmezni. {Helyeslés a balon.) Ugy vettem észre, t. ház, a vita folyama alatt, hogy nevezetes uj tanok és fogalmak jöttek a közjogi téren forgalomba, melyek a régi Deákós az eddigi kormánypártnak közjogi nézeteitől lényegesen eltérnek. Miután én ezt fontosnak tartom, engedje meg a t. ház, hogy észleleteimet, melyeket a vitában ezen tekintetben szereztem, röviden előadhassam. 8*