Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-309
309. országos ülés nevember 22. 1877. 277 „Homo sum, nihil humani a me alienum puto." De az igazság szellemében is. Az igazság szelleménél fogva pedig nem szabad megfeledkeznünk, hogy az állam, az egyesek, jogaiknak védelmét és oltalmát várják'*: nem szabad megfeledkeznünk, hogy midőn a büntető hatalom egyet sújt: százakat, ezreket ment meg; óvakodnunk kell az igazságnál fogva a humanismus azon fattyú sarjától, az ál-philanthropiatól, mely a czégéres gonosztevőben is a beszámítás nélküli beteget látja és szemléli. {Helyeslés?) Önök megfogják, ugy reményiem a törvényt alkotni, megfogják alkotni teljes öntudatával annak, hogy a büntető törvények a népek közművelődésének hóvmérői, hogy a büntető törvények minőségétől hazánk bátorsága, sok tekintetben java függ; megalkotni fogják azon öntudattal, hogy a törvényhozói testület szellemi magaslatának nemzedékekre szóló bizonyítékát az általa alkotott törvények képezik. „Mens et animus et consilium et sententia oivitatis posita est in íegibus." — Ajánlom a javaslat elfogadását. (Hosszan tartó zajos éljenzés, és taps.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet.) Elnök: Méltóztassék helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. A szólók közt Komjáthy Béla képviselő ur következik. Komjáthy Béla: T. ház! Azt hiszem, hogy nincsen oly polgára a hazának, ki a büntető törvénykönyv mielőbbi megalkotását ne óhajtaná, mert ez hivatva van egy oly hiány pótlására, mit mindannyian érezünk. Sok idő múlt el, mióta hazánkban egy rendszeres büntető törvénykönyv szüksége felismertetett, mit az időközönként ezen irányban történt törekvések is igazolnak, de fájdalom e törekvéseket siker nem koronázta. Keánk jutott tehát a nagy feladat megoldása, de hogy annak sikerrel megfelelhessünk: fel kell használni egy részről a büntető jogi tudomány útmutatásait, annak vívmányait és elismert igazságait, — más részről pedig ugy e hazában, mint azon kivüí egyesek által tett tapasztalatokat, mert alkotásunk csak akkor lesz nagybecsű, ha ezek tekintetbe vételével fog az létrejönni. Ezen feladatnak helyes megoldására nagy anyagot nyújtanak a külállamokban az utóbbi időkben történt büntető törvényalkotások, az 1843. évi magyar büntető javaslat, ezen méltó büszkeségünk, valamint a most előttünk fekvő tervezet is, mely tagadhatlan a büntető jogi tudomány általános tanainak és igazságainak felkarolásával s a tapasztalatok helyes mérlegelésével van öszszeállitva, mely tervezettől, — bár annak egyes részei ellen, véleményem szerint is indokolható kifogásokat lehet felhozni, — az elismerést megtagadni nem szabad és nem is lehet Egy jó büntető törvény anegalkotása a legnehezebb feladatok egyike, mert bármily gonddal legyenek is annak szabványai szerkesztve, lehetetlen az, hogy a különböző esetek mindegyikét kimerítse, és az ezeknek megfelelő minden intézkedéseket tartalmazza; s lehetetlen az, hogy egyes szabványai, akár a büntető jogi tudomány elfogadott elveivel, akár a tapasztalatok nagy körében felismert egyes helyes megoldási tényezővel s végül a nemzet jellemével és jogi meggyőződésével minden esetben öszhangzók legyenek: mert igen sokszor ezek egyike a másik mellőzesét eredményezi, azért midőn az előttünk fekvő tervezet megbirálásához fogunk, mivel a jelzett; nehézségekkel a javaslat teremtője is megküzdött, nem lehet törekvésünk az, hogy minden képzelhető hiányokat kikutassunk, csak is azokra szabad kiterjeszkednünk, melyek nagy érdekeket sértenek, vagy a törvénykönyv czélját veszélyeztetik. Jól tudom én azt, hogy egy büntető törvény megbirálása felette nehéz, ugyanazért, midőn csekély ismeretemmel a bírálatot még is megkísértem, teszem azon reményben, hogy a t. ház elnézésével fogok találkozni. Mindenek előtt kijelentem, hogy nem helyeselhetem, sőt egész határozottan elkárhoztatom azt, hogy a jelen javaslatot megelőzőleg a büntető eljárást tárgyazó törvénykönyv, valamint a kihágásokról szóló rendőri törvénykönyv egyidejűleg beterjesztve nem - lett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elismerem ugyan, hogy ezen javaslatoknak együttes tárgyalása nem múlhatatlanul szükséges; azt azonban egész határozottan állítom, hogy mindaddig, mig ugy az eljárásról, mint az áthágásokról szóló törvényjavaslatokat nem ismerjük: addig az anyagi büntető törvényt helyesen megalkotni nem lehet és különösen áll ez az eljárásra nézve, mert ha el is ismerem azt, hogy ugy az anyagi mint az alaki törvényeknek önálló feladatuk van, s azok külön is megoldhatók; még is mindaddig, mig mi nem ismerjük a szabályokat, melyek szerint a büntető hatalom eljárni fog, ha nem tudjuk, mily módon fognak a büntettek kinyomoztatni, ha nem tudjuk, mely bizonyítási eszközök fognak igénybe vétetni, ha nem tudjuk, milyen bírósági rendszer lesz elfogadva, s ha nem tudjuk, vajon a társadalom kezébe adatik-e a büntető hatalom egy része: addig legalább szerény véleményem szerint az anyagi törvény helyesen és megnyugvással meg nem alkotható. Elismerem ugyan, hogy az anyagi törvények hiányát is érezzük ; de ki merem mondani, nem annyira, mint az eljárás hiányát, mert ha az eljárás ugy az állam, mint az egyesek jól felfogott érdeke szempontjából megalkotva van, akkor létező anyagi törvényekkel szemben is, a vagyont, a
