Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-309

270 309. országos ülés november 22. 1871. két tábla között fenforogtak, s a melyek miatt a büntető törvénykönyv akkor létre nem jött: azt hiszem, hogy megvitatható azon kórdós, vajon nem azon tábla tette volna az országnak a leghasznosabb szolgálatot, a mely a másik tábla nézeteit is elfogadva, egy büntető törvénykönyvnek létrehozását már azon időben lehetővé tette volna? {Helyeslés:) A kormány kötelességét teljesítette, midőn a büntető törvénykönyvről szóló javaslatot a napról napra érezhetőbbé vált szükségnek és a közóhajtásnak megfelőleg a t. ház elé terjesztette. a törvényhozásé lesz a dicsőség, ha az országot egy hosszú ideig használható büntető törvénykönyvvel látandja el. Ajánlom a t, háznak a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés.) Pauler Tivadar, előadó: T. ház! Azigazságügyminister ur kiemelte beszédében ép olyalaposan, mint okadatoltan a tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatnak fontosságát, jelentőségét. És méltán; mert a búntetőtörvénykönyvek — legbensőbb meggyőződésem szerint — döntő hatásnak nemcsak az egyesek, hanem egész nemzedékek és népek sorsára. Az államnak közbiztonsága, a polgárok szabadsága és vagyona nagyrészt azon elvektől függ, melyek a büntetőtörvénykönyvben jutnak uralomra; azon szabályoktól függ. melyek meghatározzák a büntetendő cselekmények körét, tény álladókat, az alkalmazandó büntetéseknek nemét és mértékét. A büntető igazságszolgáltatásnak jelképe: a villogó kard, legbiztosabb őre a polgári szabadságnak ; de öldöklő fegyverré válhatik, mely annak életerét kettévágja, azon legnagyobb sebeket ejtheti. Ennélfogva nem csodálhatni, hogy azon idő óta, mióta az állam-tudományok föléledtek, a jogászok és államférfiak figyelme kiválóan a törvénytudománynak ezen ágára, a büntető jogra fordult; nem csodálkozhatni, ha a múlt század közepe óta oly lényeges átalakulása állott be a nézetek és elveknek, a milyen a jogi tudományoknak egyik ágában sem. Az államnak büntető hatalma, az egyeseknek megtorlási jogából vévén eredetét, hosszabb ideig a kiegyenlítést rendszert vallotta irányadónak ; később a történeti fejlődésnél fogva, áttértek az európai államok kivétel nélkül az elrettentési rendszer elvéhez. Megmagyarázhatóvá teszik ezt a történeti körülmények. Az állam hatalmának gyengesége, a polgári viszonyoknak ziláltsága ritkánjbüntethetőkké tette a bűncselekményeket, s azért a büntetésnek ritkaságát annak súlyával akarták pótolni. Azon elv, mely a büntetésnek főczélját az elrettentésben kereste, a mely annak egyik óhajtható eredményét felcserélte, összezavarta annak alapjával, rendeltetésével és fóczéljával, következetes alkalmazásában a legszigorúbb büntetési rendszerhez vezetett. A súlyosbított halálbüntetések, a test-csonkitó büntetések, a kínvallatás, mint a kiviláglás eszköze jellemezte e kornak törvénykezését. Egyesek felszólamlása egy jobb kort készített elő, de nem diadalmaskodhatott a kornak általános véleményén s előítéletén, képzelt szükségérzetén. A XVlII-ik század második felének volt fenntartva a dicsőség,* hogy uj korszaknak hajnalát derítse fel. Beccaria kis terjedelmű, de nagy fontosságú munkája indította meg az eszmék azon mozgalmát, a büntetőjognak azon reformját, melynek első gyümölcseként Leopold toscanai törvénykönyve jelentkezik. Azóta hosszá sorát láttuk a törvénykönyveknek; sokan azok közül valódi haladást jeleznek. Epochalisokká váltak a régiebbek közül a Code pénal hatása és kiterjedésénél, a bajor büntető törvénykönyv rendszere és praecisiójánál fogva. De hamar átlátták, hogy a törvényhozás terén történt reformok üdvös hatással mindaddig nem lehetnek, inig a leggyakoribb büntetésnem, a szabadság-büntetések a reform szellemében át nem alakittatnak, mindinkább átlátták azon mondatnak igazságát, melyet XV. Kelemen pápa egyik börtönre íratott: „Parum est improbos coercere poena, nisi probos efficiat disciplina." Átlátták, hogy hiába codificálnak, hiába határozzák meg a büntettek tényálladékát, mérik ki szigorúan a büntetéseket, míg a börtönök kapuira azt lehet írni, mit Szemere mondott: „Aki mint gyarló ember ide behozatik. mint kitanult gonosztevő bocsáttatik szabadon." Hogy milyen befolyással volt ez eszmemozgalom hazánk törvényhozására, azt ecsetelte az előttem szólott t. igazságügyminister ur. Ha már a XVII. század végén Kolonics bibornok felterjesztésében kiemelte egy büntető törvénykezési rendtartás szükségét, ha 1726-ban Károly király felszólította az ország rendéit az ilyen büntető rendtartás kidolgozására; ha a nagy Mária Terézia 1752-ben elrendelte annak kidolgozását: akkor t. képviselőház! nem csodálhatni, hogy azok. amik Európa többi országaiban történtek, itt is viszhangra találtak, s azok eredményeiként az 1791., 1827. és 1843. évi büntető törvénykönyvi javaslatok feküsznek előttünk. Ismeretesek azon indokok, megérintette azokat a t. igazságügyminister ur, a melyeknél fogva azok töivénynyé nem váltak, nem válhattak. Az 1852. évi május 24. nyílt parancs kihirdette az általános austriai büntető törvénykönyvet s fenálí az most is teljes érvényében a szent korona birodalmának nagy részében, fenáll az erdélyi részekben, a társországokban; Fiume vidékén, a polgárosított határőrvidéken és így a legszorosabb értelemben vett Magyarországon is. Itt nálunk