Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-309

309. országos Ülés novem ber 22.1877. 269 miután 1843. évben a büntetötörvénykönyv tervezete elkészült s ez jeles műnek lenni találtatott: _ miért volt szükség egy uj javaslatnak kidolgozásával fáradozni s ez által egy törvénykönyvnek létrejöttét késleltetni ? Azok, kik ilykóp okoskodnak, ignorálják, hogy 1843. év óta egy harmadszázad múlt el, s hogy annyi év óta az emberi ész és a sohasem szünetelő tudományos kutatás nevezetesen előbbre vitte a büntetőjogi tudományt is ; számos — az előtt még a tudományban is vitás — kérdés oldatott meg azóta, s hogy a napról napra növekedő közlekedés, forgalom, az ujabb idő találmányai, sőt még a növekedő művelődés is külömben áldásos és üdvös hatásuk mellett is felszínre hoztak bűncselekményeket is, melyeket a múlt kor nem ismert, de a jelen kor — a köz-, valamint magán - érdek biztosítása tekintetéből — megtorlás nélkül nem hagyhat. Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslatot a háznak beterjesztettem, tettein azt azon erős öntudattal, hogy a javaslatnak intézkedései az igazság követelményeit kielégítik, a jogrendnek hatályos biztosítására alkalmasak. A javaslat védelme körébe vonja mindazt, a mit egy, — feladatának teljesen megfelelő — büntető törvénynek oltalma alá vonnia kell; védelme körébe vonja ugyanis az államot, ennek törvényes hatóságait és intézményeit, valamint az ország minden egyes lakójának életét, testi épségét, becsületét, személyes szabadságát és vagyonát. A mi pedig a javaslatban megállapított büntetéseket illeti, azt fogjuk találni, hogy a legsúlyosabb büntetést, a halál - büntetést két bűncselekményre, a felségsértés legsúlyosabb nemére és a gyilkosságra, — az életfogytig tartó fogság büntetést pedig öt nemű cselekményre szabja meg. A határozott idejű szabadság - büntetés leghoszszabb tartamát tizenöt évben határozza meg. Nem ismer- becstelenitő büntetést és a mellékbüntetés tartamát is időhöz köti. A büntetés egyedül a bűnöst sújtja és szándékosan az elitéltnek ártatlan hozzátartozandóira ki nem hat. A hasonló körülmények között elkövetett hasonló bűncselekmények miatt a büntetések mindenkire nézve egyenlők. Ezen elősorolt fontosabb tételekből meggyőződhetik mindenki, hogy a javaslat a büntetések megállapításánál a szigor és humanismus között megtartotta azon sulyegyent, mely a büntető igazságszolgáltatás fontos czéljainak megvalósítására szükséges, de elégséges is. Bátran utalhatok a javaslatnak terjedelmes, nagy gonddal és fáradsággal készült, alapos és kimerítő indokolására, mert nem csak alig van szakasz, mely indokolva nem lenne ; hanem fonto: abb kérdésekben a javaslattól eltérő nézetek és ezeknek indokai is fel vannak tüntetve, s ez által lényegesen megkönnyittetik minden egyes kérdésben az elhatározás. Hivatva lesz a t. ház különösen határozni a felett: Helyes-e, hogy a javaslat az 1843. javaslatnak is megfelelőleg sem kizárólag a bűnhődés, sem kizárólag az elrettentés és javítás, hanem az igazság és hasznosság egyesitett elvéből indul ki ? Czélszerü-e, hogy a büntetendő cselekményeknek nélkülözhetlen osztályozása nemcsak az azokra kimérendő súlyosabb vagy kevésbé súlyos büntetéseknek alkalmazásában — mikóp ez a kettős felosztást bevett büntető törvénykönyvekben történik, •— hanem a büntetendő cselekmények elnevezésében is kifejezve legyen; vagyis czélszerü-e a hármas felosztás? Helyes-e a javaslatnak azon felosztása, hogy első sorban az állam s ennék intézményei, másod sorban a magányosok elleni s harmad sorban a közveszélyü büntetendő cselekmények iránt intézkedik. A sajtó utján elkövetett, büntetésre méltó cselekmények a büntető törvénykönyvbe felveendők-e ? Helyesen fogadtatott-e a javaslatba a területesség elve a személyesség elvéből folyó némely eltérésekkel ? Elfogadhatók-e a javaslatban meghatározott büntetések nemei ? különösen a halálbüntetés, az életfogytig tartó fegyház és a határozott szabadság-büntetés leghosszabb tartamának 15 évben történt megállapítása? Kimondando-e a büntetőtörvénykönyvben a büntetések minimuma ? Megállapitandók-e a mellék büntetések? Elfogadható-e büntetési rendszerül az ir-rendszer közvetítő intézeteivel s a feltételes szabadságra boesáttatással? Nem lehet szándékomban a nagyobb fontasságu kérdéseknek ezen elősorolása által a ház tanácskozásának korlátot szabni, s tudom azt is, hogy a törvényjavaslatnak nincs oly része, mely bő anyagát nem képezhetné a legkiterjedtebb vitatkozásnak; reménylem mégis, hogy a t. háznak bölcsessége és a büntető törvénykönyv szükségessége iránt való élénk érzete ezen annyi retortán keresztül ment javaslat tárgyalásánál megfogja találni a vitatkozásnak azon mértékét, mely lehetővé teszi, hogy az ország valahára egy büntetőtörvénykönyvnek birtokába jusson. (Élénk helyeslés.) Nem habozom a t. ház előtt azon véleményemnek is őszinte kifejezést adni. hogy habár fontosak voltak azon nézeteltérések, melyek 1843-ban a