Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-307
§44 3 *^ országos ülés november 15 1877. tartom azt kívánatosnak, hogy e tárgy fölöttt igen sokan igen sokat beszéljünk : az erre leghivatotíabbak vitassák meg az elveket, s ha erre nyolcz nap nem is elég, de megkezdvén a tárgyalást ' 22-én, a még hátralevő idő hozzászámitásával lesz rá elég időnk. Tudva van, hogy büntető codexet nem is 438 tagból álló testület szokott csinálni, (Elénk helyeslés) hanem egyes kiváló jogtudósok s ezeknek helyes intentiójában megbízó hivatalos megszavazó közeg megnyugvása. En tehát azt kívánom, hogy kezdjük meg 22-kén a tárgyalást. Nem is ingat meg engem ebben azon argumentum, hogy jelenleg pro aris et focis küzdünk. Az a harcz lajthántuli atyánkfiaival •— mint Zsedényi t. képviselő ur magát kifejezte, bár én máskép nevezném őket — sem tartóztat engem vissza. Ez a harcz nagyrészben már lezajlott s már most mindenkinek positive tudnia kell, hogy nincs más kötelessége, mint az, hogy megállja a helyét, mint az angol katona a Waterlooi csatában. (Derültség a baloldalon.) Nem tántoríthat meg nézetemben az előttem szólott igen t. képviselő urnák, Simonyi Lajos bárónak előadása sem. a ki azt mondja, hogy hézagpótlónak nem /fogadhatja el ezen törvényjavaslat tárgyalását. En sem fogadhatom el hézagpótlónak az ily fontos törvényjavaslat tárgyalását. Hézagpótlásról azonban nem lehet szólni akkor, midőn nyolcz, sőt nyolcz napnál több ideje lesz a képviselőháznak a tárgyalásra. Azt sem hiszem, hogy azon képviselők, kiket ezen tárgy érdekel, s kik ezt tanulmányozták, félbeszakasztások és más kérdések tárgyalása által megzavartatnának és hogy oly valami tréfa adná magát elő, mint a minőt a mélyen t. báró ur felhoz, hogy oly szakasz, mely ebbe a törvénybe tartozik, fölvétethetnék egy másik törvényjavaslatba. Azt hiszem. — s épen mélyen tisztelt képviselőtársamnak kívánok ezzel bókot mondani, — ő is egyike azon talentumoknak, kit nem fog confundálni, ha 3—4 napig a büntető codexet fogják tárgyalni, s aztán megint mást veszünk fel. Hivatkozom itt nem kisebb példára, mint a nagy franczia császár, Napóleon példájára, ki Moszkvában, bár ott igen rósz dolga volt, mégis ráért a párizsi színház-igazgatóval levelezni. Tehát még művészi ezélokra is volt ideje. Nem kételkedem, hogy a magyar képviselőháznak is lesznek a büntető törvény tárgyalásánál ily Napóleonjai. (Derültség.) Én tehát teljesen megnyugszom abban, hogy e törvényjavaslat tárgyalása napirendre tűzessék. (Helyeslés és tetszés.) Horánszky Nándor: Midőn én azon nézethez csatlakozom, melynek Zsedényi, igen t. képviselőtársam kifejezést adott, szükségesnek tarlóm a félreértések kikerülése végett kijelenteni azt, hogy én melegen óhajtom, hogy az anyagi büntetőtörvényt még ezen törvényhozás alkossa meg. De óhajtom ezt nem ugy, mint azok, kik e törvény megalkotására azon néhány, előre még ki sem számitható szabad napot akaiják szánni, amelyeken véletlenül más nem tárgyalható, s most azt kívánják, hogy a törvényhozás ezt a néhány napot azzal töltse, hogy oly törvénykönyvet fogadjon el, melyet a képviselőház nem tanulmányozott, és nem tanulmányozhatott eddigelé; mert eddigelé az eljárás az volt, hogy midőn a törvényjavaslatok napirendre kerültek, az egyes képviselők azokat elővették és tanulmányozták. Ez azonban nem történhetett meg a büntető törvénykönyvnél. Az igen t. ministerelnök ur a folyó ülésszak megnyitása alkalmával méltóztatott a napirend iránt nyilatkozni. Akkor, ha jól emlékszem, azt helyezte kilátásba, hogy ezen nagy organikus törvény körülbelül a kiegyezési tárgyalások befejezése után fog napirendre kerülni. Ebből joggal következtethette minden képviselő azt, hogy foglalkozhatok azon kérdésekkel, melyek napirenden vannak, melyek igen fontosak, és nem kevésbbé fontosak mint a büntető törvénykönyv; és nem azon törvénykönyvvel, amelynek tárgyalása már előzetesen későbbre helyeztetett kilátásba.. En nem óhajtom a törvényvkönyvnek ezúttal való felvételét azért, mert nem élek azon illusióban, hogy e törvényjavaslatot a ház hét-nyolcz nap alatt letárgyalja. B. Kaas lvor (közbeszól): Két hét alatt. Horánszky Nándor: Két hét alatt sem: sőt többet mondok: szomorú világot vetne mind a magyar jogtudományra, mind átalában azon kötelességérzetre, mely egy ily törvény megalkotásánál kell, hogy a képviselőket vezesse, az, ha azon nézetből indulnának ki. hogy tizennégy nap alatt egy ily törvény felett elverik a port, mely törvény az országban messze kiható időre fogja a polgárok egyéni szabadságát és vagyonbiztonságát szabályozni. (Elénk helyeslések.) De más tekintet is van előttem. Mindenekelőtt sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy a t. kormány nem méltóztatott nyilatkozni az iránt, hogy az ezen évben még hátralévő három-négy heti munkaidőt miként fogja felhasználni azon előreláthatólag bekövetkező nagyobb zavarokkal szemben. Nincs költségvetésünk, a delegatiók nem tárgyaltak, nincs quotánk, minden szerződés a külállamokkal megszűnik, az autonóm vámtarifa sincs előttünk, s nincs felhatalmazás : egy szóval az államélet a jövő óv első napjaiban úgyszólván a bizonytalanság előtt áll. Óhajtottam volna a nyilatkozatot a kormány részéről azért, mert nem hiszem, hogy a napirend megállapítása e kérdéssel szoros összefüggésben ne legyen, s meit csak ezzel összefüggésben tartom csak helyesen a mai napirendet megállapít-
