Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-296
60 296. országos ülés november 2. 1877. Wahrmann képviselő ur refleetálva Helfy külön véleményére, azt mondja, hogy „eltér azoktól, kiknek az önálló vámterület, önálló bank nem önczél, hanem csak eszköz 1867-iki alapnak megingatására, azon fennálló viszonynak felbontására, a melyet mi őszintén fentartani akarunk." Megvallom, t. ház, hogy az összes nyilatkozatok közt, melyeket a vita folyamában halottam, semmi nem lepett meg annyira, mint ez. A képviselő ur tehát az 1867-iki alappal incompatibilisnek tartja azt, hogy Magyarország joggal bírjon önálló (Wahrmann Mór közbeszól: Égy szóval sem mondtam !) pénzügyhöz. Ugy látszik, a képviselő ur ezt tagadni akarja, pedig saját szavait idéztem. A t. képviselő ur azt hiszi, hogy azon jogot, melyek positive az 1867-iki törvényben Magyarország részére megállapítva nincsenek : tán nem is léteznek. Erre mutatnak világosan általam idézett szavai. Eddig legalább nemcsak hogy nem állott ellentétben az 1867-iki alappal és a rendszerrel Magyarország joga az önálló pénzügyhöz : de azt hiszem, hogy nagyon tiltakozott volna bárki a régi Deák-párt tagjai közöl az ellen, ha valaki azt mondotta volna, hogy az 1867-iki alappal Magyarország joga az önálló pénzügyes bankügyhöz meg nem egyezik. Azon elmélet, azon felfogás, mely a t. képviselő ur e nyilatkozatában foglaltatik, tökéletesen uj. Egyébiránt nem áll egyedül e tekintetben a t. képviselő urnák általam idézett nyilatkozata. Falk igen t. képviselő ur beszédében szintén van egy érdekes passus, mely azt mutatja, hogy nála is uj felfogás létezik Magyarország közjogi állására nézve. Azt mondta a t, képviselő ur, hogy nem Magyarország önálló bank felállítására vonatkozó joga lesz Törvénybe igtatva, miután szólott arról, hogy 10 év múlva e jogérvényesithető, hanem annak kölcsönös, tehát a másik állam részéről is elismertetetése." Meglehet, — igy szólt, — Helfy ur azt hiszi, hogy ez nem ér semmit; de hogy ez mily fontos, mutatják a legújabb események. Az is a mi közjogunk szerint magától értetődő dolog, hogy Magyarországot nem kötelezi oly adósság, mely az ő alkotmányos hozzájárulása nélkül köttetett, és ezt az 1867. XII. t.-cz. 5o. §-ában mi egyoldalúan ki is mondtuk. Mit gondol a t. képviselő ur: ha akkor sikerült volna ezen jogokat a túlsó részről is elismertetni, nem volna-e tetemesen egyszerűsítve a 80 millió adósság kérdése, sőt léteznék e ma általában e kérdés?" Falk képviselő ur nem állítja ugyan azt, a mit Wahrmann képviselő ur mondott, hogy t. i Magyarország joga önálló bank felállításához az 1867-iki alappal ellentétben áll; hanem azt hiszem, hogy az 1861-ben sőt 1867-ben még teljes érvényben állott jogelvekkel az ő nézetei is kiáltó ellentétben állanak. Ö nagy előnynek tartja, hogy Magyarország joga az önálló bankhoz a túlsó fél által is elismertetett. Mit jelent ez ? Kétségtelenül azt, hogy ő ezen jogot kétesnek tartja, tökéletesen biztosítottnak nem tartja Magyarország ezen jogát; különben nem értem, hogy miért látna abban előnyt, hogy az Ausztria részéről elismertetett. Ugy látszik, a képviselő ur nem osztozik azon nézetben, mely eddig fennállót, hogy t. i. Magyarország állami jogai régi törvényein, rég fennálló atkotmányán alapulnak és ennélfogva az Austriától való elismertetésre legkisebb szükség nincs, s ha mi kívánjuk vagy csak el is fogadjuk ezen elismertetést: ezzel kétségtelenül gyengitjük az alapot, melyen Magyarország jogai állanak. Ha mi kívánjuk, vagy ha csak beleegyezünk, hogy e jogunk elismertessék, Ausztria pedig ezt tényleg megteszi: ez egyfelől jogfeladás, más részről usurpatíó. Azt hiszem, hogy ezt tagadni nem lehet. Talán arra fektet súlyt a képviselő ur, hogy ezen elismerés és annak előnye kölcsönös. Legyen szabad erre megjegyeznem : si duo faciunt ídem, i on est ídem. Megengedem, hogy Ausztria minden közjogi scrupulus nélkül fogadhatja, ha Magyarország az ő jogait elismeri, vagy el nem ismeri : meri erősebb lévén, hatalmában áll jogát irányunkban érvényesíteni. De nekünk, mint gyengébbeknek egyedüli palládiumunk a jog, és azért annak fenntartására, a jogfolytonosság fenntartására igen nagy súlyt kell helyeznünk. (Ménk helyedét a baloldalon.) A t. képviselő ezen theóriájától valóban már csak egy lépés van Xeuwirth és ídohenwarth azon theóriájához, mely szerint nem tartja kétségtelennek Magyarország jogát az önálló bankhoz, miután nem ismer törvényi, melyben ez positive ki van mondva. De még érdekesebb, amit az igen t. képviselő ur, amint már felolvastam, arra nézve mond, hogy mi csak egyoldalulag mondottuk ki az 1867. XII, t.-cz. 53. §-ában azt, hogy Ausztriának régi és beleegyezésünk nélkül csinált adósságai bennünket nem köteleznek. Ha azt méltóztatnak mondani, hogy ezen. intézkedés csak egyoldalú volt: akkor méltóztatnak elismerni, hogy Magyarország valósággal mint az osztrák birodalom kiegészitő része köteles volt viselni azon terheket, s e szerint nemcsak hogy arra nézve cnncedálja a képviselő ur a jogi alapot, hogy Ausztria a 80 millió adósságot rajtunk is követelje, de felbátorítja azt arra, hogy érvénytelennek tekintvén a közös adósságokra vonatkozó 67. XV. t.-czikket, követelje annak revisióját, és ha azt találja, hogy nem elég amit fizetünk, formulázza követelését, most ugy is szürete van az ilyen dolognak, (Elénk helyeslés a balon.) és kívánja, hogy ez is bevonassék a kiegyezésbe, jó lesz nekünk az is a compensatió tárgyának (Helyeslés a balon.)
