Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-308

308. országos Blé* f azon törvény eltöröltetik; de ha ezt mellőzöm is, már a czimet sem ismerhetem el az én felfogásom szerint — a mely meglehet, hogy rósz, de egyéni felfogásom, — jogosnak, hogy t. i. az határőrvidéki czimet viseljen, mert a határőrvidéki vasútnak vonala, mint azt a t. közlekedésügyi minister ur a legjobban fogja tudni, nem abban van, hogy a szakasz Vinkovczóig építtessék, hanem hogy Zimonytól Sziszekig építtessék. Minthogy most, — annak daczára, hogy a t. minister ur módositványában említi, hogy rendelkezésére áll ugyan ma már tizenhárom mértföldnek kiépítésére az összeg, — mégis jónak látja csak kiíencz mértföldet kiépíteni, azaz & VinkovczeBródi vonalat; ez bennem a t. háznak és a t. kormánynak eddig tapasztalt határozatai után egyszerűen azon aggályt ébreszti, hogy bizony ebből a határőrvidéki vasutból utóbb sem lesz semmi, és hogy az, amit a 10. §. kilátásba helyez, hogy tudniillik egyszer valaha, ha a külós belviszouyok a zimony-pesti vasút kiépítését megengedik, a zimony-mitroviczai kapcsolat is ép oly kevéssé fog létesülni mint azon vonal, a melyet a t. ház bizonyosan fontos okokból igen jól megbírálva, megfontolva törvénybe iktatott, s mely törvényt most eltörli, érvényen kívül helyezi. Mondom, én önkénytelenül arra az aggályra jövök, hogy meglehet, akkor szintén oly okok fognak előjönni és azon következés fog vonatni, hogy a vinkovcze-zimonyi összeköttetés szintén elvettessék. Ennek következtében nem látom át, hogy ezen törvényjavaslat a horvátországi volt határőrvidéknek vasutairól szóljon, mint ezt; a czim mondja. A másik ok, ami engem nem nyugtathat meg: az, hogy ha már a viszonyok olyanok, hogy ezen, egész Szlavóniát boldoggá tehető vasút — amely az alföldi vasutat összeköti, Eszék-Naschitza-Sziszekig, ha ez lehetetlen a pénzügyi viszonyok miatt, legalább azon reményben voltam eddig, hogy a t. ház es a t. kormány arra fog ráállani, — hogy legalább az Összeköttetés nem Daly-Vinkovcze, hanem Eszék-Verhovácz legyen. Én azt hiszem, t. ház. hogy egy vasút kiépítése hatalom kérdése, ezt bevallom és csakugyan megmutatta a t. ház is, hogy a vasúti politikát plus minus hatalomkérdésnek tekinteti. Épültek itt családi vasutak, megyei vasutak és több ilyféle jellegű vasutak és a többség akkor és most is hatalmánál fogva mindig eldöntötte egyik-másik vasút kiépítését. Én azt hiszem, hogyha mi nem olyasmit kívánunk, ami állami szempontból ellentótben áll az állam érdekeivel, mert nem áll ellentótben kereskedelmi szempontból, nem pénzügyi viszonyok szempontjából, mert annyira csak nem jött le még ezen állam, hogy amint a minister ur a tegnapi értekezletben maga állítja, EÉPV.H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET. november 21. 1877. / 257 hogy másfél vagy két millió áll rendelkezésére, — hogyha annyira vagyunk, hogy egy ország kívánságát két millió végett nem lehet érvényesíteni: akkor ne tessék a másikat sem, mert akkor azon másik másfél milliót szintén nehéz kiadni. Mert hogyha annyira áll az állam, hogy a móltányossági tekinteteket nem elégítheti ki: a másik vonal t i. a dálya-vinkóvczei összeköttetés szerény nézetein szerint szintén nem volna ma kiépítendő. Ekkor legalább látná az ember, hogy ha viszonyaink jobbak lesznek, ezen vonal is kiépíttethetik. Épen most mondották a t. minister ur és az előadó ur, hogy nem valami magasabb állatni, fontos politikai okok miatt nem akarják az eszékverehovczei összeköttetést létesíteni, hanem mert a pénzhiány a dálya-vinkovczei összeköttetésre utal. Ez a dolog előttem nem áll tisztán, azért e törvényjavaslatot nem fogadom el. T. Schramm képviselőtársam is megemlítette már a harmadik okot, a melyért a törvényjavaslat el nem fogadható, én is szólottam már róla, ez t. i. az alap jogi természetének fel nem világositása. Én még eddig nem hallottam ez alap jogi természetére nézve érdemleges feleletet. Én azt hittem, s igen sajnálom, hogy csalódtam, hogy a tegnapi ministeri tanács folytán a mi kormányunk meg fog bennünket nyugtatni arra nézve, hogy miként áll a dolog. Miután ez nem történt, s miután a mi kormányunktól e tekintetben nem hallottunk semmit: természetesen igen kívánatos volna, ha a minister ur bennünket e tekintetben megnyugtatna. Ne tessék félre érteni. Mi nem kívánjuk azt, hogy ez alapból egy garas is a polgári Horvátországra fordittassék. De miután a legfelsőbb rendelet ugy intézkedett, hogy a határőrvidéken eladott erdőségek jövedelméből a határőrvidékben teendő beruházások létesíttessenek : ennek következése, felfogásom szerint az, hogy a beruházások jótéteményeit a határői'vidók élvezze. Mert az nem bizonyos, hogy ezen vasút okvetetlenül boldogítani fogja a határőrvidéket, lehetnek más beruházások is, melyek a határőrvidék kulturális állapotát emelni fognák. E kulturális beruházás nézetem szerint nem közös ügy, hanem autonóm ügy, nem az állam, hanem a határőrvidék ügye. Ha ez áll, akkor a vasút jövedelme is kell. hogy a határőrvidéké legyen, soha az államé nem lehet. Épen ugy áll ez ügy, mint mikor az állam egy társaságnak concessiót ad s törvénybe igtatja, hogy az engedélyesek kötelesek a vasutat kiépíteni, mig az állam garantirozza a kamatot: az így épített vasút jövedelme nem az államé, hanem a magánosoké. E vasút ügye egytermészetü a határőrvidéki vasúttal, mert ha a vasút a határőrvidék érdekében építtetik, a mint kell, hogy építtessék: akkor az alap egész jövedelme elenyészik, s a határőrvidék jövedelmet soha sem fog élvezni. Az elmon33