Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-309
309. ortií&go& ülés november 22. 187T. 281 meket határozna meg és a büntetési mérv meghatározásait a biróra bizza. Hogy azonban ugy a tudomány mint a tapasztalat a büntetés maximumát meghatározandónak tartja, nem azért van, mintha az egyes cselekvényeknek megfelelő büntetési mérv előre meghatározható volna ; hanem azért: mert mind a tudomány, mind a tapasztalat, az emberi természetnek, az emberi gondolkodásúak, a testnek, a léleknek a kellemetlen behatásokkal szemben ellenállási képességét annyira felderítették, hogy annak alapján meglehet határozni a büntetés azon mérvét, melyen tul a büntetés alkalmazása a helyes és igazságos büntetés főfeltételét semmisiti meg. Ebből kiindulva, ha csak azt nem akarjuk, hogy a bűnöst a társadalom örökre elveszítse, akkor a büntetési mérv legnagyobb fokát a törvényben meghatározni nem csak nem kívánatos, de határozottan szükséges s az állam érdeke megköveteli, A legkisebb mérv meghatározása azonban nem indokolható : mert lehetnek a körülményeknek oly alakulásai, melyeknek megfigyelése után, valamint a tettes személyiségnek tekintetbe vételével, bár a jogtalan cselekményt és a bűnösséget kimondani kell. de ez esetben a bűntettnek nem annyira a megtorlás jellegét kell viselni, mint inkább csak azt eónstatálni. hogy a jogsértés csakugyan történt. Nem tagadhatja, azt hiszem, senki sem. hogy bármennyire leszállítjuk is a büntetési mérvet, lehet eset. hogy annak alkalmazása nagyon is tulszigoru leend. s akkor vagy el kell nézni azt, hogy a bűnös az általunk is tulszigorunak, tehát igazságtalannak tartott büntetést elszenvedje ; vagy mindannyiszor kegyelemhez kell folyamodni. A törvényjavaslat maga is elismeri azt. hogy a meghatározott minimum igen sokszor tulszigoru lehet, azért bár a fegyház büntetés minimuma 2 évben határoztatott meg : az esetleg 6 havi börtönre, a 6 havi minimummal meghatározott börtön pedig 1 napi fogságra változtatható, ha már ezen büntetési nemeknek legnagyobb mértékét tekintetbe veszszük is, kitűnik, hogy egyes cselekmény büntethetősége. 15 évi fegyház és 6 havi börtön, illetve 10 évi börtön és 1 napi fogság közt váltakozik, sőt mind a két cselekménynek becstelenitő hatása is. lerontható, a mennyiben a hivatalvesztést és politikai jogok elvesztését sem kénytelen kimondani a bíró. Ha már ezen messzeterjedő határok közt a biró elhatározására bizzuk az elhatározást. méltán kérdem, mely indokok azok, melyek a további enyhítést megakadályozhatják, a mi bizonyára az önkénynek sem nyithatna nagyobb tért, mint a mennyit a felhagyott téren a biró már ugy is elkövethet. KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII, KÖTET igaz, hogy ha a meghatározott minimum tulszigoru, az a kegyelem igénybevételévé! enyhíthető : de én megválva sokkal jobbnak tartom. ha az. kivéve az úgynevezett politikai bűntetteket, a lehető legritkábban fog gyakoroltatni. mert a közönséges bűntetteknél, ha a biró az igazságos ítélet kimondásában a törvény által nem akadályoztatott, jobban szeretném, ha a kegyelem, az ítélet után tényeken alapulna. Ezekből kifolyólag én a minimum meghatározását ellenzem s azt mellőzendőnek tartom. T. ház! Most áttérek a kegyelmezési jogra. Én a kegyelmezési jogot az állam fejétől nem tagadom meg; nem azért azonban, mintha e jogot a büntető igazságból kifolyónak tartanám ; hanem azért, mert jól tudom, hogy épen az igazság lehető elérése czéljából a nagy részben bizonyos érdekek megvédése miatt és uralma alatt létrejött törvények szigorát gyakorta enyhíteni kell ; fentartandónak tartom tehát a kegyelmezési jogot bizonyos korlátok közt; de annak oly kiterjesztését, mint azt a javaslat czélozza. ei nem fogadom: mert véleményem szerint az a jogrend fenntartása iránti törekvéssel s a kegyelmezési jognak észszerű alapjával homlokegyenest ellenkezik. Azt hiszem, hogy mindazok, kik az állam fejének hatalmát a polgárok összegének átengedett jogából származtatják : azok nem tarthatják megengedhetőnek azt. hogy az államfő anélkül, hogy a sértett társadalom a bűn összeget és a bűnöst megállapította volna és a nélkül, hogy a kimért büntetés szigorát az ítélet kimondása után átlátni lehetne, egyszerű szavával a jogrendet helyreállítottnak mondhassa ki; mert ez ellenkezik minden egyes polgár azon alapjogával, melyből kifolyólag követelheti, hogy magát a becstelenitő vád alól az ő törvényes birája előtt tisztázhassa. s ellenkezik a polgárok összegének azon szintén alapjogával, melyszerint követelheti, hogy a jogrend fentartása czéljából a jogtalan cselekvény és a bűnösség megállapítható legyen. Én tehát, t, ház. a kimondott ítélet után kegyelmezési jogát az államfőnek fentartandónak. de pertörlési jogát mellőzendőnek véleményezem, mely jogát hazánk törvényei eddig sem ismerték és ha kivételt megengedhetőnek tartanék is: e részben az 1873. javaslatot óhajtanám követni. (Helyeslés a szélső balon,) A törvényjavaslat 2. részének csak azon fejezeteire akarok megjegyzéseket tenni, melyek az úgynevezett politikai bűntetteket tárgyalják. Nem hallgathatom el azon sajátságos benyomást, mit reám ezen fejezetek mindjárt első elolvasásaikkal gyakoroltak. Én a magyar állam számára készített tör vényjavaslatban azt hittem, hogy olvasni fogom a magvar állam fejének, a magyar állam önálló36
