Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-307

307. országos ülés november 15. 1377, %A1 tárgynak valószínűleg meg nem felelő tárgyalás megkezdésébe nem bocsátkozom. E törvényjavaslat létrejötte, t. ház, ha megfontoljuk a dolgot, attól függ: vajon a vámszerződés letárgyalása után fog-e a ház elegendő időben rendelkezni, vagy nem. Ha rendelkezni fog, akkor e javaslat le fog tárgyaltatni, kivált ha a ház azon irányban viszi a tanácskozást, mint kifejeztem ; na pedig nem fog rendelkezni idővel akármily véletlen folytán, ós a kilátások ugy vannak, hogy fog rendelkezni: ezen 8 napi tárgyalás jó arra. hogy a megosztott figyelmű házat foglalkoztassák, jó arra, hogy más fontosabb ügyektől a figyelmet eltérítsék, de arra egyátalában nem jó, hogy a törvény helyes létrejöttét előmozdítsa, S megvallom őszintén, nem is szükséges valami rejtett indokokat keresni, nem is keresem azokat, mint egyik t. barátom részéről egyik ellenzéki szónok irányában történt. Azt tartom, hogy azok, kik lehetőleg gazdálkodni akarnak az idővel, akik lehetőleg gyakorlati vitát akarnak: csak súlyt helyeznek arra, hogy a tárgyalás a lehető legkedvezőbb körülmények közt. történjék-, s midőn tudják, hogy a tárgyalás feldarabolása a törvényjavaslat törvénynyé emelésére nem szükséges, sőt nem is lényeges, akik tudják, hogy az ily eljárás csak csökkenti egy jó törvény megalkotásának biztosítékait : azok természetesnek fogják találni, ha azon nézethez csatlakozom, melyben Zsedényi képviselő ur van, s én azon meggyőződéssel és azon meggyőződésben szavazok arra a nézetre, hogy ha a szerint járunk el, a törvény létrejöttét épen ugy előmozdítjuk és sokkal több kezességet nyújtunk arra. hogy a ház jó törvényt alkot, mint a ház elnöke által indítványozott napirend. Azért én Zsedényi indítványára szavazok (Helyeslés.) B.Kaas Ivor: Személyes kérdésben kérek szót. T. ház I Az előttem szólott képviselő urnák reám vonatkozó szavaira- vagyok bátor néhány szóval felelni. Hogy mennyiben vagyok illetékes Szilágyi Dezső képviselő urat megítélni, a felett a határozatot magamnak vagyok kénytelen fentartani; hogy mennyiben itéli el önmagát magaviselete : az a feletti ítéletet ismét nem Szilágyi Dezső képviselő úrra, hanem a t. házra kell bíznom. Hogy én Szilágyi Dezső képviselő ur motívumait hamisaknak mondtam volna, azt, miután nem szóltam a tárgyról. . . Szilágyi Dezső: Szólott! mert közbeszólott! B. Kaas Ivor: 0 megítélni nem képes. Ha pedig azt insinuálja nekem, hogy én az ő felszólalását é.s magatartását személyes indokokra vezetem vissza, akkor erre csak azt felelem, hogy qui s'excuse s'accuse! (Zaj.) Szilágyi Dezső': Szavaim értelmének félremagyarázása-, és ugy latszik, szándékos félremagyarázása ellen kell felszólalnom. Midőn azt mondtam, hogy azok közé tartozom, akik valóban őszintén óhajtják és hiszik gyakorlatilag közreműködni ezen törvényjavaslatnak törvénvnvé emelésére, a t. képviselő ur gúnyosan közbeszólt e felkiáltással: „tudjuk-'; a t. képviselő ur jellel és szóval kifejezte azt, hogy 5 ezt _ részemről nem tartja őszinte nyilatkozatnak, Midőn én ennek ellenében okokkal indokoltam jelén álláspontomat s mindent ós mindenütt, amit e javaslatra nézve teendőnek tartok, fogom is indokolni ezentúl is, tehát okokat adtam, melyeket, ha tetszik, kénye-kedve szerint bírálhat: akkor ő az érveket mellőzve és motivaimat gúnyosan feltételezve, gyanusitólag szólott közbe itt a ház előtt; ily helyzetben, amit mondottam, jogos viszszatorlásként mondottam és mondani fogom minden ilyen esetben. (Élénk helyeslés balfelol.) Elnök: T. ház ! Abból, ami most történt, azt hiszem, t. ház — tanulságot vonhat arra nézve, hogy mennyire károsak azon közbeszólások, melyeket a t. kéjtviselő urak több ízben megengednek maguknak, és a melyekre nézve én, valamint azt már többször tettem, ugy most is ismételve kérem a t. házat, hogy ha nem kívánják zavarossá tenni a tanácskozásokat, méltóztassanak ugy egyik, mint a t

másik oldalról közbeszólásoktól tartózkodni. (Elénk átalános helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Ha ez ügyben még egyszer szót kérek, annak indoka főleg abban rejlik, hogy megmondhassam a hozzám intézett kérdésre azt, hogy mi a kormánynak intentiója a napirendre vonatkozólag szemben a büntető törvényjavaslattal; (Hulljuk! Halljak!) s itt mellesleg mindenekelőtt csak azt jegyzem meg. hogy nem tartom éppen szerencsés gondolatnak, ha egy t. képviselő társam a kormányt épen akkor vádolja, azzal, hogy nem gondolkozott arról, hogy a háznak dolga legyen, midőn másfelől azt a kifogást teszi, hogy azt, a mi a ház asztalán készen fekszik, ily rövid idő alatt tárgyalni nem lehet. (Helyeslés.) Különben egyről biztosithatom az előttem szólt t. barátomat, amit — megvagyok róla győződve — ő ugyan nem oly szándékkal mondott, de a mit a helyeslő közbeszólások tanúsága szerint mégis így értettek az illető képviselő urak, — mondom biztosithatom, hogy a kormánynak egyáltalában az a szándoka, hogy a figyelmet ez által más tárgyaktól elvonja, nincs. Ismétlem, tudom, hogy a képviselő ur, midőn azt mondta, hogy ez nem vezethet másra, mint arra, hogy a figyelem ama többi tárgyaktól eltérittessék, — nem szándékozott azt mondani, mintha, a kormányt ezen intentió vezetné. — de, hogy mennyire kell óvatosnak az ilyen nyilatkozatokkal lenni, erről a t. képviselő ur, ha rá ért volna a közbeszólásokra figyelni, meggyőződhetett volna, mert mindjárt hallotta volna azon gyanú-