Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-309
272 809. országos ülés november 22. 1877. beekit kivéve, amennyiben tudom, nincs ujabb törvényhozás, mely külömbséget ne tett volna a súlyosabban és a kevésbbé súlyosan fenyítendő cselekmények közt, azoknak elnevezésében is. A orime és délit, a Verbrechen és a Vergehen, a bűntett és vétség elnevezés egyátalában el van fogadva. Es ott, ahol ezen elnevezések nincsenek is elfogadva, például a baadeni, vagy a mi 1843-iki javaslatunkban: meg van mégis a cselekvényeknek megkülömböztetóse. Mert midőn az 1843-iki büntető törvénykönyv anyagi részében semmi nemű külömbséget nem tesz az osztályozásra nézve, a harmadik részben, hol a börtön rendszerről van szó, megkülömbözteti a cselekményeket, a mennyiben azok, melyek félévnél hosszabb börtönbüntetés alá esnek, a kerületi ; a többiek pedig a törvényhatósági börtönben kiállandó szabadság-büntetésekkel sújtatnak, miután e két nemű börtön közt a külömbség az, hogy az egyik szigorúbb, a másik kevésbbé szigorúbb elbánás alá tartozik, ha nem is az elnevezésben, de a dolog lényegében megvan a külömböztetés. Ez volt oka, hogy az igazságügyi bizottság az átalános európai gyakorlatnak hódolva, a büntettek és vétségek közti külömbséget elfogadta és a büntető törvénykönyvben megtartotta. Mióta a sajtószabadság nálunk is meghonosult: a sajtó utján elkövethető büntettek és vétségek iránt is kellett intézkedni. Intézkedik az 1848. XVIII-ik törvényezikk nemcsak a büntető jog, hanem a rendészetnek szempontjából is. Ezen büntető törvényjavaslat nem tesz különbséget azon büntettek és vétségek közt, melyek a sajtó utján vagy más módon követtetnek el azok tónyálladékát, azok büntetéseit tekintve. Külömbséget nem tesz: mert azon elvből indul ki, hogy az eszköz nem változtatja meg a büntettek minőségét. Miután azonban a sajtó körüli törvényhozás nemcsak a büntető szabályokban állapodhatik meg, hanem szükségessé tesz más intézkedéseket is : a mostan fennálló törvényeket összhangzásba kell hozni a büntető javaslat intézkedéseivel, ez egy külön életbeléptetésitörvénynek lesz a feladata, a melyre e törvénykönyv utolsó szakasza utal. Ebben az életbeléptetési törvényben meg lesz oldandó azon nagyfontosságú kérdés is : vajon a sajtótörvényekre és bűntettekre fenn akarjuk-e tartani a fokozatos, vagy pedig behozni az egyetemleges felelősségelvét, miről lesz alkalmunk tanácskozni,* és határozni. Minden büntető törvénykönyvnek legfontosabb része a büntetési rendszer ; ezen büntető törvénykönyv büntetési rendszere a szabadság-büntetések elméletén és annak helyes alkalmazásán alapszik. Előfordul benne a halálbüntetés, előfordul a pénzbüntetés, előfordulnak mint mellékbüntetések a hivatalvesztés, és a. politikai jogok felfüggesztése is. De a büntetési rendszernek lényege a szabadság-büntetésekben áll. Megtartotta; az igazságügyi bizottság a halálbüntetést is, megtartotta: mert meggyőződése, hogy az igazság szerint a legsúlyosabb bűntetteket a legsúlyosabb büntetésekkel lehet és kell sújtani. Megtartotta azonban igen kevés esetre, megtartotta különösön a megfontolt, szándókkal elkövetett gyilkosságokra, ahol annak igazságos voltát a jogban rejlő egyenlőségi elv bizonyítja ós a népek jogérzete mindenkor javalta. Megtartotta: mert megtartották azt az európai legrniveltebb nemzetek, mert nem mondhattuk szükségtelennek azon büntetést a mi viszonyaink közt. amely büntetést Nagybrittania, Franeziaország, Olaszország és a Németbirodalom ínég eddig szükségtelennek nyilvánítani nem akartak és nem mertek. De nem dictálja a törvénykönyv a halálbüntetést absolute ; módját adja a bírónak, hogy ott, ahol az alanyi rendkívüli körülmények indokoltnak mutatják, azt enyhíthesse, átváltoztathassa. Megtartotta, amint utóbb bővebben fogom indokolni, annak correctivumát: a fejedelem kegyelmezési jogát. A büntetések úgyszólván lényegét azonban a szabadság-büntetések képezik, azon büntetési nem, amely Európában majdnem átalábán el van fogadva főbüntetésül, azért: mert a szabadság-büntetések személyesek, arányosak, osztókonyak, példásak, és egyszersmind, ha a fogházak kellőleg berendezettek, javítók. A büntetéseknél két nemét különböztette meg a szabadságbüntetéseknek: a fegyházat és bőrtönt. Tette ezt az igazságügyi bizottság a javaslat nyomán azért: mert a szabadságbüntetéseknek egyik föelőnye az, hogy arányosak, azaz azokat a büntettek nagyságához idomítani és alkalmazni lehet. Ezen előnye a szabadságbüntetéseknek anynyival nagyobb, mennél inkább meglehet azokat nemcsak az időtartamra, hanem fokokra is különböztetni. És azért a szigorú fegyház mellett az enyhébb börtönt is megtartotta. A vétségekre a rendes büntetés a fogház. De van még egy neme a szabadságbüntetóseknek, amely bűntettekre és vétségekre alkalmazható, és ez az államfogház. Nem egészen ismeretlen az hazánkban sem; a sajtó vétségek miatt elitéltek külön államfogházban állják ki büntetésüket, politikai büntettek elkövetői azelőtt is nem a közönséges börtönökben, hanem várfogságban állották ki büntetésöket. Az államfogház a custodia honesta jellegével bir; korlátoztatik a másokkal való érintkezésben, megfosztatik szabadságától; de azontúl nem sujtatik a bűnös. Tekintve azon motívumokat, melyek a bűnöst tettére indították, tekintve a bűntett természetét és körülményeit, Európa legújabb törvénykönyvei a szabadság-büntetésnek ezen nemét elfogadták és alkalmazzák; alkalmazza a belga, a német birodalmi törvénykönyv, s többek közt a legújabb ausztriai javaslat is.
