Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-308

256 308. orsiágoB ülés Borerober SÍ. 1877. intézkedés foglaltatik, meiy nézetem szerint jótékony befolyással bir •: de őszintén ki keli mondanom, hogy egyoldalú, a miért ennek is meg vannak a maga hátrányai. Az eredeti szövegezése e szakasznak igy hangzott: „Utas itta tik a ministeriuni, hogy a budapest-zimonyi vasút építésének biztosítása alkalmával a Zimonytól Mitroviezig vezető vasútvonal építésére is tekintettel legyen." Beismerem, hogy a mostani szövegezés előnyösebb, mert egyenös összeköttetésbe hozza az egyik vasutat a másikkal és mert ez határozott és decidált formában jelentetik ki. Leiiétnek azonban oly eonjuncturák, a melyek közt ezen előny hátránynyá válhatnék. Tény az, t. ház, hogy a Zi mony-Buda pest felé vezető vasúti vonal állami pénzügyeink mostani körülményei közt ki nem építhető és ezért a mostani szövegezésben van valami garantia az iránt, hogy ha eljön azon idő, a mikor a pénzügyi viszonyok javulnak, akkor egyidejűleg biztosítva lesz a másik vonal kiépítése. JDe ha a dolgot megfordítjuk és azt kérdezzük, mi lenne akkor, ha tán a határőrvidéki beruházási alap kedvező coujunctárák és előnyös körülmények következtében felszaporodnék s oly disponibilis állapotba jönne, hogy a zimony-mitroviezi összeköttetés és a zimony-vinkovezei vonal folytatása lehetségessé válnék, ellenben a magyar államkincstár mégsem lenne azon állapotban, hogy a budapestzimonyi vonalat kiépítse: hogyan állna akkor a dolog? A felelet az, hogy ez esetben a zimony-mitroviezi vonal kiépítése megakadályozva lenne mindaddig, míg a magyar államkincstár oly állapotba nem jő, hogy a budapest-ziinonyi vonalat kiépítse. Ez nagy és nem igazolható hátrány. Ennélfogva is tekintettel arra, hogy itt csak a Dályától Vinkovcze-Brodig vezető vonal kiépítése hangsulyoztatik s igy ez egy a központból kisugárzó és nem perifériális vasút lenne: én ós társaim e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadjuk. Még volna egy észrevételem, mely igen gyöngéd természetű, (Ralijuk!) s ez az úgynevezett jogi kérdést illeti. Ezen kérdésnek igen gyengéd természete miatt és a miatt, mert végleges eldöntése oly modorban és oly helyen történik hogy nekem már a parlamentalis illemnél fogva is igen nehezen esik arra reneotáhiom : csak azt fogom hangsúlyozni, hogy nagy megnyugtatást találnék abban, ha irányadó részről kifejezés adhatnék azon eszmének, hogy ez az alap csak Horvát-Slavonország határőrvidékének beruházási czéljaira fordítandó. Még egy észrevételem van. Kétségkívül ezen vasút, a mennyire a határőrvidéki beruházási alapból lesz építve, eredménye lesz oly alapnak, mely forrását és származását találja a HorvátSlavonországban fekvő állami birtokokban. Már pedig a Horvát-Slavonországban fekvő állami birtokok jövedelmét ós értékesítését illetőleg a kiegyezési törvényben Magyarország és Horvátország közt bizonyos határozott arány van megállapítva, s ezen tekintetben meg' kell jegyeznem, hogy itt azon irányban semmi rendelkezési mm találok. Az igaz, hogy erre azt mondhatni, hogy & törvényjavaslat csak a határőrvidéken építendő vasútról szól, amaz pedig más természetű kérdés. Mindazonáltal megérintettem azt itt azért, mert reflectálván a kiegyezési törvényre, emlékszem azon közmondásra: „Yigilantihus jura.*

1 Mihájlovits Károly: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat Horvátországra nézve igazán életbevágó kérdést tárgyaz, tehát e tekintetben kötelességemnek tartom nem mint pártember, hanem mint horvátországi képviselő nézeteimet elmondani. (Halljuk!) Mielőtt a tárgyhoz szólanék, kötelességemnek tartom a t. előadó urat figyelmeztetni egyre, amelyet, amint észrevettem, ugy a közlekedésügyi bizottság, mint a pénzügyi bizottság, amelynek a t. képviselő ur az előadója, egy kissé összezavart, és ez az, hogy az 1870: 38. törvényczikket határorvidéki vasútnak méltóztatnak nevezni. Ez soha nem volt határőrvidéki vasút, es soha a határőrvidéki vasútnak azon jellegét nem viselte magán, amelyet a határőrvidék rendelkezésére 0 Felsége által adott alap bir, mert a legfelsőbb rendelet 1871-ben bocsáttatott ki, és már akkor e törvény meg volt; de az 1870: 38. törvényczikk 1. §-ában nyíltan azt mondja: „hogy az alföld-fiumei vasút eszók-sziszek-károlyvárosi vonalának azon része" stb. Tehát határőrvidéki vasút nem volt, hanem az alföld-fiumei vasútnak összeköttetése, vagyis tovább folytatása. Ha tehát ez igy van, ugy mindazon következtetések, a melyeket a t. előadó ur a praemissákból von: nem állanak; nem pedig annyiban, amennyiben a vasútnak egy része a határőrvidék némi területén építtetik, és amennyiben ez által nem az állani érdeke, hanem a tartománynak, Szlavóniának érdeke is előmozdittatnók; mert azon törvónyezikk, mint olyan, minket legalább azon reményben tartott, hogy ha nem is mindjárt. — de amint a t. ministerelnök ur boldogult Kraljevits képviselőtársamnak iníerpellátiójára rövid idő előtt válaszolta, — legalább akkor ki fog építtetni, ha az állam azon helyzetbe jő, hogy képes lesz ezen vonalat kiépíteni. Én tehát ennek következtében, miután a törvényjavaslat 1. §-ában az mondatik, hogy ezen törvényezikk, — amely a határőrvidéki vonallal semmi összeköttetésben nincs, — érvényen kívül helyeztetik, de több dolgoknál fogva is, amelyeket Schram képviselőtársam is előadott, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Hogy nem fogadom el. mint már előbb emliteni bátor voltam : annak első oka az, hogy