Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-309
309. országos Ülés november 22. 1877. 275 védelmezni, és panaszlóként föllépni kötelességük lenne. Ezek a fóbb elvek, ezek az okok, melyek az igazságügyi bizottságot azok elfogadására bírták. Legyen szabad még csak néhány szót a büntetések megszüntetésének módjairól mondanom. (Halljuk! Halljuk l) Elfogadtuk mi a kegyelmezést a legtágabb kiterjedésben. Fentartottuk a korona azon fényes jogát, hogy a viszonyok és körülményekhez képest a büntetések súlyát enyhíthesse, elengedhesse, kegyelmet gyakorolhasson. Es miért ? A kegyelmezésnek joga, azaz, a büntetés elengedésének vagy enyhítésének joga a büntető állam souverain jogának szükségképeni kifolyása. Igen helyesen mondta Szalay Lászlő : „A kegyelmezési jogról lemondani, vagy azt korlátozni anynyit jelent, mint az állam souverenitását lenyűgözni. Európa államainak még egyike sem látta helyén ennek abdicatióját, mi sem láttuk helyén. Nem láttuk helyén azért, mert ez a büntető jog természetéből folyik, igazságos azon büntetés t. ház, meggyőződésem szerint, mely először a jog, másodszor a szükség követelményének felel meg. „Bünnélkül Isten sem büntethet, szükség nélkül ember nem büntettethetik", monda Szem ere. Már most vajon a büntetés a fenforgo concret viszonyok és körülményeknél fogva, szükséges-e V annak megítélését nem bizhatjuk a bíróra, kinek törvény szerint kell ítélnie. Ezt csak az bírálhatja meg. ki az államhatalomnak ugy szólván kezelője, birtokosa és képviselője. Á netaláni visszaélések ellenében ott van a garantia, mely minden visszaélés ellen a törvényben gyökerezik, ott? van a felelős minister ellenjegyzése. Elfogadtuk az elévülést, el azért, mert épen az általam emiitett elvnél fogva ott, ahol a bűntett tudata elenyészett az élő nemzedékben. ott a hol az illető folytatott törvényes életmódja által büntelenségónek, javulásának kétségtelen jelét adta: ott az igazság szerint lehetne talán, de szükség szerint nem kell büntetni, ott a büntetés felesleges. Ez az elévülés intézményének alapja ; ez az oka, miért azt — habár az elévülési időszakok meghosszabbításával. — el fogadtuk és elfogadásra ajánljuk. A mi már most a részleteket illeti: a büntető javaslat, — a mint az igazságügyminister úr elmondta. •— óvja az államot, annak intézményeit, az egyeseknek életét, becsületét, szabadságát ós vagyonát; sújtja a közveszélyü bűntetteket és külön intézkedik a hivatali bűntettekről, és vétségekről. Mindezen intézkedéseiben óvakodott az iskolának definitióitól ott, ahol ezek feltétlenül szükségesek nem voltak. „Omnis in jure civili definitio periculosa" illik a büntető jogra is. Szorítkozott a törvényes dispositiókra és csupán ott irta körül a fogalmakat, ahol ezt a büntettek ténv álladókának meghatározása feltétlenül követeli. Követte mind a javaslat, mind pedig az igazságügyi bizottság e tekintetben az európai törvénykönyvek rendszerét, az európai törvényhozásoknak eljárását. Tagadhatatlan t. ház. hogy hazánk törvényhozására, a nyugotnak törvényhozásai mindig lényeges befolyással voltak. Azon idő óta, hogy ezen országnak szent és nagy királya nem kelet, nem Konstantinápoly, hanem Róma, felé fordult, azon idő óta megvolt határozva ezen nemzet jövőjének iránya, el volt vetve szerenesésen a koczka. Mi a nyugati czivilisatió körébe terel tettünk, abban megmaradtunk, abban vagyunk. Hazánk egyik nagy szónoka azt mondotta: „A keresztség felvétele óta egész a vasutak-ig nem volt eszme, a mely Nyugat-Európában uralkodásra emelkedett, a mely elől e nemzet elzárkózott volna: lett légyen nagy igazság, lett tegyen nagy tévedés, annak nyomaira évkönyveinkben akadunk. Ez történt büntető törvényhozásunkká! is. A legrégibb idők óta befolyással voltak arra nyugati szomszédaink intézményei. Ha az első királyok törvényeit olvassuk: a frank capituláréknak. a kanonijognak nyomát világosan felismerjük. Később, midőn Európaszerte uralkodni kezdett az elrettentést rendszer: mi is annak hódoltunk. Hiába, hivatkozunk mi, még pedig bizonyos önérzettel Kálmán törvényére „de strigis, <{uae non sünt, nulla fiat quaestio". hiába, mondom, önérzettel, mert az európai nemzetek befolyása reánk e törvény erejét is megtörte. Kálmán törvényének daczára 1527-ben a VI. t.-cz. az ineantatrixeket. a büvölőket szigorúan fenyitendőknek rendeli, és 1749-ben a Cynosurának szerzője a striga szó mellé igazsággal tehette: „Hodie contra illas judex seeularis proeedit et more aliarum gentium igne exterminat." Nem tudtuk magunkat felszabadítani szomszédaink befolyása alól. akár lett légyen az üdvös, akár lett légyen az káros. Üdvös befolyással voltak tehát reánk nézve is a büntetőtörvénykönyvek átalakítási mozgalmai, üdvös befolyással törvényszéki gyakorlatunkra: mert, habár az 1723: XI. t.-czikket. mely ja gyujtogatókat máglyára itéli. ellenkező törvény nem törölte el ; mert, habár azon törvényczikkek. melyek a kereket és a karót rendelik el, nyilt és világos törvény által nincsenek eltörölve: a törvényszéki gyakorlat szüntette meg azokat; s midőn a codificatiónak kora beállott, mi is ahhoz fogván, követtük a müveit Európa példáját. Az 1791-iki codificatio a toscanai és a József-féle törvénykönyveknek, az 1827-iki az ausztriai 1803-iki törvénykönyvnek és a legeredetibb, az 1843-iki javaslat, mely sokban minden más törvényhozástól eltért, mégis legtöbb intézkedéseiben a bádeni javaslatnak nvomán készült. 35*
