Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-309

274 309. ors/.ágos Uie* november 22. J877. subjeeti vitásból, minden az egyénnek akaratbeli elhatározásától, az akarattól, lelkülettől függ, Á bűntetteknek nagysága részben a cselekvőnek gonoszságától, subjcetivitásától függ ; de van minden bűntettnek objectiv tényálladéka. A sértett jognak nagysága, a kárnak, a veszélynek foka, döntőkig hatnak magának a bűntettnek természetére és súlyára is. Akármilyen indulattal cselekedjék valaki: az emberölés mindig súlyosabb bűntett, mint a legeslegnagyobb gonoszsággal elkövetett becsületsértés. Tárgyi tényálladéka van a bűntettnek, a mely nem csak a cselekvőnek lelki állapotából, hanem a sértett jog nagyságától függ. Az mondani, hogy nincs minimum, annyit tesz, mint egészen elejteni a bűntettnek tárgyi momentumát. De az ellenkezőt javasolják még más okok is. Meghatározni a büiicselekvénynek súlyát, jelezni mintegy azok nagyobb vagy kisebb bűnösségéit, nemcsak a büntetés legmagasabb, hanem a legkisebb mellékének meghatározás:) által : ez a törvényhozás joga. (Helyeslés^ A törvényhozás e jogról nem moudhat le, a legnagyobb hátrány nélkül. Mondom, a legnagyobb hátrány nélkül, mert megzsibbasztaná a minimum elhagyása által a törvények praeventiv hatását. A törvények kihirdetésének nagy hatása abban rejlik, hogy óvja és figyelmezteti az állampolgárokat tetteiknek következményeire. Ott. a hol a minimum el vau ejtve: ott ezen intő, óvó hatása a törvénynek nagy részben elenyészik, elvész. {Helyedéi.) Hozzájárul, hogy Európaszerte véget vetettek a „prudens judicis arbitrinm"-nak, nem bizalmatlanságból a birák iránt, hanem a polgárok szabadsága,, a polgári jogbátorság érdekében. De a minimum elhagyása nem-e a prudens judicis arbitriamának legalább bizonyos irányban rehabilitása ? A bíró is ember, a biró is ki van téve mindazon kísértéseknek, melyeket a barátság, a pártfogás, a nepotismus saját barátai és rokonai érdek ében gyakorol. Nem én mondom azt. Európa, egyik leghíresebb criminalistája Rossi mondta, hogy körül kell sánczolni a bírót a törvényes minimum által oly praetensiók ellen, a melyek az érintett ós más ürügyek és okoknál fogva itt egyesülnek és a bírót megingatni megkísérlik. Hozzájárul a mi az igazságügyi bizottságra nézve nagy nyomatékkal bírt, hozzájárul Európa összes törvényhozásainak példája. 1843-ban jelent meg a magyar büntető javaslat. Ismerte azt Európa, ismerte, móltánylólag, diesérőleg szólt róla Németországnak legnagyobb criminalistája Mittermayer, ki munkájában emléket emelt ezen törvényhozási műnek, s azt Európa előtt a legdicséretesebb színben tüntette fel. Azóta hosszú sora keletkezett az uj büntetőtörvénykönyveknek, hosszú tanulmányozás, tanácskozás, munkálkodás után. Itt van az 1851-iki porosz, a mely majdnem 30 évi előkészülés után alkottatott meg. Itt van a belga, a berni, a bajor, az uj-német birodalmi törvénykönyv, itt van az olasz és az osztrák javaslat.' Egyetlen egy sem fogadta el a minimum kihagyását, s egyetlen egy sem hódolt e részben az 1843-iki javaslat elvének. A mit az összes európai jogtudomány, a mit a legműveltebb nemzetek törvényhozásai alkalmazhatónak nem tartották: azt, t. ház, mi sem mertük alkalmazni. Nem az experimentálás a törvényhozás föladata, (Helyeslés.) hanem a tudomány és tapasztalás által megállapított elveknek alkalmazása. (Helyeslés.) Ez volt az ok, hogy azon nagy tisztelet mellett, melylyel mi az 1843-iki büntető törvényjavaslat alkotói iránt viseltetünk, azon mély hála és köszönet daczára, mely kebelünkben azok iránt él : ezen főelvüket el nem fogadhattuk, el nem fogadtuk. Hogy a büntettek az állam által megfenyitendők. hogy azoknak megfenyitése nem bizható az egyes sértett felek akaratára : az egyátalában elismert igazság. De vannak mégis oly jogsértések, melyek az egyesek becsületére, a családok békéjére, nyugalmára oly nagy befolyással vannak, hogy azoknak az illető akarata elleni megfenyitése a fájdalmakat, bajokat, sértéseket még tetézné. Vannak oly jogsértések, melyeknek bebizonyítása majdnem lehetetlenné válik a családi érzületnek legmélyebb bántalm nélkül, s melyek az illetőknek hozzájárulása nélkül soha fel nem deríthetők. Ezen okokból már régibb törvényeink a házasságtörés bűntettét, melyet a nő részéről főbenjárónak tartottak, csak a sértett fél panasza folytán torolták meg. A közvizsgálatnak, a büntetésnek helye nem volt soha, ha a férj nem követelte, s megszűnt, mihelyt az elengedte. E nézetből indultak ki apáink e bűntettre nézve és ilynemű bűntett van több is. E nézetbői indultak ki az európai ujabb törvényhozások, midőn némely bűntetteket és vétségeket csak a sértett fél panasza folytán büntetnek meg. E nézetből indultunk mi is. Vannak büntettek, vannak vétségek, melyek, habár súlyosak is, csak is az illető panasza folytán toroltatnak meg, kivéve ha a közérdek sértetik, vagy ha azok által követtetnek el, kiknek a sértett felek jogait