Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-295

295. országos ülés október 31.1877. 31 mokról beszélnek? ez nem compromissum, ez eompromissió Magyarországra nézve, {Derültség a szélső balon.) mert ahol két alkudozó fél közt az egyik mindig csak enged, a másik midig csak zsebel, {Derültség balfelöl.) ott nem lehet compromissum. Azt mondja a bankügyi bizottság előadója ; „compromissum eredménye ; a concrét esetben talán megengedem, még a rendesnél is hiányosabb ez a törvényjavaslat, és mint banktörvény igen könnyen megtámadható sok oldalról." De mit okoz ő ezen hiányért ? „De a részben helyzetünk, részben a követett eljárás természetszerű következménye. " Én tökéletesen igazat adok a t. előadó urnák; hanem azt mondom, hogy ebből láthatja a kormány, hogy bizony a bizottság előadója, daczára, hogy a kormány törvényjavaslatát védelmezi: véle egy nézetben, egy meggyőződésben nincs. Pillantsunk vissza, nézze meg a kormány, ki kötötte meg e szerződést 10 esztendővel előbb ? Akkor Lónyay Menyhért volt a pénzügyminister. Mit mond

i; ő róla? Méltóztassék elolvasni az ő könyvét. 0 roszalja, helytelennek mondja, s a világért sem ajánlaná ezt az egyezkedést, melyet a kormány elfogadásra. A másik minister, ki mint szakminister, ezen alkudozásokra befolyt: mit csinált ? Felhasználta az első elkalmat, hogy meneküljön. És Simonyi Lajos képviselő ur örült, hogy ministeri tárczáját odahagyta, s mily állapotban volt azóta a kormány ? Egy esztendő óta nem birnak más szakministert fogni, hanem azon időben, midőn ez a táreza legfontosabb valamennyi közt, mert épen ezen tárezához tartozó ügyek vannak tárgyalás alatt, s ezektől függ Magyarország léte vagy nemléte, a kormány nem képes ministert találni ezen tárczára, hanem azt ideiglenesen a vallás és közoktatásügyi minister úrra bizza. Ha még kételkednék a t. kormány arról, hogy áll a közvélemény,irányában: méltóztassék a ház irodájában megtekinteni azon számtalan kérvényeket, melyek az ország valamennyi törvényhatóságától beérkeztek, pedig ezen törvényhatóságok nincsenek ellenzéki szellemben szervezve. Arról csak* nem fogja őket vádolni a rainisterium, hogy ezek ellenzéki viszketegből tették. Méltóztassék megtekinteni a honpolgárok azon ezreinek nyilatkozatát, kérvényét, kik mind a képviselőházhoz fordultak, nem-e ellenkezőleg a kormány intentióival önálló magyar bankot kivannak ? Nézze meg a kormány a képviselőház tagjainak a múlt választások alkalmával kiadott programmját. Hisz alig van egy tagja a háznak, aki az önálló bankot nem vette fel prograinmjába. Hát választóiknak azt ígérték, és most, mikor megvannak választva, azt mondják, hja, a körülmények változtak, mi nem köteleztetünk többé azon adott szó által. Ez a politika morállal meg nem fér. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy valaki képes legyen e házban, mint tegnap Eáth Károly képviselő ur tette, felolvasni Palk Miksa beszédéből, melyet választói előtt tartott, mikor szavazataikat akarta megnyerni, s azt összehasonlitni azzal, melyet itt mondott, mindőn a választók szavazatait már megnyerte : ez nagy politikai sülyedésrői tanúskodik ; (Ugyvan! balfelöl.) ezt menteni, védelmezni egy országgyűlés sem fogja. Csanády Sándor: /Közbeszól.) De hát maga a ministerelnök ur ? (Elénk, derültség balfelöl, mozgás a középen.) Simonyi Ernő: Ily körülmények közt az ember azt kell, hogy kérdezze magától, mi tehát még is az, mi a kormányt rábírja, hogy ily általánosan kifejezett nemzeti akarattal szemben az ellenkező utón haladjon ? Talán a kormánynak azon meggyőződése, hogy az ország érdekében ez á legjobb ut? De ez nem lehet, mert hisz a ministerelnök ur, midőn a mait évi februárban bizonyos nehézségek közbejötte miatt állásáról tartotta kötelességének lemondani, felvilágosítást adva e lépéséről a háznak, azon kezdte beszédét: ..Ismerve van a t. ház tagjai előtt, hogy a leköszönt kormánynak tagjai azon nézetet vallották és vallják, hogy teljesen kielégítő megoldás Magyarországra nézve a bankkérdésben csak akkor lesz. midőn lehetővé válik az önálló bank felállítása." Talán az adott szó, melylyel az osztrák korí mány irányában kötelezte magát, s a mint nekünk I itt múlt evi május ll-én elmondatott, hogy terí mészetes az ilyszerü nemzetközi egyezkedéseknél, hogy mind két kormány áll, vagy esik e szerződésekkel ? De hisz látjuk, hogy a túloldal, az osztrák kormány mit sem gondol az egyezkedés tételeivel; hisz azok mióta a ministerelnök ur nekünk bejelentette, lényegileg megváltoztak. Miért? Azért mert az osztrák reichsrath az egyezkedést, ugy mint azt kormányunk megkötötte: elfogadni nem akarta; de az osztrák kormány nem csinált belőle kabinet kérdést, hanem azt mondta, az ország többsége nem akarja, tehát én sem akarom, Ily körülmények közt, ugy hiszem, a magyar kormányt sem kötheti adott szava, mert ha két szerződő fél közül egyik nem tartja meg a felteteleket, arra a másikat sem lehet kötelezni. Kérdés tehát, mi oka lehet mégis annak, hogy a kormány ily jobb ügyhöz méltó következetességgel, hogy ne mondjam makacssággal, ragaszkodik ez egyezkedés tételeihez. Én megvallom, hogy ha vissza tekintek, egyedül azon megfejtést látom, melyet a ministerelnök ur adott, midőn a múlt évi február hóban