Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-295

295. országos ülés október 31. 1877. 35 a helyzetet ugy megváltoztatta, hogy a kormány daczára azon rémképnek és ijesztgetésnek, a melyeket a képviselőház elé tartva, jónak látta feladni addigi álláspontját és az önálló bank létesítésének kezdeményezését megkísérteni, Én megvallom, hogy mindezek a kormány részéről magyarázatot igényelnek, oly magyarázatot, a mely kételyt ne hagyjon fenn sem a dolgoknak valóságos mibenléte, sem a kormánynak intentiói, sem azon érvek iránt, a melyek miatt a kormány a törvényhozás többségét ide terelni szükségesnek tartotta. Szükséges, hogy oly magyarázat adassék, a mely ne engedjen semmi kételyt a nemzet és a fejedelem kölcsönös bizalma tekintetében. Ha a kormány nem tartotta volna szükségesnek e házban megemlíteni azt, hogy a fejedelem aggályai egyedül azok, a melyek az önálló bank létesítését akadályozzák, a melyet a nemzet kíván, a melyet a kormány legjobbnak tart, a melyet mindenki lehetségesnek vél, melyhez jogunkat senki kétségbe nem vonja: — nem lenne szükség további magyarázatokra; de minthogy azt mondta, hogy a magyar nemzet ós a fejedelem között a bizalmat helyreállítsa, nézetem szerint kötelessége a kormánynak oly magyarázatot adni. a mely minden kételyt a tekintetben eloszlasson, (Helyeslés a széUÖ baloldalon.) Még egyszer visszatérek Falk képviselő úrra — „On revient tonjour" — mint ő mondja, — de csak egy pillanatra. 0 ugyanis beszédét azzal végzi, hogy a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadja. En nem tudok esetet, midőn Falk képviselő úr ne fogadott volna el valamit, a mit a kormány proponált, lett legyen ez bankügyi, vasüti igazgatóság — — bocsánatot kérek, akarom mondani: törvényjavaslat, vagy bármely más ajánlat a kormány részéről. Erősen meg levén győződve, és ezen meggyőződésben osztozván a magyar nemzet általános közvéleményével, sőt merem mondani, osztozván ezen ház tagjai tagjai roppant nagy többségével, én ezen törvényjavaslatot, mint az ország érdekeire nézve károst és veszélyest, részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom; hanem kérem a t. házat, méltóztassék lielfy képviselő társamnak igen alaposan indokolt és eddig komolyan senki által meg nem czáfoit külön véleményét elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Kállay Béni: T. ház! Mély tisztelettel hajlok én meg az ellentétes nézetek előtt, a nélkül, hogy azért lemondanék azoknak

t bírálatáról legalább saját szempontomból. És ha mégis a jelen esetben ezen joggal nem fogok élni, teszem ezt azért, mert az ellenkező nézetek azon oldalról jönnek, melylyel ha nem is értek mindenben egyet, de legalább a kormánynyal szemben elfoglalt általános ellenzéki magatartásban ón is teljesen osztozom. Nem tartanám pedig részemről ildomosnak, hogy az ellenzéki pártok, midőn ily fontos kérdésben őszinte meggyőződésen alapuló különböző, sőt ellentétes nézeteket vallanak, ilyenkor egymás czáfolgatásába bocsátkozzanak. De másrészről nem érzem magamat hivatva arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban mindent, tehát még annak keletkezési módozatait s e szerint azt is, mi a kormánynak eljárására vonatkozik, határozottan védjem. E feladat azon képviselőknek jut osztályrészül, kik a kormányt különben átalánosságban támogatják és ezen feladatnak többen ugy is fényesen megfeleltek, különösen az, ki első szólott, a bankügyi bizottság t. előadója, kétségkívül ritka elmeéllel, talán némi fulánkkal is. Midőn tehát a polémiának különben oly hálás thernájáról önként lemondok, azon szűk keretben, melyet magam elé szabtam, nem tehetek egyebet, mint a mennyire tőlem telik, objective tisztán és szorosan a tárgyhoz szólani, nem ugyan annyira a részleteket illetőleg, melyek majdnem kirnerittettek, mint egyátalában néhány átalánosabb szempontból. (Halljuk!) Csodálatos helyzetben vagyunk mi, t. ház, a bankügygyei szemben. Nálunk a vélemények hareza nem a körül forog, hogy jegybankjainkat hogyan rendezzük be. vagy alakítsuk át az egyik, vagy másik elméiéinek megfelelőleg iegezélszerübben, mert hisz ily intézeteink nincsenek, s nem is a körül forog, hogy fejlődő iparunk és kereskedelmünk érdekéljen még nem létező, vagy mily banküzleteket honosítsunk meg, mert hiszen tényleg a banküzletek különböző nemeit igénybe veszszük. Vannak bankjegyeink, de jegykibocsátó bankunk nincs, pénzintézeteink, kereskedőink, iparosaink naponkint escomptiroznak, lombardiroznak és így tovább, de a jegyeket egy oly jegybank bocsátja ki, mely Magyarországon ez ideig törvényes szabadalommal nem bír. Ezen igen sajátságos állapot, amelyben hasonlót azt hiszem, a világ egyetlen egy országának hitelviszonyai sem mutatnak fel, nézetem szerint nem egyedül az Ausztriával fenálló kapocs eredménye, vagyis nem egyedül azon körülményben keresendő, hogy talán ezen kapocs a mi jogosultságunkra káros befolyást gyakorol. Politikai szövetségünk a birodalom másik felével nem gyakorolhat ily káros befolyást a benőnket természetszerűleg megillető jogosultságra, de más részről ezen tény nem gátolhatja és nem is akadályozhatja meg azt sem, hogy ezen jogosultság, bármiként körülsánezoltassék is, bizonyos körülmények közt holt betű ne maradjon. Én is hiszem és vallom azt, hogy a társadalmi létnek nincs biztosabb alapja és őre mint a jog; hogy a társadalmi fejlődés és haladás csak azon feltétel alatt képzelhető, hogy minden egyesnek jogköre már az által, hogy mint ilyen létezik, mások ön-